2019. március 15., péntek

Kuglóf, ami másnap is puha

Sokszor sütötem már kuglófot, de mindig az volt a bajom vele, mint a kelt tésztákkal (pl. bukta) általában - másnapra kemény mind. Kersetem egy olyan receptet, ami másnap is finom és puha. Így találtam erre a receptre.


Hozzávalók:
20 dkg finom liszt
20 dkg porcukor1/2 zacskó sütőpor4 tojás1 dl olaj1 dl tejkb 1 evőkanál keserű kakaóliszt, vaj a forma kikenéséheza tetejére 100 gramm étcsokoládé, szeletelt mandula - én ezt most kihagytam.



Elárulom, az élmény felülmúlhatatlan. Másnap is puha. Lekvárral, pudinggal, gyümölcs szószal isteni. Próbálják ki!

2019. március 8., péntek

Mert termelni érdemes - paradicsomlé és ketchup a saját kertünkből

Mr. Kardossal egy húron pendülünk, ha a kertről van szó. Persze ennek szerepe van erős kertész vénánknak és végzettségünknek. Minden évben termesztünk friss zöldséget - valahol. Tavaly Hildusék kertje volt a forrás. Az utolsó nagy hajrában az alábbi gyönyörűségek érkeztek:


A paradicsom "téliesítése" volt a fő feladat, mert bár a képen nem látszik, mintegy 30 kg volt. Készült belőle ketchup és paradicsomlé is.
A ketchup receptjét Fűszeres Esztertől vettem, de a korábbi bejegyzésben lévő linken már nem található meg, ezért megosztom most itt, hogy biztosan megmaradjon. A recept kis mennyiségre vonatkozik, tessék arányosítani, ha nagyobb mennyiséggel dolgozunk.

Hozzávalók:
5 kg érett paradicsom
1/2 csokor zeller zöld 
2 fej hagyma
1 fej fokhagyma
2 kk egész bors
2 kk fehér mustármag
10 szem szegfűszeg
2 kk fahéj
ízlés szerint cukor
ecet

Komoly segítségem is akadt az 5 éves Nagyláb személyében.


A paradicsomot megfőztem, majd átpasszíroztam. A feléből lé készült, ízesítés nélkül, a másik feléből lett ketchup. A zellerzöldet, hagymát, fokhagymát felaprítottam és beletettem a paradicsomlébe. Addig főztem, míg a leve jól besűrűsödött, aztán robotgéppel összeturmixoltam az egészet. (Az eredeti recept szerint a zellert, hagymát, fokhagymát a paradicsommal együtt át kell passzírozni, de én nem szoktam.)
Teatojásba tettem a borsot, mustármagot, szegfűszeget és beledobtam a szószba. A fahéjat, cukrot ecetet csak a vége felé tettem bele. Kóstolni kell, nem lehet megúszni.


A főzetet kifertőtlenített üvegekbe töltöttem és száraz dunsztban kihűlésig pihentettem.
Én nem szoktam bele chilit tenni, de aki csípősen szereti, az nyugodtan használja.

Milyen jó is így majdnem tavasszal elővenni egy ketchupot, paradicsomlét, s húsgombócot, pizzát készíteni vele.
Próbálják ki!


2019. március 6., szerda

Nyári emlék, amiből még szerencsére van két üveggel - szamóca szörp házilag

Minden évben szoktunk menni szamócát szedni, persze mindig más "Eperföldet" látogatunk meg. Nagyláb is élvezi, de már megtanultuk - egy jó kiadós hasmenés után -, hogy a földön, mosatlanul nem eszünk.
Nem volt ez máshogy tavaly tavasszal sem, mikor is sikerült közel 30 kg földieperrel hazatérnünk. Abban biztos voltam, hogy életemben először nem lekvárt készítek a gyümölcsből, mert nem esszük, hanem szörp lesz a végeredmény. Kerestem-kutattam, mert nem akartam főzött gyümölcslét készíteni, de végül mégis az lett belőle. Nem bántam meg, mert bár most március van, elállt egész télen és az íze is kiváló lett.
A receptet itt találtam, de le is írom.



Hozzávalók:
3 kg szamóca
1 l víz
3 kg cukor
4 citrom leve

Az arányokat a gyümölcs mennyiségének megfelelően változtattam. A vizet a cukorral felfőztem, majd hozzátettem a szamócát. Felforraltam és hagytam 5-10 percig főni, közben leszedtem a keletkező habot. A kész levet egy napig pihentettem, majd  gyolcson átszűrtem. A szörpöt felforraltam és belenyomtam a citromok levét, majd üvegbe töltöttem és dunsztoltam.


A fennmaradt gyümölcspürét átforraltam és egy nagyon édes dzsemet kaptam belőle. Tényleg nagyon édes, csak úgy süteménybe nem jó, bár ezzel Mr. Kardos bizonyára vitatkozna.

Próbálják ki! Érdemes!

2019. március 5., kedd

Hamburger kint és bent - mert nem csak tortát eszünk

Az utóbbi két bejegyzés a születsénapokról és tortákról szólt. A mostaniban két hamburger lesz terítéken. Egyfajta visszatkeintés ez, hiszen az egyik nyáron, parázson készült a kertben, a másik ősszel, bent a meleg lakásban. Bár nagyon hasonló a két húspogácsa, a füstös íz miatt zongorázni lehet a különbséget.

A hamburgernél az ízt a húspogácsa összetétele és a zsemle dönti el. A húspogácsát mindenki úgy fűszerezi, ahogy szeretné, az enyém így készült. Az első képen a kinti variáció látható.



Húspogácsa:
50 dkg darált sertéshús
50 dkg darált marhahús
1 nagy fej hagyma
1 tk méz
frissen őrölt bors
1 csokor petrezselyem apróra vágva
4 zsályalevél apróra vágva
2 cl konyak
2 tojás

A kerti grillezéskor sikerült hamburger bucit vennünk. Olyan igazi, édeskés, fénylő barna tetejűt. Csak megrendelésre csinálják, egyébként nincs a pékségben, de szerencsénk volt, nem vitték el az összeset, így tudtunk szerezni. Idén - még így a grillszezon előtt - megkérdeztük, hogyan lehet rá előjegyezni és az ifnromációt talonban is tartjuk. Nemsokára lehet izzítani a tüzet, grillt, bográcsot.

Az itthonihoz vettem klasszik amerikai hamburger zsemlét. Mondanom sem kell, nem volt ugyanaz az élmény. Sebaj, mindjárt itt a nyár.


A zsemléket megkentem majonézzel, sok friss saláta került rá, majd lilahagyma, paradicsom, uborka és még a grillen rásütöttük a sajtot. Tetejére ketchup, mustár dukál.

Ugye már az Olvasó is várja a tavaszt/nyarat?

Mert szülinapozni jó, avagy a meglepetés sajttorta

Miután rengeteg halak barátunk van, a február eléggé eseményekkel teli. Hétvégén egy kedves barátunk jött át hozzánk, akinek pont Mr. Kardos előtti nap van a születésnapja. Valami gyorsan elkészíthető, kevésbé macerás dolgot szerettem volna csinálni, s azért, hogy én is ehessek belőle - laktózmentesen. Így esett a választás a sajttortára. A receptet a mindmegette.hu-n találtam, a tejtermékek mind laktózmentesként értendők - ez már az én változtatásom.

Hozzávalók:
38 dkg teljes kiőrlésű, vagy valamilyen gabonás, nem túl édes keksz (háztartási nem jó)
15 dkg vaj
65 dkg natúr krémsajt
15 dkg cukor
1,5 ek. liszt
1 dl tejföl
1 cs. vaníliás cukor
1 db citrom (emberi fogyasztásra alkalmas héjjal)
3 db tojás


A sütőt 170 fokra előmelegítettem, a kekszet megdaráltam és az olvasztott vajjal elkevertem, majd egy kapcsos tortaformába simítottam. Sajnos, a kisebb formám tönkrement, így a nagyobbat kellett használni, amitől elég lapos lett a sütemény. A tésztát 5 perc alatt barnára sütöttem.

A sajtkrémet a cukorral, liszttel, tejföllel alaposan elkevertem, majd beletettem a cukrot, citromhéjat, s végül egyesével a tojásokat. Egy sima, habos keveréket kell kaptam, amit a kihűlt kekszmorzsára öntöttem, majd betettem a sütőbe és körülbelül 50 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Érdemes tálalás előtt körbevágni az oldalát, hogy szépen leváljon róla a sütemény, hiszen nem kell a formát kikenni.

Gyümölcsszósszal, de magában is nagyon finom.

Az ünnepelt örült, az édesség majdnem teljesen elfogyott vacsora után, úgyhogy sikeresnek ítéltem.
Próbálják ki!

2019. március 4., hétfő

Szülinapi menü és a majdnem Eszterházy torta

A szülinapi szezon a családunkban szeptembertől márciusig tart. Minden hónapban van egy-egy ünneplendő családtagunk. Februárban született Mr. Kardos, akit annak rendje, s módja szerint meg is köszöntöttünk Nagylábbal.
Az ajándék mellett egy négy fogásos olasz menüsorral készültem. Az előételről nincs fotóm, de elárulom, mozzarella és paradicsom került a tányérra.
Az első fogásnak spagetti készült. Ezt mindenki szereti.


Másodikfogás bagettben sült szalonnába tekert szűzpecsenye volt párolt zöldséggel. Ezen még van mit dolgozni, mert a szalonna eláztatta a kenyeret, de az íze isteni volt.


A desszert pedig elvileg Eszterházy torta, de én inkább diós kávétortának mondanám. Mindenesetre olyan jól sikerült, hogy Nagyláb - aki egyáltalán nem sütis - kért belőle másnap is. Ennek az édességnek a receptját szeretném most megosztani az olvasóval, mert többen jelezték, hogy igényt tartanak a receptre. Az első fotó nem túl impozáns, a hűtőben készült, ezért elnézést kérek.


A receptet a femina.hu-n találtam.

Tészta:
20 dkg darált dió + egy kicsi durvára törött a díszítéshez
6 tojás
6 evőkanál porcukor
1 tk őrölt kávé
1 tk cukrozatlan kakaópor

Krém:
15 dkg olvasztott vaj
15 dkg porcukor
3 ek. liszt
3 tojás
2 dl tej
2 cs. vaníliás cukor
1 dl feketekávé


A tojás fehérjét felvertem, a sárgáját a cukorral habosra kevertem, majd beletettem az őrölt kávét és kakaót. A tojás fehérjét óvatosan belekevertem, majd hozzáadtam a darált diót. Nem csalás - nem kell liszt!
Kivajazott, kilisztezett sütőformában először 10 percig 160 fokon, majd 150 fokon sütöttem, míg készre sült. Rácsra borítottam és hagytam kihűlni, majd 3 részre vágtam.

A krémhez a tejet, kávét és lisztet nagyon sűrű pudinggá főztem, majd hagytam kihűlni. A tojás sárgáját az olvadt vajjal és cukorral habosra kevertem, majd a pudinghoz öntöttem. Igen, nyers tojás van benne, ezért gyorsan el kell fogyasztani! Kicsit betettem a hűtőbe a krémet, mert túl lazának találtam.

Megtöltöttem a tésztát, megkentem a tetejét és az oldalát, majd utóbbit durvára tört dióval díszítettem.

Próbálják ki, megéri és meglepően gyorsan elfogy!

2018. november 26., hétfő

Írország februárban

Idén Múzs meghívott minket Írországba, ahol ő lakik, így Nagyláb, Mr Kardos és én gépmadárra szálltunk és 10 napra szigetlakók lettünk. Megéltük Írország messze a leghidegebb telét - hóvihar, hóátfúvás, fagyott utak - nehezített pályán indultunk, ugyanis az írek nem használnak téli gumit - alig fűtés, alig melegvíz - mert spórolnak, mi meg megfagyunk -, gyönyörű tájak, béke, nyugalom, tiszta levegő, tisztaság, rendezett udvarok, s nem utolsó sorban ételek, de azért én is főztem, mikor már végképp belepett minket a hó..

