Szeretem a régi recepteket. Több van még a nagymamámtól. Sajnos, sok eltűnt, vagy a feledés homályába merült, amit nagyon sajnálok, de ezen már nem tudok változtatni. Kicsi koromban rengeteget sertepertéltem mellette a konyhában. Tőle tanultam meg sütni és főzni, az ő keze nyomán nyert értelmet számomra az "érzés szerint" konyhai fogalom, amitől a legtöbb háziasszony frászt kap. Még egészen kicsi koromban kezdtem el egy jegyzetfüzetbe írni a recepteket, s ezt a kis könyvet használom most is. Van, amit én gyűjtöttem, s van ami a nagymamámtól származik. A mai receptet nem tudom, melyik kategóriába soroljam. Volt otthon néha rizsfelfújt málnaszörppel, vagy lekvárral, de csak mamám haláláig. Anyukám sosem csinál(t).
Rizsfelfújt (Rizskoch)
1 bögre rizs
1 bögre víz
1 bögre tej
3/4 bögre cukor
2 ek margarin
1 citrom reszelt héja
4 tojás
mazsola
A rizst a vízzel, tejjel puhára főztem. A vaj kétharmadát, a cukrot és a citromhéjat, mazsolát a rizshez kevertem. Amikor kihűlt, alaposan elvegyítettem a tojások sárgájával, majd óvatosan hozzáadtam a tojások felvert habját is. A maradék margarinnal kikentem egy közepes, mély falú tepsit, s 170 fokon készre sütöttem. Érdemes tűpróbát használni, engem ugyanis megviccelt a sütőm. Szép aranybarna volt a sütemény teteje, de belül még nyers volt, így lefedtem, s addig sütöttem, míg belül is átsült. (Éljen a szósimétlés!)
Tálalhatják lekvárral, málnaszörppel, sodóval, kinek-kinek ízlése szerint. Egy kiadós leves után remek második fogás válhat belőle. Próbálják ki!
Ne feledjék el a családi recepteket. S a kézzel írást sem. Én a mai napig gyakorlom. A gépelés világában - ez irónikus, hiszen most is épp a billentyűket nyomkodva osztom meg a gondolataimat - nem szabad elfeledkeznünk a kézírásról. Személyes és szép emlékeket idéz(het) fel a kávéval leöntött, megsárgult papír. Ugyanúgy, ahogy más érzést kelt az emberben, ha az elkészült képek egy részét a kanapén ülve, egy fényképalbumba rendezve nézi meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése