Nudli - édes, vagy sós?

Szeretem az olyan ételeket, amiket variálhatok, illetve maradék esetén változtathatok az ízesítésen. Így készül nálam a palacsinta, aminek a tésztájába sosem teszek cukrot, s hasonlóan járok el az előző posztban írt hamis leveles tésztával is. Ha épp nem almás-, akkor húsos, káposztás, gombás változatban készítem el. A most terítékre kerülő nudlival is ez a helyzet!

Kép van, bár elég vacak, de sajnos ismétlésre nincs lehetőség, ugyanis a fotóalany maradék nélkül elfogyott.

Nudli

5-6 db közepes burgonya

~20 dkg liszt (ez burgonya és liszt függő)

2 ek. olaj (nálam repceolaj), vagy 1 ek. zsír

só

1 tojás

A krumplit én mikróban, héjastól szoktam főzni egy fedeles jénai tálban. 750 Watton, 8-10 perc alatt elkészül. Kihűtöm, megpucolom, összetöröm egy tálba, majd beleöntöm a többi hozzávalót, s közepesen kemény tésztát gyúrok belőle. Közben felteszem forralni a tésztavizet. A sót nem szabad kihagyni belőle! 

Az elkészült cipóból fél centi átmérőjű, hosszú hengereket sodrok, majd másfél centiméteres darabokra aprítom. Lisztezett tálcára teszem az elkészült nudlikat. Lobogó vízben addig főzöm, míg feljönnek a víz felszínére. Ekkor leszűröm, s egy kevés olajjal elkeverem. Nem kell hideg vízben leöblíteni.

A képen mákos változat szerepel. Én erősen mák-függő vagyok, míg kis családunk felnőtt férfitagja nem,  ezért Múzsnak szalonnás-savanyú káposztás változatban készítettem a következőképpen:

a megpirított szalonnára öntöttem a savanyú káposztát, picit sütöttem a serpenyőben, majd felöntöttem 1 dl vízzel. Ezt elforraltam - eddigre a káposzta kissé megpuhult, de azért még ropogós maradt. Tettem rá pici pirospaprikát, de ez elhagyható, illetve kis tejföllel tovább variálható.

Édes, vagy sós? Döntsék el önök!

Mákos-meggyes püspökkenyér

Drága apai nagyanyám művésze volt a süteményeknek, s nagy szerencsémre megtanított rétest is nyújtani. Ezt a tudományomat volt szerencsém kamatoztatni fővárosi lakásunkban is, a nappali közepén, a parkettát lepedőkkel letakarva. Aki viszont most arra számít, hogy rétesnyújtós bejegyzés következik, bizony nagyot téved. Miért kezdtem mégis ezzel a mondandómat? Nos, a rétesek közül a legnagyobb kedvencem a mákos-meggyes. De itt még mindig nincs vége a történetnek! Kolléganőim a minap isteni süteményt hoztak be: mákos-aszalt szilvás püspökkenyeret. Hmmm. Valami mennyei volt. A számban olvadt a tészta, a mák utánozhatatlan íze csiklandozta az ízlelőbimbóimat, amit tökéletesen kiegészített a citromhéj friss, üde aromája. Azonnal tudtam, ezt el kell követnem otthon is. A receptet nem kértem el, így böngészhettem a neten, s több helyen is megtaláltam az aszalt szilvás verziót. Abban biztos voltam, hogy aszalt szilva nincs otthon, azonban egy fél üveg magozott meggyet rejt a hűtőszekrény, s épp ideje lenne felhasználni. Ráadásul Múzs is utazott a Balatonra, legalább - gondoltam - nem megy majd üres kézzel. Hozzávalókat összeírtam, bevásárló lista is elkészült, hazafelé a CBA felé vettem az irányt, majd otthon azonnal nekiveselkedtem a sütésnek, a közel 40 fok ellenére.

Terjedelmes bevezető után jöjjön a recept, némileg saját képemre formálva:

Mákos-meggyes püspökkenyér

1 pohár natur joghurt (én Cserpest használtam és ezzel mértem a további hozzávalókat)
3 tojás 
1 és egy kicsi joghurtos pohár cukor 
0,5 joghurtos pohár olaj 
2 citrom reszelt héja (alaposan megmosva)
1 citrom kifacsart leve 
2 joghurtos pohár liszt 
5 dkg darált mák (csak saccoltam, szerintem kicsit több lett)
0,5 cs. sütőpor

1 dl magozott meggy

Azt hiszem, ez utóbbi magyarázatra szorul. Anyukám a meggyszörp készítésekor fennmaradó magozott, lecukrozott meggyet 2,5 dl-es üvegekbe rakja, jó szorosan, alaposan kinyomva közülük a levegőt. Az 1dl a hűtőben lévő fél üvegben megmaradt mennyiséget jelenti.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. Egy pástétomnak való formát kikentem, kiliszteztem, majd a tojásokat, cukrot, olajat, joghurtot, citromlét és héjat alaposan kikevertem A lisztet egy edényben összekevertem a mákkal, sütőporral, majd a folyós keverékhez adagoltam, simára kevertem. Végül belekerült a magozott meggy is. Egy kevés lé volt a meggyen, egészen elhanyagolható mennyiség, ez is a keverőtálban végezte. A kész masszát a sütőformába töltöttem, majd mintegy 50 perc alatt készre sütöttem, bár 30 percnél le kellett takarnom sütőpapírral, mert még nagyon folyós volt belül, a teteje viszont erősen pirult.

Még jó, hogy sütöttem, mert épp hogy elkészült, vendégeink érkeztek, akik meg is jegyezték, hogy a hőség elvette az eszem, hogy még a sütőt is képes vagyok bekapcsolni, viszont a végeredmény mindenkinek ízlett. A nagy részét pedig Múzs elvitte a Balatonra.

Hamarosan újra elkészítem majd, legkésőbb akkor, mikor szüleimmel találkozunk, mert apukám nagyon szereti a mákos dolgokat. Nem utolsó sorban azonban azért, mert bár nagyon megkívántam, be kellett érjem másfél szelettel, több nem jutott.

Próbálják ki! Érdemes!