2012. szeptember 13., csütörtök

Telik a kamrapolc

Meglehetősen dolgos hétvégén vagyunk túl. Savanyúság és ketchup készült télire. Még nem sikerült kipihenni magam azóta sem.
Szombaton megkértem Múzst, kísérjen el a piacra, hogy ne kelljen cipelnem. Rá való tekintettel igyekeztem minél gyorsabban végezni. Egy helyen megvettünk szinte mindent, s négykerekű táltos paripánkat mintegy 20 kilogramm zöldséggel megrakodva indultunk haza. A vásáron beszerzett földi jókon túl Hilduséktól is kaptunk egy kosár paradicsomot, ami szintén befőzésre várt.


Első körben a ketchupot tettem el. 7 kg paradicsomot mostam, vágtam, helyeztem a szép, új lábasomba, s tettem fel főni. Szüleimtől kaptunk egy passzírozót, de használat közben kiderült, nem vagyok passzírozó-kompatibilis. Egyszerűen nem bírtam a húst kipréselni a mag és héj közül, csak a lé folyt le, s sajnáltam volna  a pépes terméket kidobni. Ilyenkor előjön a sufni-tunning és a józan paraszti ész, előkerült egy újabb fazék, majd a nagy, zománcos szűrőkanál és azon passzíroztam le - immáron számomra tökéletes minőségben - a forró, leves paradicsomokat. A receptet Fűszeres Esztertől vettem, évek óta használom. Itt olvashatják.


Természetesen 7 kg-ra átszámoltam a fűszerek és egyéb hozzávalók mennyiségét. Eszter azt írja, hogy a paradicsommal együtt főzzük a hagymát, fokhagymát, zellert, s úgy passzírozzuk át. Én nem így csináltam, a paradicsom lényegének kinyerése után visszatettem a fazekat a tűzre, akkor kerültek bele a pépesített hagymafélék és a zeller. Így főztem meg őket. Ez - szerintem - azért is jobb megoldás, mert még több vizet veszít a lé és sűrűbb lesz a ketchup. Összesen 5,5 üveg lett belőle. 

Készült még káposztával töltött csípős almapaprika és csalamádé. A receptjüket nem írom, mert ezer változat van. Mindenki máshogy szereti, ki édesen, ki nagyon savanyún. Egyet azért elárulok: nem használok tartósítószert, ellenben fehérborecet adja a felöntőlé ecet-tartalmának nagy részét. 
Sajnos, rossz holdállásban álltam neki az eltevésnek, s meglehetősen meleg volt a kamrámban, így az almapaprika beopálosodott, de amint észrevettem, kinyitottam a kamra ajtaját, s jelentem, a helyzet nem romlott tovább, sőt javult, minden rendben van. 

Vár még ránk egy édesebb répa-káposzta saláta eltevése és még ugyanennyi ketchupot szeretnék befőzni.
Önök hogy állnak? Telik már a kamrapolc?

2012. szeptember 7., péntek

Ringlós-szilvás kevert sütemény vaj nélkül

A tegnap említett családi ebédre a barackos pite mellett vittem egy ringlós-szilvás süteményt is. Általában igyekszem úgy sütni/főzni, hogy mindenki megtalálja a fogára valót. Ez a sütemény is azért készült, hogy sógorom kedvében járjak, aki semmiféle tejterméket nem eszik meg. Fontos volt, tehát, hogy a tésztában vaj, vagy margarin helyett olaj legyen. Az alábbi receptet azért is szeretem, mert kevés tojás kell bele, tehát nem drága, mégis kiadós.


Múzs szülei rengeteg ringlót küldtek nekünk, aminek eddigre a nagy részét már megettük, én pedig még ezen szállítmány érkezése előtt vettem a piacon néhány kiló szilvát. Mindegyik erősen megérett a felhasználásra, így adta magát, hogy a sütemény tetejére ők kerüljenek.

Joggal kérdezhetné az olvasó, hogy miért csak gyümölcsös édességeket vittem. A válasz egyszerű: negyven fok volt árnyékban, krémes, olvadós, hűtést igénylő tészták szóba sem jöhettek, s ott volt a halom gyümölcs, amit ideje volt felhasználni. Ennél prózaibb válaszom pedig: mert ennek van idénye, s úgy tapasztaltam, remekül megállták a helyüket! Viszont most már jöjjön a recept.

Ringlós-szilvás kevert sütemény

20 dkg cukor
1 dl víz
1 dl olaj
3 tojás
1 cs. sütőpor
25 dkg liszt
5 db ringló
5 db szilva
1-2 tk őrölt fahéj

Mindent egy tálba öntöttem, s alaposan kikevertem. Kivajazott-lisztezett (ezt nem veszi észre az érintett) tepsibe öntöttem, ráhalmoztam a kis kockákra vágott gyümölcsöket, majd meghintettem fahéjjal. (Főleg a ringlónál, illetve a nagyobb nedvességtartalmú gyümölcsöknél fontos, hogy vagy vékony szeletekre vágjuk, vagy apróbb darabokra, mert ellenkező esetben eláztatják a tésztát) Előmelegített sütőben 160 fokon 50 perc alatt készre sütöttem.


