Az ősz íze, avagy az almakompót

Amikor elérkezik az almaszezon - az igazi, nem az "almás pités", akkor nálam beköszönt az ősz. Főleg, mikor a piacon járva az a különleges, fanyar, végtelenül fűszeres illat csapja meg az orrom, amit a birsalma áraszt magából. 

Szüleimnek nagy kertje van, tele almafával, amik a téli tárolásra máshogy reagálnak. Amint betakarítják a termést, nagy mennyiségű gyümölcs kerül a kis kamrámba. Akinek ilyennel volt már dolga, tudja, hogy hiába eszik minden nap napi ötször gyümölcsöt, egy része biztosan romlásnak indul. Ekkor érdemes elővenni a régi a receptet, a kompótét. Én is így tettem.

A kompótot nagyon sok ételhez lehet fogyasztani: húsokhoz savanyúság helyett - nálunk ez nem volt divat, de szeretem -, császármorzsához, vagy akár magában. Mi ez utóbbit részesítjük előnyben. Nagylábnak nem tudok annyit adni, ami elég volna neki. Ráadásul az a jó, hogy 3-4 darab almából is el lehet készíteni, nem kell nagy mennyiségben gondolkozni, így olcsóbb, s nem kell kidobnunk semmit sem.

Almakompót

4 db alma
1 citrom
3 ek cukor
1.tk őrölt fahéj
1 tk őrölt szegfűszeg
1 liter víz

Vizet töltök egy fazékba, majd az almákat meghámozom, cikkekre vágom, aztán a megmosott citromot félbevágom, a felét kifacsarom, levét gyorsan az almákra öntöm, hogy fehérek maradjanak, a másik felét felkarikázva, héjastól a vízbe dobom. Beleteszem a fűszereket és kb. fél óra alatt készre főzöm. Nem szoktam fedőt és nagy lángot használni, mert egy másodperc alatt szétfő az alma.
A fűszerek arányát mindenki változtassa ízlése szerint.

Hidegen, melegen, bárhogyan.. Őszi estén, gyertyafényben, gyapjúzokniban, térdet felhúzva egy jó könyv mellett jobb társaságot el sem tudnék képzelni! Próbálják ki.

Citromos csirke, avagy a tökéletes búcsúvacsora

Márciustól októberig bizony sok víz lefolyt a Dunán. Mindenkivel előfordult már, hogy nem tudott írni, vagy nem azt látta a kamerán keresztül, amit látni, de legfőképp láttatni szeretett volna, s olyankor jönnie kell egy rövidebb-hossszabb szünetnek. Velem is ez történt. A bejegyzés apropóját adó vacsora egy életszakasz lezárására készült. Szépen szerettem volna búcsúzni, legalábbis finoman... 

Csirke citromos-mustáros-mézes pácban sajtos brokkoli pürével

60 dkg csirkemell

2 ek mustár

3 ek méz

1 citrom reszelt héja

fél citrom leve

só

2 ek olívaolaj a sütéshez

50 dkg brokkoli

fél natúr tömlős sajt

só

fokhagymás só

0,5 dl főzővíz

A csirkemellet felszeleteltem, de nem túl vékonyra, mert grillre készült. Megsóztam, majd egy tálba téve rászórtam a citromhéjat, meglocsoltam a lével, s kanalaztam hozzá a többi ízesítőt. Alaposan belemasszíroztam a pácot a húsdarabokba, majd másfél órára betettem a hűtőszekrénybe, hogy az ízek összeérjenek.

A brokkolit rózsákra szedtem, megfőztem sós vízben, majd leöntöttem a főzővizet ügyelve arra, hogy körülbelül egy deciliternyit hagyjak a lábosban. Botmixerrel összeturmixoltam a zöldséget, majd rányomtam a fél adag sajtkrémet, végül fokhagymás sóval ízesítettem és kihabosítottam a pürét.

Grill serpenyőbe 2 ek olívaolajon kisütöttem a csirkét. Nem szabad túlsütni, mert kiszárad. 

Ha egyszerű és gyors ételre vágynak (hiszen a pác előző este is elkészíthető, s csak jobban átjárják az ízek a húst, ha egy napot pihen), próbálják ki, érdemes!

Ui: Múzs, Isten veled! :(

Túrós batyu

Aki rendszeresen olvassa a blogot, tudja, hogy imádom az "egytál" leveseket. A jó, kiadós, tápláló, mégis zöldségekkel teli, tejfölös, vagy tejszínes változatokat. Télen is jól esik, mert megmelenget, nyáron pedig úgysem vágyik nagy dolgokra az ember egy meleg napon. Egy szó, mind száz - oda vagyok értük. Ezekhez azonban mindig dukál valamiféle sütemény, leginkább kelt tésztából, de egy gyors palacsinta is megteszi alkalomadtán. A hűtőben bevetésre készen ott lapult egy fél kiló túró, így adta magát a második fogás, azaz a batyu.

Őszintén szólva az alap recept Limarától származik, csak egy keveset változtattam rajta. Az eredetit ITT olvashatják. Én igyekszem kevesebb fehér lisztet használni, emiatt teljes kiőrlésű liszttel kevertem, s kihagytam a búzadarát is.

Túrós batyu a'la Zsená

38 dkg teljes kiőrlésű liszt

22 dkg sima liszt

3.5 dl tej

1 tojás

1 kk só

2 ek cukor

8 dkg olvasztott vaj

2,5-3 dkg élesztő

töltelék:

50 dkg tehéntúró

2 tojás sárgája

4 ek cukor

1 cs. vaníliás cukor

1 citrom héja és leve

10 dkg mazsola

2 tojás fehérje felverve

1 tojás a kenéshez

Bevallom, én is a kenyérsütőt használtam dagasztásra. A vajat az elején nem kell beletenni. Ha nagyon száraznak tűnik a tészta, egy kis vizet érdemes még utána önteni, a teljes kiőrlésű liszt ugyanis több vizet vesz fel, mint a sima liszt. 10 perc múlva a vajat is hozzá lehet önteni. A gép meg is kelesztette nekem a tésztát. Közben összeállítottam a tölteléket ügyelve arra, hogy csak az utolsó pillanatban forgassam bele óvatosan a felvert tojáshabot a túrós keverékbe.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A megkelt tésztát félujjnyi vastagra nyújtottam, 10 cm-es téglalapokat hasítottam belőle, s egyenletesen elosztottam a  tölteléket a részeken. Behajtottam a 4 csücsköt, tekertem rajta egyet, majd 20 perc pihentetés után lekentem a tojással. Sütőpapírral bélelt tepsiben körülbelül 20 perc alatt készre sütöttem. 

Tökéletes lett, még másnap is finom volt, javaslom, próbálják ki!

Ui: megsütöttem ám, csak a végeredményről már nem született rögzített képes verzió...

Ami kimaradt

Kedves Olvasó! Sok mindent készítettem, sokakról nincs kép, néhány apróságot mégis megosztanék most. 

Elmúlt pár szülinap, s  ízre ugyan - a megajándékozottak véleményét közlöm - kiváló édességek készültek, de én a formákkal egyáltalán nem voltam megelégedve.

Apukámnak elkészítettem életem első dobos tortáját, ami isteni lett, de a tetején a mázat még gyakorolnom kell. A receptet pótlom, sajnos elkevertem valahová, de amint meglesz, megtalálható lesz itt a BK-n.

Készítenem kellett egy mazsola nélküli oroszkrém tortát - jajj, istenem, milyen az ! - egy vízeséses témában. Ezzel sem voltam formailag elégedett. Kakaós piskótát töltöttem meg, s vontam be a rumba áztatott mazsola nélkül készült tejszínes krémmel, amit kakaóporral és fondantból gyúrt fákkal, s kék zselatinnal díszítettem.

Karácsonyra rengeteg habcsókot csináltam. Volt, amelyik ajándékként, volt ami a karácsonyfán díszként végezte. Utóbbiak rózsaszínűek lettek, s Nagyláb keverte a tojásfehérjét hozzá. A recept ApróSéf-től van, elronthatatlan, egyszerűen tökéletes.

Készült isteni csont nélküli töltött csirke - kép olyan vacak, hogy nem rakom fel -, batyuba töltött szarvas ragu, s hamis mascarponeval készült tiramisu is. S bár születésnapom volt, én bizony torta nélkül maradtam. Visszanyalt a fagyi, de nem volt okom keseregni, mert az ünnepek családi körben teltek, végre nálunk és remekül éreztük magunkat.