Azért nem volt egész nap bejegyzés, mert bár megírtam, a fényképezőgépem sztrájkba kezdett. A mellékelt fotóért elnézést kérek, a telefon csak ennyire képes. Igyekszünk mielőbb orvosolni a problémát, Múzs már bújja a netet - hála neki.
Igyekszem viszonylag spórolós konyhát vezetni, azaz felhasználok mindent, ami van, szinte semmit nem dobok ki. Ettől függetlenül ügyelek arra, hogy minőségi alapanyagokból dolgozzak, lehetőleg megfizethető áron, ergo nem a biopiacon vásárolok, azt nem engedhetjük meg magunknak. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szüleim és nővéremék kertes házban laknak, így könnyen juthatok a nyár folyamán friss zöldséghez, gyümölcshöz, amiket ilyen-olyan módon elraktározunk télire. Ez - bizony - hatalmas segítség. A csirkét vidékről rendelem - erről olvashattak már nálam korábban ITT - a disznóhúst és az abból készült késztermékeket Szultánéktól és Múzs szüleitől kapjuk, vagy néha rászánjuk magunkat és saját kezűleg gyártunk kolbászt. Ha halat szeretnénk enni, akkor pedig elmegyünk a halpiacra, mert az a tapasztalatom, hogy friss halat igazán csak ott kapni.
Most joggal mondhatja a kedves olvasók, hogy ezek után könnyen beszélek a minőségi alapanyagokról. Elismerem, igaza is van, hiszen sokkal kevesebbet költünk így élelmiszerre, különösen úgy, hogy a termelés költségeit sem mi viseljük. Nagyon remélem, mihamarabb megoldódik a kérdés, s beszállhatunk Múzzsal a családi élelmiszer láncba, úgy is, mint termelők.
Mindettől függetlenül spórolós konyhát viszek. Hónap végén igyekszem abból főzni, ami a hűtőben van. Jó előképzés volt erre a tíz év kollégium.
Tegnap este nagyon fáradtnak éreztem magam, őszintén szólva gyorsan szerettem volna letudni a főzést. Eszembe jutott, hogy anyukám hozott nekünk szilvás gombócot. Szeretem a gombócot - bár a nudlit sokkal jobban -, de nálam édesség számba megy. Egy levessel párosítva - gondoltam - remek ebéd lesz mindkettőnk számára. Gyors leves kellett, így adta magát, hogy az alap a burgonya lesz, mert az hamar megfő. Körülnéztem, mit rejt még a kamra és a hűtőszekrény, s így született meg a kefires burgonyaleves.
Kefires burgonyaleves
3 db nagyobb krumpli
1 pici fej vöröshagyma
kb. 10 cm-es kolbász
só, őrölt bors, egész fűszerkömény (ízlés szerint)
1 babérlevél
fél doboz kaukázusi kefir
1 csokor petrezselyemzöld
fél ek repceolaj
A kolbászt felkarikáztam, a hagymát megpucoltam és félbe vágtam, a burgonyát tisztítás után felkockáztam, s az egészet egy fél ek. repceolajon picit átforgattam. Én staubolni szoktam, azaz a zöldségeket meghintettem egy csapott kanál liszttel, kicsit pirítottam, s felöntöttem vízzel. Sóztam (vagyis Hildus vegetájával ízesítettem), borsoztam, majd beleszórtam a fűszereket, kivéve a petrezselyemzöldet. Mikor a krumpli megfőtt, levettem a tűzről, s belekevertem a fél doboz kefirt. A lángra visszatéve beleszórtam az apróra vágott petrezselyemzöldet. Én mindig a végén teszem bele ezt a zöldfűszert, így különösen élénk marad az aromája. S a szokásos mondat következik: egyet rottyan és kész is!