Amikor kihűlt, megszórhatjuk még fahéjas porcukorral, de én meglehetősen édesnek ítéltem mind a szilvát, mind a ringlót, ezért nem tettem.

Azt hiszem, jól sikerült, mert sógorom falta, aminek köszönhetően Hildus gyorsan el is kérte a receptjét. 
Érik a szilva! Próbálják ki!

2012. szeptember 6., csütörtök

Desszert családi ebédre Polcz Alaine nyomdokán

Néhány hete szüleink jöttek, s összeszerveztek mindannyiunkat Hildusékhoz egy nagy családi ebédre. Apa főzött, vagyis ő hozta az alapanyagokat és segédkezett, azonban tulajdonképpen mindenki kivette részét a munkából. Volt húsleves, rántott hal, rántott gomba, krumplisaláta, sült kacsacomb, párolt lila káposzta, rosejbni, én pedig gondoltam, viszek desszertet a bőséges és feledhetetlenül ízletes lakomához.
Kétféle gyümölcsös édesség készült. Egy barackos pite és egy ringlós-szilvás kevert tészta. Ma a barackos süteményt osztom meg az olvasóval.


Hildusnak köszönhetően nagy rajongója vagyok Polcz Alaine szakácskönyvének. Olyannyira, hogy előszeretettel ajándékozom kezdő háziasszony ismerőseimnek. Nincs benne semmi elérhetetlen alapanyag, kitér a maradékok felhasználására is és fantasztikus történetekkel gazdagítja a könyv egészét. A karácsonyi készülődés részt minden évben hangosan felolvasom Múzsnak is.
Ebben a könyvben - hopp, még nem árultam el a címét, íme: Főzzünk örömmel - van egy nagyon egyszerű, abszolút macera-mentes süteményrecept, ami biztosan mindenkinek sikerül, már elsőre is. Nem írom a pontos címet és az oldalszámot sem. Ha könyvesboltban jár az olvasó, pillantson bele, megéri!

Villámgyors sütemény

35 dkg liszt
20 dkg margarin
10 dkg cukor
1 tojás
1 kis tejföl
1 sütőpor
1 citrom héja és leve (én most a héjat nem tettem bele, mert sógorom nem szereti)
fahéj, ha gondoljuk
ha nem állna össze, egy icipici tej

lekvár (lehet ez a kizárólagos töltelék, s berácsozhatjuk a tésztát, de halmozhatunk rá gyümölcsöt, ahogy én tettem)


Mindent egy tálba öntöttem, összegyúrtam, s egy kerek 29 cm-es formát vettem elő. A tészta kétharmadát belenyomkodtam a formába úgy, hogy pereme legyen. A kimaradót rácsnak gondoltam, de végül nem tettem rá, egy kisebb formában újabb sütiként végezte. A tésztát megkentem vékonyan lekvárral és szép sorban felrakosgattam rá az őszibarack szeleteket. 180 fokos sütőben 40-45 perc alatt készre sütöttem. Mikor kihűlt, fahéjas porcukorral szórtam meg.
Mutatós, igazi nyári csemege. Ízlett a családnak.

2012. szeptember 5., szerda

Ismét egy gyors vacsora

Szeretem azokat az ételeket, amik percek alatt összeüthetők, s melyeket kedvemre variálhatok. A sokféleség illúziója a megunhatatlanság és változatosság varázsát kelti bennem. Jöjjön most is egy ilyen étel. Gyors, laktató és finom. Ezernyi variációt el tudok képzelni a töltelék milyenségét tekintve. Kerülhetne bele hagyma, fokhagyma, sonka, vagy szalonna, pritaminpaprika, szárított paradicsom, de akár tonhal is. Nem csigázom tovább az olvasót. Vágjunk bele.


A nyári hőség egyik napján Múzs meggyötörten, nyűgösen, fáradtan érkezett haza a munkából. Láttam rajta, abban az állapotban van, mikor nyugalom és némi kényeztetés kell neki. Gondoltam, haladjunk sorjában, első legyen a nyugalom. Míg vett egy hűsítő-frissítő zuhanyt, addig én gyorsan összeütöttem neki néhány töltött burgonyát paradicsomos kefires öntettel.