Ez a bejegyzés most inkább képekről fog szólni nem főzésről, de azért egy-két történetet is elmesélek mellé.

Az első utunk a Newgrange-hez vezetett. Csodaszép látvány, ősi királyi temetkezési hely. Úgy tartják, hogy a halott király testét a bejárattal szemközti kőoltárra fektetve a december 21-i napfény megvilágítja, szabadon száll a lekle.


Az vacsoránkat egy Pubban költöttük el:


 Isteni volt!

Az volt a terv, hogy többször eszünk étteremben, de költséghatékonyabbnak bizonyult, ha inkább főzök, így naponta jutottunk főtt ételhez a Lipton család ódon házában.


Bizony, ez az a Lipton család, ahonnan az akkor még gyermek Mr. Lipton útnak indult, hogy teaültetvényeket hozzon létre és mindenki számára elérhetővé tegye a teát.

Jártunk az Óceánnál is, viharos szélben sikerült megnéznünk a Giant's Causway-t, ezt a hihetetlen természetes képződményt. Nagylábat erősen kellett tartni, mert szó szerint elfújta a szél, de minden magaslatot megmásztunk, s bár a képeken nem látszik, elkezdett esni a hó.




A hó, ami napról napra egyre vastagabb rétegben takarta a tájat és a csúszóssá vált utak lehetetlenné tették a kölekedést.


Amíg lehetett, próbáltunk eljutni még a tervezett látnivalókhoz. Egy jó reggeli és a napi szendvics adag elcsomagolása után.



Tara dombajit néztük meg. Csodás élmény volt. Kocsival nem tudtunk ugyan felmenni a dombon és végig brékeltük - és röhögtük - gyalog az utat oda-vissza, mert tükör jég volt mindenütt, de megérte megnézni ezt az ősi szent helyet. 



A következő nap már sehova sem tudtunk menni, mindent elborított a hó és mérhetetlenül csúsztak az utak. Olvastunk, játszottunk, pakoltuk a fát a kandallóba, mert a központi fűtés csak dísznek volt a házban. A magas páratartalom és a szél miatt a -4 Celsius olyan hidegnek tűnt, mintha -35 lett volna. Mindent magunkra vettünk, ami a bőröndben volt, ezt túlzás nélkül mondom.

Tarából hazafelé alaposan bevásároltunk, még tortát is vettünk, mert Mr. Kardost épp ott érte a 40. X, amit meg kellett ünnepelni.


Akkora hó lett, hogy a kocsi nem tudott felmenni a feljárón, de azért kivágytunk a kertbe. Hógolyóztunk és hóembert építettünk.



Másnap reggel Mr. Hóember egy üres whisky-s üveget is kapott a kezébe :)

Aztán Múzs elment, hogy gyalog, hogy megnézze, mennyire járhatók az utak, s reggeli után elindultunk Belfastba. Kalandos volt.


Végre meleg helyre kerültünk, Nagyláb belázasodott, így egy jó meleg leves főzése után mi otthon maradtunk, Múzs és Mr. Kardos pedig bementek a belvárosba inni egy Guiness-t.
Másnapra mindenki jól volt, így megnéztük a Titanic kiállítást. Hatalmas élmény volt. Nem csak a méretei, hanem a kiállítás színvonala miatt is. Nagylábnak ez volt a kedvence.





Az utolsó előtti kép az a terület, ahol építették a Titanicot és testvérhajóját a Britannicot.

Egy pillanatkép Belfastból:


Másnap indult a gép, de mielőtt útra keltünk volna a reptérre, megnéztük az Ír-tengert is. Ami nagyon megmaradt bennem, az az illata. Az Óceánnál nem éreztem illatot, de az Ír-tenger elvarászolt.



Ezzel véget is ért a kaland. Emlékezetes volt, de az biztos, hogy legközelebb nem februárban megyünk. Remélem, lesz még lehetőség ismétlésre.

Rendhagyó bejegyzés volt ez, de szerettem volna megosztani az Olvasóval - mégha csak így zanzásítva is - az élményeket. Írország gyönyörű. Látogassanak el oda, ha tehetik.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...