Írország februárban

Idén Múzs meghívott minket Írországba, ahol ő lakik, így Nagyláb, Mr Kardos és én gépmadárra szálltunk és 10 napra szigetlakók lettünk. Megéltük Írország messze a leghidegebb telét - hóvihar, hóátfúvás, fagyott utak - nehezített pályán indultunk, ugyanis az írek nem használnak téli gumit - alig fűtés, alig melegvíz - mert spórolnak, mi meg megfagyunk -, gyönyörű tájak, béke, nyugalom, tiszta levegő, tisztaság, rendezett udvarok, s nem utolsó sorban ételek, de azért én is főztem, mikor már végképp belepett minket a hó..

Ez a bejegyzés most inkább képekről fog szólni nem főzésről, de azért egy-két történetet is elmesélek mellé.

Az első utunk a Newgrange-hez vezetett. Csodaszép látvány, ősi királyi temetkezési hely. Úgy tartják, hogy a halott király testét a bejárattal szemközti kőoltárra fektetve a december 21-i napfény megvilágítja, szabadon száll a lekle.

Az vacsoránkat egy Pubban költöttük el:

 Isteni volt!

Az volt a terv, hogy többször eszünk étteremben, de költséghatékonyabbnak bizonyult, ha inkább főzök, így naponta jutottunk főtt ételhez a Lipton család ódon házában.

Bizony, ez az a Lipton család, ahonnan az akkor még gyermek Mr. Lipton útnak indult, hogy teaültetvényeket hozzon létre és mindenki számára elérhetővé tegye a teát.

Jártunk az Óceánnál is, viharos szélben sikerült megnéznünk a Giant's Causway-t, ezt a hihetetlen természetes képződményt. Nagylábat erősen kellett tartni, mert szó szerint elfújta a szél, de minden magaslatot megmásztunk, s bár a képeken nem látszik, elkezdett esni a hó.

A hó, ami napról napra egyre vastagabb rétegben takarta a tájat és a csúszóssá vált utak lehetetlenné tették a kölekedést.

Amíg lehetett, próbáltunk eljutni még a tervezett látnivalókhoz. Egy jó reggeli és a napi szendvics adag elcsomagolása után.

Tara dombajit néztük meg. Csodás élmény volt. Kocsival nem tudtunk ugyan felmenni a dombon és végig brékeltük - és röhögtük - gyalog az utat oda-vissza, mert tükör jég volt mindenütt, de megérte megnézni ezt az ősi szent helyet. 

A következő nap már sehova sem tudtunk menni, mindent elborított a hó és mérhetetlenül csúsztak az utak. Olvastunk, játszottunk, pakoltuk a fát a kandallóba, mert a központi fűtés csak dísznek volt a házban. A magas páratartalom és a szél miatt a -4 Celsius olyan hidegnek tűnt, mintha -35 lett volna. Mindent magunkra vettünk, ami a bőröndben volt, ezt túlzás nélkül mondom.

Tarából hazafelé alaposan bevásároltunk, még tortát is vettünk, mert Mr. Kardost épp ott érte a 40. X, amit meg kellett ünnepelni.

Akkora hó lett, hogy a kocsi nem tudott felmenni a feljárón, de azért kivágytunk a kertbe. Hógolyóztunk és hóembert építettünk.

Másnap reggel Mr. Hóember egy üres whisky-s üveget is kapott a kezébe :)

Aztán Múzs elment, hogy gyalog, hogy megnézze, mennyire járhatók az utak, s reggeli után elindultunk Belfastba. Kalandos volt.

Végre meleg helyre kerültünk, Nagyláb belázasodott, így egy jó meleg leves főzése után mi otthon maradtunk, Múzs és Mr. Kardos pedig bementek a belvárosba inni egy Guiness-t.

Másnapra mindenki jól volt, így megnéztük a Titanic kiállítást. Hatalmas élmény volt. Nem csak a méretei, hanem a kiállítás színvonala miatt is. Nagylábnak ez volt a kedvence.

Az utolsó előtti kép az a terület, ahol építették a Titanicot és testvérhajóját a Britannicot.

Egy pillanatkép Belfastból:

Másnap indult a gép, de mielőtt útra keltünk volna a reptérre, megnéztük az Ír-tengert is. Ami nagyon megmaradt bennem, az az illata. Az Óceánnál nem éreztem illatot, de az Ír-tenger elvarászolt.

Ezzel véget is ért a kaland. Emlékezetes volt, de az biztos, hogy legközelebb nem februárban megyünk. Remélem, lesz még lehetőség ismétlésre.

Rendhagyó bejegyzés volt ez, de szerettem volna megosztani az Olvasóval - mégha csak így zanzásítva is - az élményeket. Írország gyönyörű. Látogassanak el oda, ha tehetik.

Kelbimbó rakva

Ha véletlenül megkérem Mr. Kardost, hogy vásároljon be helyettem, mindig csempész a szatyorba fél-egy kiló kelbimbót. Ezzel alapvetően nincs is gond, bár a pucolását nem szeretem, nade ki kell találni valami új fogást, hiszen nem ehetünk mindig levest, vagy pároltat. Én a morzsás változatokat nem szeretem, a zöldség a kenyérrel valahogy nem, de miután a napokban ismét 1 kg kelbimbó landolt a hűtőben, előfordulhat, hogy bevetem azt is.

A rakott ételek nálunk nagy kedvencek, gyakran is készítek. S mint említettem, nem akartam levest készíteni ismét a kelbimbóból, így rakott lett.

Rakott kelbimbó

6 közepes burgonya

5 dkg vaj

2 dl tej (vagy több, ha a krumpli többet vesz fel)

30 dkg darált hús

1 fej vöröshagyma

só

bors

1 ek. olaj

50 dkg kelbimbó

10 dkg sajt

A burgonyából pürét főztem, a húst az olajon, hagymán megpirítottam, fűszereztem, közben a kelbimbót megpároltam sós vízben. Hőálló tál aljára tettem a kész burgonyapürét, rá a húst, rá a kelbimbót, majd az egészet megszórtam reszelt sajttal és összesütöttem.

Sikere volt, ízlett mindenkinek. Próbálják ki!

Mert zöldség nélkül nincs hús.. Megint egy gyors vacsora

Mint tudja az engem régóta követő kedves Olvasó, fanatikus zöldségimádó vagyok. Alapvetően szeretem a húsos ételeket, de valahogy zöldség nélkül egyik sem esik jól. Ráadásul a hús meglehetősen drága - most már a zöldség is, tudom -, mégis egyensúlyt lehet teremteni - testben és pénztárcában is - azzal, ha 1/3-2/3 arányban használjuk a fenti alapanyagokat.

Szeretem a gyorsan elkészíthető ételeket, nem használok konzerv zöldségeket, mert a fenlöntőlétől a hátamon is feláll a szőr, illetve nem tudom, mi van benne, tehát marad a saját, a friss, vagy a fagyasztott verzió. Ráadásul Mr. Kardos és az én emésztőrendszerem sem vesz be akármit, megegyeztünk tehát abban, hogy lehetőség szerint azt esszük hét közben is, ami a konyhánkból kikerül. Így kétnaponta esténként főzök. Általában gyorsakat, ezért lehet nálam "sok" gyorsan elkészíthető, de legalábbis nem mellette állós ételt találni.

A mai egy gyors zöldséges-húsos ragu

25 dkg csirkemell filé

4 csík szeletelt bacon, vagy sonka (mindegy, valami füstölt)

25 dkg zöld hüvelyű zöldbab (fagyasztott volt)

15 cm póréhagyma

2 szál sárgarépa

2 gerezd fokhagyma

2 dl laktózmentes tejföl (ez nem muszáj, csak miattam..)

1 ek olívaolaj

só, bors

A húsokat csíkokra, a pórét, sárgarépát gyufaszálra vágtam. Az olajon megpirítottam, a húst és a szalonnát, majd mehetett bele az összes zöldség, az összetört fokhagyma, s a fűszerek. Nem tettem alá vizet, a fagyasztott babból kijön egy csomó lé. Kb.15 perc alatt kész, ilyenkor a hús már jó az elősütésnek köszönhetően, a zöldségek még ropognak. Belekevertem a tejfölt, egyet rottyan és kész is!

A képek nem lettek túl jók, s talán kicst mindenkinek a Chocito reklám jut eszébe, miszerint ronda és finom, ezt nézzék el nekem.

Rizzsel tálaltam. Gyors és finom. Próbálják ki!

Főtt kifli, ahogy ígértem

Szombaton megírtam, a publikálással csúszok, de íme:
Mostanában egyre többször sütöm itthon a péksüteményeket, ahogy azt korábban is írtam. Ezt a receptet már 7 éve ismerem, azóta variálom a lisztet, hogy újabb és újabb ízek kerüljenek a tányérra. Előre leszögezem, egy kicsit macerás, de megéri vele vesződni, mert hipp-hopp el fog fogyni.

Békebeli főtt kifli, avagy Befli

60 dkg liszt - tetszőlegesen variálható
8 g só
3 dkg élesztő
4 g cukor
1 dl olívaolaj
3 dl tej

Nem kell futtatni, de a tejet picit meg szoktam langyítani. Minden összegyúrok, alaposan bedagasztom (lusták nyugodtan dagasszák, kelesszék kenyérsütőben), majd duplájára kelesztem. Amikor megkelt, 2 kis gombócra osztom, majd ezeket egyesével kinyújtom és 6-6 részre vágom. Kis háromszögeket kapunk, amiket szorosan kifli formára tekerek, s hagyom újra pihenni egy fél órát, letakarva. Lehet azt is, hogy 12 kis gombócot formázunk és a gombócokat egyesével nyújtjuk ki, majd tekerjük - néha így csinálom -, s a pihentetés ugyanaz, mint az előbb. A képen szereplő példányok a második módszerrel készültek, s azokban volt némi teljes kiőrlésű liszt is.
A sütőt 200 fokra melegítem, közben vizet melegítek gyöngyözésig és a kifliket 10 másodpercig víz alá nyomva tartom. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem és 25 perc alatt megsütöm.

Lehet még a sütés előtt a nedves kiflik tetejét megbolondítani különféle magokkal (szezám, kömény, tökmag,só, stb.). Tojással nem kell, sőt tilos megkenni!

Próbálják ki, nagyon-nagyon megéri!

Télen egy jó kis leves..

Gyerekkoromban utáltam, hogy minden étkezéskor volt leves. Anyukám valahogy mindent levest egyforma ízűre csinált. Ahogy elkezdtem "öregedni", egyre jobban megszerettem mégis, s most már nagyon sok levest készítek. Szerencsére a fiúk is levesesek, úgyhogy mindenki örül, ha ez kerül az asztalra. Én elsősorban az "egytál levesek" híve vagyok, de mostanában egyre több húsleves alapú, lazább változat is kerül az asztalra.

A mai étel alapja Mr. Kardos nagy kedvence: a kelbimbó. Sokan nem szeretik, sokak szerint keserű lesz, én - bevallom - ezt még nem tapasztaltam akár friss, akár fagyasztott kelbimbót használtam is. Mi mindannyian nagyon szeretjük főzve, sütve, párolva, akárhogyan. Ráadásul idénynövény, hiszen akkor a legfinomabb, ha megcsípi a fagy. 

Kelbimbó leves light

50 dkg kelbimbó

2 sárgarépa

1 fej hagyma apróra vágva

1 liter húsleves

1 ek. olaj

Az olajon - de nagyon kevésen(!) - megpirítottam a hagymát, majd rá a kelbimbót (ha nagyok, tessék őket félbe vágni) és a karikára vágott sárgarépát. Felöntöttem a húslevessel, s nagyjából egy fél óra múlva ehettük is a vacsorát.

Gyors, finom, egyszerű. Próbálják ki!

Holnaő hozom a főtt kifli receptjét, ami nagy siker volt eddig, bárkinek(nél) készítettük.

Múzs kedvence volt, a pelmenyi

Volt egy ismerősöm, aki félig orosz, félig magyar születésű. Mikor náluk tartottunk - néhány évtizede - házibulit, sokszor készült pelmenyi, amit mindenki maga készített és hasfájásig ettük.

Amikor Múzzsal összekerültünk, egy este, mikor jött haza, ezzel az étellel vártam. Ő is abból az irányból érkezett, ahol ez megszokott étel. Csak annyit mondott az ajtón belépve, hmmm, ez az illat, mintha anyám konyhájában lennék. Mit főztél? Mikor elmondtam, meglepődött. Nem tudta, hogy ismerem. Annyi volt a különbség, hogy én tejföllel tudtam, ám ő ecetet kért hozzá.

Két hete készítettem egy nagy adagot. Már nem Múzsnak, hanem Mr. Kardost szerettem volna meglepni vele Nagyláb segítségével, aki kiváló kukta. Az ő kedvenc étele a paradicsomos húsgombóc, de miután evett ebből a fogásból, azt mondta, ez a második. Azt hiszem, megérte megkóstoltatni.

Pelmenyi

tészta:
2 bögre liszt
1,25 dl víz
1 tk só
1 tojás

Ezt összegyúrom és egy picit pihentetem.

töltelék:
25 dkg darált marhahús
25 dkg darált sertéshús
1 fej hagyma apróra vágva
só
bors

10 dkg vaj
tejföl/ecet

Ezt is összegyúrom és picit pihentetem.

A tésztát 4 részre osztottam, hengert sodortam belőle, majd 12 részre osztottam őket, kis korongokat nyújtottam és megtöltöttem a húsos töltelékkel. Félbehajtva alaposan lenyomkodtam az egyik oldalon.

Vizet forraltam, amibe sót, egész borsot és 3 db babérlevelet tettem. Ebben a vízben kifőztem a pelmenyit, majd vajra szedtem és óvatosan elkevertem.

Tejföllel tálaltam. Mi nem vagyunk ecetesek.

Nemsokára utazunk mindannyian Múzshoz, akinek ígértem, az új honban készítek neki egy nagy adagot. Már alig várom :)

Próbálják ki!

Megkésett névnap, azaz a zöldfűszerek nyers mennybemenetele

Recept nincs, a képek önmaguklért beszélnek. S aki kíváncsi a mondandómra, a szöveget is olvassa el. Érdekelne az Olvasó véleménye. Érdekes téma.

Kedves barátnőm Gyöngy egy hatalmas, saját termesztésű fűszernövény csokorral lepett meg névnapomra. Ugyan az alkalom augusztusban elmúlt, szeptemberben kaptam meg a friss zöldeket, mégis kimondhatatlan nagy volt az öröm. S nem főzve, sütve került a tányérunkra, hanem nyersen, minden vitamin és tápanyag forrását tekintve elérhetően! 

Nekem az a hitvallásom, ha a szervezetünket folyton mesterségesen előállított vitaminokkal/táplálékkiegészítőkkel bombázzuk, ellustul és nem vonja ki a tápanyagokat az ételből, nyers, friss zöldségekből, gyümölcsökből. Ezért arra presszionálom a családomat és az engem körülvevőket, hogy tessék nyers dolgokat IS enni. Persze októbertől márciusig én is szedek például C vitamint, tehát nem vagyok ellene a táplálékkiegészítőknek, de fontosnak tartom a természethez és a szervezetünkhöz való egészséges hozzáállást. Ebbe az is beletartozik, hogy télen nem eszem dinnyét. Igyekszem szezonális dolgokat fogyasztani, ami nyilván a családomra is igaz, mert általában én vásárolok, de a listát legalábbis én írom össze. Élhető életmód, ezt Mr. Kardos is megmondhatja, pedig ő küzdött az elején a "túl sok" zöldséggel.

Persze azt is fontos szem előtt tartani, hogy ki milyen vércsoportú. Nagyláb és én A, Mr. Kardos 0 vércsoportú. Mi zöldségevők vagyunk, míg családunk felnőtt féri tagja húsevő és kemény fizikai munkát végez. Ne aggódjon a kedves Olvasó, nem sanyargatom az uramat, kap ő húst, csak kapja mellé a rostot és a vitmaint is.

Szerencsére Nagyláb nem ódzkodik a levelektől, fűszerektől, zöldektől. Mr. Kardost néha győzködni kell, de ő jó bírja a kiképzést, egyre több salátát, zöldet hajlandó megenni.

Aranyat terem, avagy nyár a télben

Zsebekndőnyi területünkön rengeteg paradicsom termett. Batudható ez annak, hogy hihetetlen mennyiségű palántát sikerült ültetnünk. Részben mi vetettük, hogy Nagyláb része lehessen a  kert iránt érzett szenvedélyünknek, részben kaptuk szüleimtől és egy kedves régi barátomtól. A paradicsom mellett 4 tő cukkinit is ültettünk, ami hihetetlen mennyiséget termett a nyáron. A paradicsomlé és ketchup mellett szerettem volna valami gyorsan előkaphatót készíteni a télre. Így került sor a zöldségeink sütésére.

Sült zöldségek, azaz nyár a télben

paradicsom

cukkini

fokhagyma

só

bors

bazsalikom

kakukkfű

olívaolaj

Szándékosan nem írok mennyiséget, mert ahogy sikerül.. A nagyobb paradicsomokat cikkekre vágtam, a koktélok maradhatnak egészben. A cukkinit is cikkeztem, a fokhagymát szeleteltem, a zöldfűszereket ágastól-bogastól rátettem a tetejére. Mindet egy tepsibe halomoztam, majd sóztam, borsoztam, meglocsoltam egy kevés olívaolajjal, összekevertem és alufóliával lefedve pároltam. 

Mikor kész lett, ettünk belőle, a szendicsre lehet sajtot is tenni, a maradék a mélyhűtőbe került. Ilyenkor, télen öröm elővenni belőle és megenni a munkánk gyümölcsét. 

Lassan itt a tavasz! Kertre, magvetésre fel!

Kertünk utolsó terményei

Egy zsebkendőnyi lehetőséget kaptunk arra egy barátunktól, hogy Mr. Kardossal és Nagylábbal saját zöldségeket termesszünk. Legnagyobb meglepetésünkre erről a kis területről 3 kilogrammnyi fejtett borsót sikerült szüretelnünk, amit beosztással január közepén végeztünk ki.

A kert októberi utolsó villanása volt, hogy felszedtük a másodszor duggatott hagymából lett újhagymát, paradicsomot, paprikát, s a megmaradt karfiolt. Ebből egy gyors sülthús készült - kivéve a karfiolt -, s egy mutatós, villámgyors vacsora.

Szeretem a tepsis ételeket, mert az ember hipp-hopp összedobja, nem kell mellette állni és finom lesz.

Sült hús zöldségekkel - mert nem kell a konyhában állni

0,5 kg tarja
zöldségek ízlés szerint
só
bors
1 dl víz

A húst felszeleteltem, megsóztam, borsoztam, majd ráhalmoztam a zöldségeket. Ha az ember a magáét teszi rá, jobban is esik. Nem viccelek!

Ráöntöttema vizet, majd lefedve megpároltam, a végén pedig pirosra sütöttem. A kész állapotról nincs fotó, mert olya gyorsan elfogyott, hogy nem volt időm fényképezni..

A karfiolunk pici lett, de a brokkoli! Levágtam, majd úgy hagytam a földben. Újra kihajtott, s két napra elegendő rántott brokkoli lett a végeredmény. Fotó híján érjék be a beszámolóval.

Gyors vacsora

virsli
tojás
nyers zöldségek

A virslit félbe vágtam, de a végét nem. Egy fogpiszkálóval összetűztem, majd beleütöttem a tojást. Ha valaki nagyon szépet akar - én nem -, akkor levágja a fehérje kifolyó részét. Mutatós, kedves, s örülni fognak neki!

Az utolsó kosár..

Lassan itt a borsó vetés ideje.. Már készülünk..

Próbálják ki!

Mindennapi kenyerünk

Nem sok kenyeret eszünk. Mr. Kardos szokott szendvicset vinni magával a munkahelyére, s vacsorára egy zsemlét ketten megeszünk Nagylábbal, ha nem főtt ételt készítek. Miután lassan fogy a péksütemény, s nem járunk minden nap boltba, egyre több bosszúság ért minket, hogy kiszárad, penészes lesz, szivacsos, a szöget be lehet verni vele és az íze sem az igazi. Már régebben kipróbáltam Hugh F. W. hamis kovászos kenyerét, s ennek mintájára készült már teljes kiőrlésű, rozsos és sima zsemle is. Na meg főtt kifli, de ezt majd később.

Hamis kovászos zsemle (kenyér) Hugh nyomán

a kovász:
250 g liszt - én most kenyérlisztből csináltam, a teljes kiőrlésűnél a negyede legyen teljes kiőrlésű
10 g élesztő - én mindig frisset használok
325 ml víz

Ezt egy éjszakára, de legalább 6 órára folpackal lefedve szobahőmérsékleten tartom.

10 g só
250 g liszt 

kerül még bele. Összegyúrni, keleszteni, 250 fokon sütni lsiztezett sütőlemez úgy, hogy a sütés előtt a sütőlemezt felforróstíjuk a sütőben 5 perc alatt, majd meglisztezzük, ráejtjük a zsemlét/kenyeret, megspricceljük hideg vízzel - ettől ropogós lesz a héja - és készre sütjük.

Közben kenyér is készült, íme:

Próbálják ki, megéri!

Kiskorú a konyhában, avagy Nagyláb cukrász babérokra tör

Mostanában egyre többet időzünk a konyhában Nagylábbal kettesben. Meglehetősen kevés süteményt eszik, de szeret segíteni és különösen szeret meglepetést okozni. Ez a mostani sütemény Mr. Kardos "meglepésére" készült. A méréstől a ragasztásig pusztán két dolgot csináltam én: a tészta gombóccá formázását és a nyújtást.

Linzerkarika

30 dkg liszt - bár igyekszem egészségesen főzni, mindig finomlisztet használok
20 dkg vaj - NEM margarin (!), hidegen
5 dkg porcukor
5 dkg vaníliáscukor
1 tojás sárgája
fél citrom reszelt héja - kihagyható, most nálunk is kimaradt, mert elfelejtettem

Minden egy tálba máértünk, a vajat kockára vágva tettük bele, majd tésztagombócot készítettünk. Nem kell félni, hogy száraz és sosem áll össze, össze fog! Türelem, csak gyúrni-gyúrni. Amint összeáll, rögtön hagyjuk abba a gyúrást, mert ha túlgyúrjuk, törni fog nyújtásnál és csak kínlódni fogunk. A tálat folpackal lefedve egy órára hűtőbe tettük.

Én két részre szoktam vágni a gombócot, az egyikből az alsó részeket készítjük el, a másikból a tetejét, a maradékból pedig ami sikerül. Nekünk 26 db rendes és 1 db "rendetlen" formára futotta.

Sütőpapírral bélelt tepsiben, 200 fokon 10 perc alatt készre - épp csak rószaszínedik a széle- sütöttük. Kicsit kihűlt és lekvárral - csipkebogyó és szilva - összeragasztgattuk. Nem szórtuk meg procukorral, szerintem ez így is elég édes.

Mikor Mr. Kardos hazaért, Nagyláb izgatottan adta át a tál süteményt. Nagy volt az öröm! Estére 6 db maradt, s kaptam is a kérdést: holnap nem akartok megint sütni? Hát már ezért megérte..

Próbálják ki!