Töltött krumpli

2-3 db burgonya (a mennyiség a fogyasztó igényétől függ)
1 dkg vaj
petrezselyemzöld
2-3 dkg reszelt sajt (lehet füstölt is, nekem trappista volt otthon)
csipet só
csipet őrölt kömény
csipet őrölt bors
1 dl kefir 
2 koktélparadicsom

A paradicsomot apróra vágtam, s egy kis tálban összekevertem a kefirrel, majd betettem a hűtőbe. A krumplikat alapos mosás után - ám hámozás nélkül - fedeles jénai tálba tettem, s 8 perc alatt 750 Watton megfőztem. Félbe vágtam őket, majd kikapartam a húsukat, amit egy tálba tettem és összekevertem a fűszerekkel, vajjal, apróra vágott petrezselyemmel, a sajt harmadával, majd visszatöltöttem a masszát a héjakba. Sütőlemezre sorakoztattam őket, s a maradék reszelt sajtot elosztottam az egyes darabok közt. A sütőt grill fokozatra állítottam és pirulásig sütöttem.

Zuhanyból immáron frissen, s jobb kedvvel kilépő Múzs nagy örömmel vette az illatozó vacsorát, amihez bónuszként járt egy pohár ital is. Az evés végeztével elégedetten, s mosollyal az arcán dőlt hátra a kanapén. Az elgyötörtség elpárolgott, helyét a nyugalom vette át.


S még mondja valaki, hogy a férfiakhoz nem a hasukon át vezet az út ;). Még ha csak részben is.
Próbálják ki!

2012. szeptember 4., kedd

Újra itt..

Sok-sok idő telt el, mióta letettem - persze csak időlegesen - a Bkonyha fonalát. Néha azért főztem, azonban fotók nem készültek. A sorozatos rosszullétek, majd közel egy hónap szigorú fekvés - mindez jó cél érdekében ;) - lényegesen visszavetette a konyhához fűződő kedvemet, de jelentem, a helyzet normalizálódni látszik, s újult erővel ugrom fejest az általam művelt szerény gasztronómia élvezeteibe.


A nyár szép volt, izgalmakkal, félelemmel, élményekkel, színekkel, ízekkel, családi ebédekkel, barátokkal teli. Mindössze egy hét jutott nekünk Múzzsal, amit kettesben eltölthettünk kis vackunkban a Velencei-tó partján. Remek volt, s épp az egyik őrjítő meleghullámot sikerült ott átvészelnünk. Igazi nyaralás volt úszással, lángossal, koncertekkel, hintaágyon alvással, rövid sétákkal, s egy általunk főzött pincepörkölttel - kép nincs, pedig három napig ettük, így marad az íz emléke és a kérés: higgyék el, isteni volt! :) A képen velencei kedvenc lakónk látható a zsályaerdőben.


A nagy melegben igyekeztem gyorsan elkészíthető, friss zöldségekből álló menüket készíteni, hogy legalább az emésztés ne legyen megerőltető. 
Az egyik legegyszerűbb nyári vacsora mindenképpen a szendvics. Most sokan kuncognak ezen, de valljuk be őszintén, melyikünk áll szívesen negyven(!) fokban a konyhában?!

Egy kellemes, halas szendvics nálunk bármikor szóba jöhet. Ha a lustaság győz, nem grillezett halat használok, hanem halkonzervet. Nagyon kevés tartósított dolog van a konyhámban, azonban a konzerv halnak nem tudok ellenállni.  Mindig van otthon szardínia és tonhal, s most kivételesen többféle hering is pihen sorsára várva a kamrapolcon. Ezeket két helyről szoktam beszerezni - figyelem, reklám következik, akit nem érdekel, gyorsan olvasson tovább - cba és aldi. 

A most sorra kerülő finomságot Hildus nevezte el - ha nem így van, majd kijavít - terítéken a halacskás szendvics. Ő vaj nélkül készíti, mi vajjal szeretjük. Íme:

Halacskás szendvics (4 főre)

2 olajos szardínia konzerv
5 dkg vaj (nem RAMA, nem margarin, vaj!!)
2 gerezd fokhagyma
fél citrom leve
csipet só
2 főtt tojás
néhány koktélparadicsom
petrezselyemzöld
1 bagett

A konzervekről leöntöm az olajat, majd a halakat egy tálba öntöm, s alaposan összetöröm villával. Hozzáadom a vajat, citromlét, sót, az összetört fokhagymát, majd alaposan elkeverem. A bagettet felkarikázom, vagy megpirítom, vagy nem, s a masszát a szeletek tetejére halmozom. Díszítem felkarikázott tojással, paradicsommal, petrezselyemzölddel. A képen látható szendvicseknél a paradicsomot félbe vágtam, s összekevertem az apróra vágott petrezselyemmel. Az azonban fontos, hogy a paradicsomot ne készítsük el sokkal korábban, mert levet ereszt, s eláztatja kenyereket.


A fenti étel bármilyen halból elkészíthető, de a konzerv változatok közül nekem a szardínia vált be leginkább. A tonhalat inkább friss salátával, paradicsommal, olívabogyóval, olívaolajjal, borssal, kevés citromlével szoktam összekeverni, s háromszögre vágott pirított kenyérrel, s egy pohár pohár könnyű, száraz fehér borral tálalom.  Bármelyiket ajánlom kipróbálni, ha szeretik a halat, nem fognak csalódni.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...