Szerettem volna a gombócról is képet feltenni, de a technika ördöge közbeszólt. Annyit megoszthatok viszont az olvasóval, hogy isteni volt! Anyukám, köszönjük szépen, s ezúton felkérünk még egy adag gombóc készítésére. Szigorúan a fotó kedvéért! ;)
Igyekszem viszonylag spórolós konyhát vezetni, azaz felhasználok mindent, ami van, szinte semmit nem dobok ki. Ettől függetlenül ügyelek arra, hogy minőségi alapanyagokból dolgozzak, lehetőleg megfizethető áron, ergo nem a biopiacon vásárolok, azt nem engedhetjük meg magunknak. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szüleim és nővéremék kertes házban laknak, így könnyen juthatok a nyár folyamán friss zöldséghez, gyümölcshöz, amiket ilyen-olyan módon elraktározunk télire. Ez - bizony - hatalmas segítség. A csirkét vidékről rendelem - erről olvashattak már nálam korábban ITT - a disznóhúst és az abból készült késztermékeket Szultánéktól és Múzs szüleitől kapjuk, vagy néha rászánjuk magunkat és saját kezűleg gyártunk kolbászt. Ha halat szeretnénk enni, akkor pedig elmegyünk a halpiacra, mert az a tapasztalatom, hogy friss halat igazán csak ott kapni.
Most joggal mondhatja a kedves olvasók, hogy ezek után könnyen beszélek a minőségi alapanyagokról. Elismerem, igaza is van, hiszen sokkal kevesebbet költünk így élelmiszerre, különösen úgy, hogy a termelés költségeit sem mi viseljük. Nagyon remélem, mihamarabb megoldódik a kérdés, s beszállhatunk Múzzsal a családi élelmiszer láncba, úgy is, mint termelők.
Mindettől függetlenül spórolós konyhát viszek. Hónap végén igyekszem abból főzni, ami a hűtőben van. Jó előképzés volt erre a tíz év kollégium.
Tegnap este nagyon fáradtnak éreztem magam, őszintén szólva gyorsan szerettem volna letudni a főzést. Eszembe jutott, hogy anyukám hozott nekünk szilvás gombócot. Szeretem a gombócot - bár a nudlit sokkal jobban -, de nálam édesség számba megy. Egy levessel párosítva - gondoltam - remek ebéd lesz mindkettőnk számára. Gyors leves kellett, így adta magát, hogy az alap a burgonya lesz, mert az hamar megfő. Körülnéztem, mit rejt még a kamra és a hűtőszekrény, s így született meg a kefires burgonyaleves.
Kefires burgonyaleves
3 db nagyobb krumpli
1 pici fej vöröshagyma
kb. 10 cm-es kolbász
só, őrölt bors, egész fűszerkömény (ízlés szerint)
1 babérlevél
fél doboz kaukázusi kefir
1 csokor petrezselyemzöld
fél ek repceolaj
A kolbászt felkarikáztam, a hagymát megpucoltam és félbe vágtam, a burgonyát tisztítás után felkockáztam, s az egészet egy fél ek. repceolajon picit átforgattam. Én staubolni szoktam, azaz a zöldségeket meghintettem egy csapott kanál liszttel, kicsit pirítottam, s felöntöttem vízzel. Sóztam (vagyis Hildus vegetájával ízesítettem), borsoztam, majd beleszórtam a fűszereket, kivéve a petrezselyemzöldet. Mikor a krumpli megfőtt, levettem a tűzről, s belekevertem a fél doboz kefirt. A lángra visszatéve beleszórtam az apróra vágott petrezselyemzöldet. Én mindig a végén teszem bele ezt a zöldfűszert, így különösen élénk marad az aromája. S a szokásos mondat következik: egyet rottyan és kész is!
Szerettem volna a gombócról is képet feltenni, de a technika ördöge közbeszólt. Annyit megoszthatok viszont az olvasóval, hogy isteni volt! Anyukám, köszönjük szépen, s ezúton felkérünk még egy adag gombóc készítésére. Szigorúan a fotó kedvéért! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése