Csőben sült karfiol

Nagyon szeretem a káposztaféléket, a karfiolt különösen. Ráadásul bármikor kaphatók az év során, s már nem is elvetemült összegért. Rengeteg módja van az elkészítésének. Lehet belőle sajttal püré, krémleves, vagy csak sima leves, zöldség fasírt, s még sorolatnám, de nekem nagy kedvencem a csőben sült változat.

 

 

Szeretem a sütőben készülő ételeket, mert azokat csak össze kell dobálni, betolni a rácsra s míg készül, csinálhat mást az ember.No lássuk.

 

Csőben sült karfiol

 

1 nagy karfiol rózsáira szedve

1 nagy tejföl

2 db tojás

10 dkg sajt

só

bors

őrölt kömény

 

A karfiolt rózsáira szedem, megmosom, majd sós vízben 10 percet főzöm, leszűröm, s egy jénai tálba teszem. A tejfölt elkeverem a fűszerekkel és a tojással, s ráöntöm a karfiolra. A tetejére reszelt sajtot teszek, majd az edényt lefedve a sütőben 1 óra alatt 180 fokon készre sütöm.

 

Nem kell bele zsíradék, sem más folyadék sem. Könnyű, húsmentes étel, mégis laktató. Bár aki nem éri be vele, az köretként is tálalhatja.

 

Próbálják ki!

Zöldséggel töltött kifli

Vendégek jöttek hozzánk tegnap. Rég nem látott kedves barát és újdonsült - számunkra még ismeretlen - férje. Valami nem túl macerásat akartam készíteni, ami félig sikerült is. Főztem egy gyors, az évszaknak megfelelő sütőtök krémlevest, s zöldséggel töltött kifli készült hozzá.

A tészta receptjét Limarától vettem, csupán egy picit módosítottam rajta. Íme:

Zöldséggel töltött kiflik

Tészta:

20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt

30 dkg finomliszt

3 ek olaj

2 dl langyos tej

1 dl víz

2,5 dkg élesztő

2 tk só

1 tk cukor

Töltelék:

1 db sárgarépa

1/4 zellergumó

1 kisebb cukkini

3-4 cm édesburgonya (elhagyható, én a cukkini ellensúlyozása miatt, állagjavításnak tettem bele)

7 cm-nyi póréhagyma (vagy egy kisebb fej vöröshagyma)

2 ek olívaolaj

1 dl víz

só, bors

s ami kellett volna így utólag, de nem volt itthon: édeskáposzta

A liszteket tálba szitáltam, elkevertem a sóval, cukorral majd hozzáöntöttem a folyadékokat, s belemorzsoltam az élesztőt. Összegyúrtam a tésztát. Egy közepesen kemény gombóc lett belőle. A duplájára kelesztettem, majd 10 részre vettem, s kis gombócként pihentettem még gy kicsit.

Amíg a tészta kelt, elkészítettem a tölteléket. A zöldségeket meghámoztam, kis kockákra vágtam, s az olívaolajon megpirítottam. Sóztam, borsoztam, majd ráöntöttem a vizet,s fedő alatt megpároltam.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra (légkeverés). Miután rájöttem, hogy az eredeti receptet formailag nem fogom tudni kivitelezni papírhenger híján (s más ötletem sem volt), így töltött kifliként álmodtam újra ezt a tésztafélét. A gombócokat kinyújtottam (próbáljunk háromszögeket készíteni), s megtöltöttem a tészta szélesebb része felőli oldalt, majd feltekertem. A tepsit kibéleltem sütőpapírral, s ráfektettem az elkészült kifliket. Megkentem őket vízzel, majd megszórtam köménnyel, mert más magom nem volt itthon. 30 perc alatt szép barnára sütöttem őket.

A vendégeknek és nekünk is ízlett. Mivel mára is maradt, azt kell mondanom, nem száradt ki a tészta.

Próbálják ki! Tölteléknek bármit tehetnek bele, mit szeretnének, illetve ami maradt az előző napi menüből.

