Piknik kosár nászajándékba

Úgy adódott, hogy hivatalosak voltunk egy esküvőre, amire nagyon készültünk is, de sajnos nem tudtunk végül elmenni. Utána jött a nyár, hol az ifjú párnak, hol nekünk nem volt alkalmas a találka, hogy végre átadhassuk az ajándékot. Meglepetés nem volt, adtuk, amit megbeszéltünk, de körítésnek úgy gondoltam, kéne valami olyat csinálni, amiről azért majd eszükbe jutunk. Ha másért nem, talán azért, mert nem megszokott - mondhatni inkább lökött - ötlet. Így született meg a megoldás: készítek egy piknik kosarat, teli finomsággal, s belerejtem az ajándékot is.

Már csak azt kellett kitalálnom, mi legyen benne. Szerencsére az ünnepeltek minden evők, ez sokat könnyített a helyzeten, azonban gyerekbarát verziót kellett készíteni. Valami könnyű, nyári fogást akartam, ami egy pikniken is megállja a helyét, mégis finom és laktató. A választás így esett a tortilla tekercsre. Piknik pedig nincs desszert nélkül, ezért azt is készítettem gyümölcsös-mézes kuszkusz formájában. A kosábra tettem még egy üveg pezsgőt, házi eperlekvárt, s egy kis mézet is, mert ezeket tudom, hogy szeretik.

Tortilla tekercs

12 dkg kukoricaliszt

18 dkg finomliszt

kb. 2 dl langyos víz

fél cs. sütőpor

4 ek olíva-, vagy repceolaj

1 kk só

paradicsomos salsa, vagy inkább szósz:

3 paradicsom

5 cm-es zellergumó

1 pici burgonya (elhagyható, én a lé miatt tettem bele, mert nem volt sok időm elfőzni a szaftot)

1 kisebb cukkini

kakukkfű ízlés szerint

1 ek olívaolaj

só

bors

cukor

sült csirkemell

A tortillához a szárazakat összekevertem, majd hozzátettem az olajat, végül annyi vizet, hogy szépen összeálljon a tészta. Fél órát pihentettem. Ez alatt az idő alatt apró kockára vágtam a zöldségeket, majd olajon puhára pároltam, fűszereztem ízlés szerint, majd félretettem, hogy hűljön. A kész sültcsirke mellét felszeleteltem nagyon vékony szeletekre.

Száraz serpenyőt hevítettem, majd a 12 részre osztott tésztát lisztezett deszkán nagyon (tényleg nagyon!) vékonyra nyújtottam, s a forró edényben addig sütöttem mindkét oldalát, míg hólyagos lett, s picit megbarnult. A kész tésztákat konyharuhával letakartam, hogy puha maradjon.

A kisült tésztákat megkentem a szósszal, rátettem a csirke szeleteket, majd összehajtottam, csomagoltam.

Muszáj volt megkóstolnom, pusztán minőség ellenőrzés végett. Jó lett. Az ünnepeltek is így értékelték, akiknek innen is üzenem: köszönöm a lehetőséget és sok-sok boldogságot kívánok szeretettel!

Ez a recept a maradékok felhasználásához is ideális. Egy kis pörkölt, ragu, sült hús tökéletes töltelék lehet. Ezen kívül olcsó, gyors és egyszerű is! Próbálják ki!

A tartósitószer mentes kamrakészlet

Akik szokták olvasni a bejegyzéseimet, tudják, hogy igyekszem minél kevesebb vegyszert használni a konyhámban. Ilyen például a tartósitószer, illetve a befőző cukor is. A tartósitásnak van olyan módja, amivel megőrizhetjük a gyümölcsök, zöldségek frissességét a fent emlitett kemikáliák nélkül is, s nem romlanak meg télig/télen sem.

Nemrég egy kedves barátnőm hozta fel - indokolva a befőző cukor használatát -, hogy igy hamarabb lesz sűrű. Ja kérem... A jó munkához idő kell. Ahogy az egészséges ételhez is.

Lekvárok közül kettőt - eper , valamint csokoládés meggylekvár cukorbeteg verziója- olvashattak már nálam, most pedig megtaláltam a tartósitószermentes savanyúság receptjét is. Vagyis, valójában találtam két csodás receptet, amit felhasználtam. Itt a recept - Mézeskalács konyhától - és az elkészités leirása, de azért alább is megosztom, hogy ne kelljen az Olvasónak ide-oda klikkelgetnie.

Tartósitószer mentes felöntőlé készitése:

1 l víz
1 tk szemes fekete bors
1 tk mustármag
1/2 tk koriandermag
1 tk köménymag
1 db babérlevél
3 dkg só
15 dkg cukor
1,3 dl 20%-os vagy 2,6 dl 10 %-os ecet
Üvegenként egy 10 cm-es kaporszár(elhagyható)

Az ecet kivételével mindent felforraltam, majd miután kihűlt, beletettem az ecetet. Az üvegekbe bármit tehetünk, amit savanyitani szeretnénk. Én egyik alkalommal karfiolt, csillagtököt, sárgarépát, paprikát, zöldparadicsomot és uborkát használtam, másodszorra pedig uborkát, paprikát, paradicsomot és hagymát.

Az üvegekbe jó szorosan helyeztem a zöldségeket, majd felötöttem a lével. Fél óra után megnéztem, ha csökkent a folyadék szintje, utántöltöttem, majd fólia és tető került rá, jó szorosan. Az üvegeket újságpapirba csomagoltam (a kép még az előtt készült), majd egy nagy lábasba helyeztem őket, s annyi vizet öntöttem közéjük, hogy az üvegek háromnegyedéig érjen. Gyöngyöző vizben 40 percig dunsztoltam, majd a vizben hagytam kihűlni a savanyúságokat. A lábas alá érdemes platnit helyezni, hogy egyenletesebb legyen a hőelosztás.

Eltel 3 hét és még rendben vannak. Egy vödröt is megtöltöttem karfiollal, azt megkóstoltuk, finom, maradok ennél a receptnél. Próbálják ki!

Anyukám (almás) pitéje

A cim annyiban fedi a valóságot, hogy a tészta valóban anyukám receptje, aki kizárólag almával késziti. Én többféle gyümölccsel próbáltam már és a végeredmény kiváló volt.

A klasszikus, élesztős almás pite receptjéről van szó, amit én most meggyes-ribizlis változatban kélszitettem el.

Anyukám pitéje

35 dkg liszt

25 dkg margarin

1 tojás

2 dkg élesztő

1 dl tej

1 csipet cukor

1 csipet só

1 tojás a kenéshez

Töltelék:

kb. 30 dkg magozott meggy

kb. 10 dkg szemezett ribizli

fahéjas cukor

kevés búzadara

A sütőt előmelegitettem 180 fokra. A lisztet elmorzsoltam a margarinnal, majd beleöntöttem a megfuttatott élesztőt, a tojást, sót, s összegyúrtam a tésztát. Két cipóra vágtam, majd a kinyújtott tészta egyikét a tepsibe tettem. Nem kell a sütőlemezt kikenni, elég zsiros a tészta igy is. Megszórtam búzadarával, rátettem a gyümölcsöket, meghintettem alaposan a fahéjas cukorral, majd rátettem a másik tésztát. Megkentem tojással, megszúrkáltam a tetejét, s körülbelül 40 perc alatt készre sütöttem. Amikor kihűlt, felszeleteltem, s megszórtam porcukorral.

Családi piknikre vittük. Jól sikerült, de azt hiszem lehetett volna egy kicsit édesebb. Legalábbis, ahogy az édesszájú családom arcát figyeltem falatozás közben. Egyszerű, gyors, finom. Próbálják ki!

Semifreddo, avagy féligfagyi

Először is: bizonyára feltűnt az engem rendszeresen olvasókak, hogy elfelejtettem használni a hosszű "i"-t. Nos, hölgyeim és uraim, nem ez a helyzet. Laptopot cseréltem, amin - angol billentyűzet lévén - hiján vagyok az emlitett betűnek. Kérem szives elnézésüket.

 

A cimben szereplő, mostanság nagyon divatos névhez én nem ragaszkodom, de igy talán mindenki tudja, miről van szó. Fagyigépem nincs, ennek ellenére szoktam fagylaltot késziteni, mert apukám és Múzs is nagyon szereti. Általában fagyasztott gyümölcsből, porcukorból és tejszinből csinálom, majd a fagyasztóba teszem, s pár óra múlva fogyasztható is a hűs finomság, azonban most valami mást akartam. Valamit, ami sokkal inkább hajaz a klasszikus fagylaltra. Meg is találtam a megoldást Jamie Oliver Pucér szakács sorozatában. Persze nem irtam le a receptet, igy kutakodtam kicsit a neten, s femina.hu-n találtam egy receptet, amit egy egészen picit átalakitottam, s igy született meg az én változatom. Alapnak tökéletes, a variációk tárháza pedig végtelen. Én ribizlivel bolonditottam meg, amit a szüleim aznap reggel szedtek a kertjükben. Ime a recept:

Semifreddo a'la Zsená:

3 egész tojás

2 tojás sárgája

10 dkg méz

11 dkg cukor

1 vaniliarúd kikapart belseje (vagy egy tk vanilia aroma)

5 dl tejszin

20 dkg ribizli passzirozva

A tojásokat a cukorral, mézzel, vaniliával gőz felett, habverővel addig kell vertem, mig habos, világos, krémszerű lett. Miután kihűlt, a felvert tejszinhez kevertem. Tulajdonképpen igy kész is az alap fagylalt. Én ezt a keveréket izesitettem az átpasszirozott ribizlivel. Önök természetesen használhatnak grillázst, csokidarabokat, összetört kekszet, egyéb gyümölcsöt is. A variáció valóban  végtelen. Nem baj, ha nem keveredik el teljesen az izesitő anyag a krémmel, ugyanis látványosabb lesz.

Az egész családnak izlett, mondhatom, lesz még folytatása. Próbálják ki!

Gyors nyári vacsora - hozzávalók a kertből

Abban a szerencsében volt részünk Nagylábbal, hogy Hilduséknál tölthettünk egy napot. A kert, ahová egy hónapja elültettük a palántákat, már első terméseit kinálgatja, aminek nem is tudtam ellenállni. A sziveslátásért cserébe egy gyors vacsorát készitettem vendéglátóinknak - ahogy az arcukat láttam, sikerrel. 

Zöldséges rizs

1 bögre rizs

3 szelet bacon (ez volt a hűtőben, más is lehet, ki is lehet hagyni)

1 csokor snidling

néhány lestyán allevélke

2 bébi (de tényleg) cukkini

3 kisebb szál sárgarépa

4 mángold levél

só, bors

1 ek. szójaszósz

1 ek. olivaolaj

Mindent apróra vágtam, kivéve a sárgarépát, amit csikoztam, s a cukkinit, amit vékony szeletekre hagytam, majd egy nagy, mély falú serpenyőt tettem a tűzre. Olivaolajon megpiritottam a snidlinget, bacont és a sárgarépát, majd beleöntöttem a rizst, amit szintén megpiritottam, sóztam, borsoztam, majd felöntöttem kétszeres mennyiségű vizzel, s nagy lángon hagyva lefedtem. Amikor felforrt, kisebbre vettem a lángot, nem egész picire. Mikor a rizs már majdnem megpuhult, beletettem a többi zöldséget is, meglocsoltam szójaszósszal és pótoltam a vizmennyiséget, hogy a rizs megpárolódjon. Innen már csak 5-6 perc és kész is a vacsora. 

Az egész nagyjából fél óra alatt elkészült, s nagyon kevés hozzávaló kellett hozzá. Olyannyira jól sikerült, hogy az éppen jóllakott Nagyláb sem birta ki és egy hatalmas adagot befalt belőle.

Próbálják ki! Most annyi friss zöldség kapható, egy ilyen ételt pedig el sem lehet rontani.

Bodzaital és az ösztön

Még anyák napján, a borongós időben elmentem Nagylábbal az erdőbe, s hazafelé belebotlottunk az éppen virágait bontogató bodzabokorba. Gyorsan előkaptam egy zacskót, s néhány virágot leszedtem - több nem is volt még. Akármennyire kevés is lesz belőle - gondoltam, de legalább iszunk egy finom bodzaitalt. Nem, a megnevezés nem téves, nem szörpöt készítettem, hanem italt, ami higítás nélkül is fogyasztható - édesszájúak előnyben - a szörp ugyanis Hildus áldásos tevékenységének köszönhetően keletkezik a családunkban évről-évre. 

Az ital elkészült, meg is ittuk és bizony nem készült fotó.

Múlt héten Múzs munkahelyén jártunk egy kellemes céges-bográcsos rendezvényen, s a hihetetlen hidegnek köszönhetően fenn a hegyen még javában virágzott a bodza. Szerencsére - vagy szokás szerint, mindkét állítás megállja a helyét - Múzs nem sietett minket hazavinni, így míg vártunk rá Nagylábbal a fagyos parkolóban, volt idő egy nagy zacskót teleszedni az illatos virágokkal. Közel 6 liter ital lett a végeredmény, amit épp az imént szűrtem le.

Jöjjön a recept:

Bodzaital (2 literhez)

12 nagyobb bodzavirág

20 dkg cukor (ki milyet szeretne, a nádcukor is kiváló hozzá)

3 db citrom (a héj fogyasztásra alkalmas legyen - Aldiban általában kapható ilyen)

2 liter víz

A virágokat alaposan megmostam, szűrőbe tettem. Több nagy üvegbe - akinek nincs, használhat fazekat is - öntöttem a vizet (értelemszerűen a virágok darabszámához mérten felszorozva a fenti mennyiségeket), belemértem a cukrot, majd az alaposan megmosott citromok felét belenyomtam a lébe, a többit felkarikázva helyeztem az üvegbe, majd a virágok következtek. Az egészet alaposan összekevertem, fóliával, gumival lezártam és hűtőbe tettem. 4-5 napot kell itt töltenie az italnak, ami azonban fontos, minden nap meg kell keverni! Ezzel elkerülhetjük a penészedést, illetve jobban kioldódnak az aromaanyagok. Mikor elkészült, szűrőn átszűrtem, majd mehetett az üvegekbe. Nincs egyforma üvegem, teszem, amibe sikerül, hiszen nem is ez a lényeg. 

Aki teljesen átlátszó italra vágyik, gézen szűrje át, úgy az összes szárazanyag-tartalomtól megszabadulhat. Az elkészült nedű a hűtőben 2 hétig biztosan eláll, ha addig megmarad.

Úgy rémlik, nagymamám olvasztott cukrot tett a vízbe, de ez csak egy halvány emlék. Én nem vesződnék vele, így is tökéletesen finom lesz, s nem kell még egy edényt elmosogatni.

Az ösztönről szólva pedig: Nagyláb lázas. Igyekszem rávenni, hogy igyon sokat, de úgy tűnik, vízre most nem vágyik, hát akkor mi legyen? Cukros italokat nem kap, a teára is húzza a száját. Gondoltam, adok neki a bodzaitalból, azonban a magas cukortartalom miatt neki higítva. Ízlett neki, issza is azóta a folyadékot, s közben kiderült, hogy a bodza lázcsillapító, izzasztó és immunerősítő. Éljen!

Próbálják ki! Érdemes.

Olcsó sajtos süti

Szeretem a sós süteményeket. Hát még Múzs! De általában csak egy félét szoktam sütni. Húsvét előtt kaptam egy receptet, amit a barátom is úgy kapott az ő barátjától. Olcsóbb, mint az a klasszikus sajtos, amit én szoktam csinálni és szapora is. Meghagyom az örökölt nevet, bár az illetőt nem ismerem, de egyéb forrásmegjelölés híján így is jó lesz.
Sajnos, egyelőre nincs jobb képem, de azt tessék nézni ott a fehér tálban, a felső sarokban a hókifli és az ishler ölelésében.

Niki sós sütije, avagy sajtos kocka

30 dkg liszt
3 dkg reszelt sajt (plusz a díszítéshez)
15 dkg margarin
késhegynyi só
kis doboz tejfölnek maximum a 3/4-e

1 tojás a kenéshez
magok, sajt, só

A tésztát összegyúrtam - jól nyújthító tésztát kell kapni. A szöveg szerint egy órát pihentetni kell, én ezt lerövidítettem - a húsvéti hajtásra való tekintettel - mintegy fél órával, de nyugodtan hagyhatják. A tésztát 4 részre osztottam, a sütőt előmelegítettem 170 fokra, majd kinyújtottam a darabokat levestészta (papírvékony, de komolyan) vastagságúra. A sütőlemezre sütőpapírt helyeztem, majd rátettem a kinyújtott tésztát, megkentem tojással, alaposan megsóztam, majd reszelt sajttal és köménnyel meghintettem. Derelyevágóval apró kockákra vágtam a tésztát.
Kömény helyett használhatnak szezámmagot, tökmagot, lenmagot, bármit, amit szeretnének. Nekem csak ez volt itthon. Rózsaszínre sütöttem.

Sörkorcsolyának is isteni, próbálják ki!

Vendégvárás

Szeretek újabb és újabb süteményeket kipróbálni. Mostanában a krémes sütemények felé fordultam, de nem magam miatt - én ugyanis nem vagyok oda értük -, hanem Múzs kedvéért. A hétvégén vendéget vártunk, s miután Múzs ügyintézés céljából Szegedre távozott, volt időm kutakodni a világhálón egy krémes, finom sütemény után.

Találtam egy Csehszlovák (Vendégváró) szelet nevű édességet. A név tetszett - én még emlékszem a régi Csehszlovákiára - a krém is tetszett, viszont nem akartam kétféle tésztával vesződni, meg egy kicsit édesnek is gondoltam, így elkészült az én változatom. Íme:

Az én Csehszlovák szeletem

10 tojásból piskóta - kétharmadába kerüljön cukrozatlan kakaópor

krém:

3 ek liszt

5 dl tej

1 cs. vaníliás cukor

1 tojás

20 dkg vaj, vagy margarin

20 dkg porcukor (plusz a tetejére)

5 ek. savanyú lekvár

A piskótákat lapra húzva megsütöttem. A lisztet egy tűzálló tálba tettem, elkevertem kevés tejjel, hogy sima legyen, majd hozzáadtam a többi tejet, a felvert tojást, a cukrot, s puding szerűre főztem. A margarint a porcukorral kihabosítottam, s a kihűlt masszához öntöttem. Alaposan kikevertem a krémet.

Alulra került egy barna lap, amire lekvárt kentem, majd a krém felét. Ezután jöhetett a fehér lap, a maradék krém, végül a barna lap, s a tetejére porcukor. Hűtőbe kell tenni, s nagyon jót tesz neki egy nap állás. 

Finom lett, de legközelebb mindkét réteg krém alá kenek savanykás lekvárt, de aki az édes dolgokat szereti, ki is hagyhatja.

A lényeg: Múzs örült. A sors iróniája, hogy a vendégek nem szeretik a süteményt. Sebaj, több marad nekünk :)

Próbálják ki!

Villámgyors pizza

Bevallom, nem az én érdemem, a fuszereslelek.hu-n olvastam, mikor még a régi "helyén" volt. Picit módosítottam az eljáráson, azóta sütőt is váltottam, s most leírom a receptet, hogy ne kelljen linkelgetni - ellenőrzés: forrásmegjelölés megtörtént. Ott a cím valami olyasmi, hogy 99%-os pizza rendelési idő alatt. Ezt nem tudom megcáfolni, valóban így van!

Villámgyors pizza (Fűszeres Eszter nyomán)

35 dkg liszt (szerintem mindegy milyen, nem vacakolok vele sosem)

1 dl tej

1,5 dl meleg víz

1 tk só (ha nem elég sós a só, akkor picit több)

1 kk cukor

2 ek olívaolaj

2 dkg élesztő

A lisztet tálba mérem, a tejet a vízeel együtt megmelegítem, majd a tálba öntöm, s mehet hozzá a többi hozzávaló - nem kell élesztőt futtatni(!). Egy fakanalat ragadok, amivel alaposan összekeverem, s azzal dagasztom kicsit a tésztát, de nem viszem túlzásba.

Előmelegítem a sütőt 230 fokra (mert tud ilyet és van külön pizzasütő funkció, ha nincs légkeverjenek, s legyen jó meleg a sütő, végső esetben csak az utóbbi.

Míg melegszik a sütő, összevágom a feltétnek szánt dolgokat (sonka, brokkoli, hagyma, paradicsom, paprika, olívabogyó, meg amit találok a hűtőben). A képen látható a Húsvéti maradékokból készült.

A tepsibe sütőpapírt teszek. Bizony ám! Aki ismer, tudja, hogy nem (volt) barátom a sütőpapír, de - ez itt a reklám helye - édesanyám felhívta a figyelmem a Tesco-s márkájúra, s kérem szépen, bevált!

A tésztát a levegőben gyorsan széthúzkodom, vigyázva, hogy ne szakadjon, majd a tepsiben "formára igazítom". Megkenem vagy fokhagymás tejföllel, vagy házi ketchuppal, oregánót hintek rá, majd jöhetnek a feltétek kedvem szerint. 15 perc alatt mesül. 

50 perc alatt tokkal vonóval kész a pizza.  Próbálják ki, ez valóban megéri!

Klasszikus második fogás - rizsfelfújt

Szeretem a régi recepteket. Több van még a nagymamámtól. Sajnos, sok eltűnt, vagy a feledés homályába merült, amit nagyon sajnálok, de ezen már nem tudok változtatni. Kicsi koromban rengeteget sertepertéltem mellette a konyhában. Tőle tanultam meg sütni és főzni, az ő keze nyomán nyert értelmet számomra az "érzés szerint" konyhai fogalom, amitől a legtöbb háziasszony frászt kap. Még egészen kicsi koromban kezdtem el egy jegyzetfüzetbe írni a recepteket, s ezt a kis könyvet használom most is. Van, amit én gyűjtöttem, s van ami a nagymamámtól származik. A mai receptet nem tudom, melyik kategóriába soroljam. Volt otthon néha rizsfelfújt málnaszörppel, vagy lekvárral, de csak mamám haláláig. Anyukám sosem csinál(t).

Rizsfelfújt (Rizskoch)

1 bögre rizs

1 bögre víz

1 bögre tej

3/4 bögre cukor

2 ek margarin

1 citrom reszelt héja

4 tojás

mazsola

A rizst a vízzel, tejjel puhára főztem.  A vaj kétharmadát, a cukrot és a citromhéjat, mazsolát a rizshez kevertem. Amikor kihűlt, alaposan elvegyítettem a tojások sárgájával, majd óvatosan hozzáadtam a tojások felvert habját is. A maradék margarinnal kikentem egy közepes, mély falú tepsit, s 170 fokon készre sütöttem. Érdemes tűpróbát használni, engem ugyanis megviccelt a sütőm. Szép aranybarna volt a sütemény teteje, de belül még nyers volt, így lefedtem, s addig sütöttem, míg belül is átsült. (Éljen a szósimétlés!)

Tálalhatják lekvárral, málnaszörppel, sodóval, kinek-kinek ízlése szerint. Egy kiadós leves után remek második fogás válhat belőle. Próbálják ki!

Ne feledjék el a családi recepteket. S a kézzel írást sem. Én a mai napig gyakorlom. A gépelés világában - ez irónikus, hiszen most is épp a billentyűket nyomkodva osztom meg a gondolataimat - nem szabad elfeledkeznünk a kézírásról. Személyes és szép emlékeket idéz(het) fel a kávéval leöntött, megsárgult papír. Ugyanúgy, ahogy más érzést kelt az emberben, ha az elkészült képek egy részét a kanapén ülve, egy fényképalbumba rendezve nézi meg.

Ragu a pitében

A minap volt egy szabad fél órám, s pihenés képpen a tévé előtt ültem, s beleszaladtam - már nem tudom, s csak sejtem, hogy Jamie Olivernél - egy szuper kis receptbe. Persze nem írtam le, de gondoltam, ezt meg kell csinálni.

Ahogy a cím is mutatja egy ragu készült, bár ő pástétomnak mondta. Nekem a pástétomról más a fogalmam, de sebaj. Az alap ötlet zseniális! A szakács marhahúsból készítette, s zellergumó helyett szárzellert használt, de nekem egyik sem volt itthon, így született meg a saját, átnevezett változatom.

Sertésragu leveles tésztában sütve

1 kg sertéscomb (más húsféle is lehet)

2 db vöröshagyma

0,5 zellergumó

3 db sárgarépa

1 db petrezselyem gyökér

1 liter húsleves

2 ek repceolaj

2 ek édes fűszerpaprika
leveles tészta
1 tojás a kenéshez

Mindent megtisztítottam, nagyobb kockákra vágtam, beleértve a hagymát is. Olyan lábost választottam, ami a sütőben fortyogást is remekül bírja, ugyanis az ételnek ott kell rotyognia majd. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

Az olajra öntöttem a  zöldségeket, majd sóztam, s mikor a hagyma kicsit üveges lett, a lábasba került a hús is. Megvártam, míg a hús kifehéredik, akkor rátettem a paprikát, átforgattam, majd felöntöttem a húslével. Felforrósítottam, s betettem 2 órára a sütőbe. Időnként megkevertettem Múzzsal, nehogy kimaradjon a jóból. Nincs pástétomos tálam, így egy hőálló kerámia tálat béleltem ki a  leveles tésztával, belekanalaztam a ragut, de arra figyelni kell, hogy túl sok lé ne kerüljön bele, mert eláztatja a tésztát. Ráhajtottam a lelógó széleket, kilyuggattam a tészta tetejét, hogy a sütőben keletkező gőz eltávozhasson, megkentem tojással, s kb. 40 perc alatt készre sütöttem.

Az elkészült ételt friss salátával körítve tálaltam. Igazán kiadós, laktató és szemet gyönyökrökdtető menü lett.

Bevallom, nem az összes ragut használtam így fel. A maradék egy része későbbi felhasználás céljából a fagyasztóba került, a fennmaradó részhez tésztát főztem, így lett még egy napra való ebédünk.

Próbálják ki!

Maradékból gyors ebéd, vagy vacsora

A minap elővettem egy csirkét a fagyasztóból. Ki is olvadt szegény, de valahogy nem volt kedvem vele foglalkozni. Befogtam hát Múzst. A feladat egyszerű volt: sózd meg a csirkét, tegyél a hasába egy kettévágott póréhagymát és sütőzacskóban süsd pirosra. A konyhai felügyeletemet elvárta, de a feladat  - meg kell mondjam tökéletes - kivitelezése bizony az ő munkája volt. A csirke mellé salátát és barna kenyeret ettünk. 

Miután a szárnyas nem fogyott el kétszerre sem, valami újragondoláson törtem a fejem. Így született meg a következő étel:

Csirkehúsos zöldséges rizs

sült csirkehús (én egy fél mellet és egy egész combot használtam)

1 csomag újhagyma (a zöldjét is tessék használni szín és íz miatt is)

2 db sárgarépa

1/4 zellergumó

1 ek. olívaolaj

0,5 dl víz

só

1 bögre jázmin rizs puhára főzve (más is jó, de Nagyláb miatt ezt használtam)

A rizst megfőztem, a zöldségeket megtisztítottam, s a hússal együtt apró kockákra vágtam. Serpenyőben felforrósítottam az olajat, majd rádobtam a zöldségeket a csirke mellett található kocsonyával együtt - ezt érdemes használni, ha nem így, hát kenyérre kenve tessék elfogyasztani! Sóztam, s fedő alatt pároltam őket. Picit lesütöttem, majd a vízzel felöntöttem a lábosban lévő finomságokat, s ekkor adtam hozzá a húsdarabokat is. Az a jó, ha a zöldségek nem esnek szét, egy egészen picit még ropognak. Végül az egészet összekevertem a rizzsel.

Nagyon ízletesre sikerült az étel. Szójaszószt azért nem tettem bele, mert Nagylábnak is szántam egy kis adagot belőle, ő pedig azt nem kaphat. Természetesen Önök tehetnek bele, sőt javaslom, variálják kedvükre a zöldségeket, fűszereket. A maradékok igazán kiváló alapanyagot képeznek egy mesterien finom, mégis egyszerű ételhez. 

Múzs, Nagyláb és én is bőven jóllaktunk belőle. Próbálják ki!

Volt egyszer sok szülinap...

A családunkban, s a baráti társaságban is szeptembertől-márciusig egymást követik a születésnapok. Ennek köszönhetően meglehetősen sok tortát sütök ebben az időszakban. Igyekszem mindenkinek mást készíteni. Idén az a megtiszteltetés ért, hogy kaptam egy megrendelést is. Bizony, van még mit csiszolnom a technikámon, de mindent megteszek ennek érdekében. Ebben a bejegyzésben a három kedvenc tortámat osztom meg az Olvasóval.

Nagyláb januárban lett egy éves. A recept után sokat nyomoztam a neten, mert ahogy tapasztalom, a védőnők és gyerekorvosok "milyen ételt kaphat x korban a gyerek" hozzáállása kerületenként változik. Végül találtam egy receptet, amit egy icipicit átalakítottam, ezzel leptem meg Nagylábat. 

A torta kukorica liszttel készült tésztából áll, amit nagyon kevés porcukorral elkevert joghurttal, meggyel és banánnal töltöttem meg. Az ünnepelt kézzel elfogyasztotta gyakorlatilag az egészet.

A másik januári szülinaposunk Múzs. A torta feliratát muszáj elmagyaráznom. Tudós férjem arra a kérdésre, hogy mit kér születésnapjára azt a választ adta, hogy PS3-at. Ha azt nem kaphat, akkor nem kér semmit. Nos, azt nem kapott, a miértjét most nem részletezem, de magas labdát dobott, így a vicc kedvéért kapott feliratként 3 PS-t. Kapott is, meg nem is ;).

Ez a torta egy egyszerű piskóta tészta volt, s nem mondom, hogy nem készültem, de mégsem, mert csoki és kakaó sem volt itthon, így töltelékkén túrókrém, külső mázként pedig csokoládé puding került bele/rá. Az elronthatatlan piskóta receptjét ITT olvashatják.

A sorban az utolsó torta pedig az volt, amit a barátaink kérte tőlem. Informatikusnak készült, így adta magát, hogy valami eszközt formázzak meg. Laptopra esett a választás. Ha rajtam múlt volna, csukva marad, de Múzs azt mondta, akkor nagyon lapos lenne, így fel volt adva a lecke, hogy állítom majd meg. Sütöttem hát két kakaós piskótát. A nagyobbat bevontam barna fondannal, ez lett az asztal. A kisebbik lett a laptop billentyűzet része. A billentyűket kézzel festettem ezüst színű ételfestékkel és ecsettel. A monitor részt rizsmasszából készítettem. Ezt még tökéletesíteni kell, mert nagyon lágyra sikerült a massza, nem tudtam szépen egyenletesre formázni, így elég girbe-gurba lett a felület, nem lett szép. Azt hittem, a rizsmassza nem lesz ilyen súlyos, nehéz, de sajnos nem állt meg, ki kellett hátulról támasztanom. A neten olvasva sokan egy fém, vagy fa keretet készítettek a nyitott résznek, s egy ostyaképpel díszítették, így megállt. Én bevontam a rizsmasszát fondannal, s lett, amilyen lett. Van még mit tanulnom. A megrendelőknek, illetve az ünnepeltnek is nagyon tetszett az én elégedetlenségem ellenére.

A kakós piskótába gesztenyekrém került. Állítólag a rizsmassza is nagyon finom volt.

Télre érkezett egy felkérés, gyűjtöm az ötleteket. A forma is ki van találva, remélem klassz lesz.

Ha a tisztelt Olvasó szeretné tudni a pontos recepteket, szívesen megosztom, nincs titok!