Gyors, könnyű, húsmentes

Engedjék meg, hogy két apró, bár számomra mégis hatalmas dologgal kezdjem a bejegyzést. Mindkettő nekem szóló elismerés és azért szeretném megosztani az Olvasóval, mert egyrészt végtelenül meghat(ott), másrészt kimondhatatlan büszkeséggel tölt(ött) el. Egy kedves barátném azt találta mondani a minap, hogy olvassa a blogom, bár bevallja, soha semmit nem főzött tőlem, de szereti ahogy írok. (Zsená itt elmorzsolt egy könnycseppet). Drága B. pedig bevallotta, tőlem olyan dolgokat tanul, amit anyukájától és nagyanyjától soha. (Könnycsepp morzsolás kettő.) Ezennel a szentimentális résznek vége, köszönöm a türelmet, most pedig rátérek a bejegyzés tárgyára.

Folyamatosan érkezik a cukkini szállítmány a konyhámba, így tovább törhetem a fejem a felhasználáson. Volt már krém, töltött változat is, ez alkalommal tésztára került, de megígérem, nemsokára levesként is debütál majd ez a tökféle.

Zöldséges spagetti (2 főre)

1 db nagyobb cukkini

3 db sárgarépa

4 gerezd fokhagyma

5 db koktélparadicsom

1 nagy csokor petrezselyemzöld

2 ek. olívaolaj

só

frissen őrölt bors

1,5 dl víz

2 ek szójaszósz

fél csomag spagetti

A tésztát kifőztem, a cukkinit megmostam és pucolás nélkül felkarikáztam. A sárgarépát megpucoltam, szintén karikáztam, majd a wokba dobtam őket, s két gerezd apróra vágott fokhagymával és a nyolcadokra vágott paradicsomokkal az olajon pirítani kezdtem. Megsóztam, majd mikor úgy éreztem, hogy lassan odakapja, aláöntöttem a  vizet, s a zöldségeket puhára főztem. (Ha a répa puha, kész is van!) Közben felaprítottam a petrezselymet, s a másik két gerezd fokhagymát. Rádobtam a wokban sülő finomságokra, elkevertem, ráöntöttem a szójaszószt, megborsoztam, majd jöhetett a kifőtt tészta is. Körülbelül két percig pirítottam az egészet, s el is készült.

Gyors, egyszerű, húsmentes, könnyű. Mi kell még a nagy melegben? Próbálják ki!

Padlizsán és kuszkusz - ismét egy húsmentes

A múltkori bejegyzés elég tárgyilagosra sikerült, ezért most bővebb lére eresztem a mondandómat a tisztelt Olvasó szíves engedelmével.

Rengeteg minden történt, mióta nem íródott a blog. Két hétre száműztem Nagylábot és magamat a szüleimhez, hogy Múzs tudjon készülni az egyetemi megmérettetéseire. Remek volt a tudat, hogy nem nekem kell kitalálni, mit főzzek, de nem irigyeltem anyukámat. Jókat ettünk, amikor épp nem esett - mert Murphy barátunk közbeszólt, s esőt és hideget küldött a büdös székesfővárosból érkezők fejére vidéken-, sokat sétáltunk, s napfürdőztünk kora esténként a kertben. De mint minden jónak, ennek is vége lett, s elkezdtünk visszaszokni családilag a hétköznapokhoz.

Voltunk azóta egy isteni, ercsi bográcsoláson, s vendégeket is fogadtunk. Nem értem miért, de valahogy nem került mostanában a kezem ügyébe a fényképezőgép, így ezekről a torokról legfeljebb írásos visszaemlékezésem olvasásával értesülhet az Olvasó.

A legutóbbi vendéglátás izgalmasra sikerült. Nem a vendég, hanem az idő rövidsége miatt. Főzni, takarítani, gyereket ellátni egyszerre úgy, hogy minden a helyére kerüljön, mire a vendég érkezik, nem egyszerű dolog, de nincs előttem lehetetlen, küldetés teljesítve. A menü zellerkrém leves, csirkepörkölt nokedlivel, répával és burgonyával zacskóban sült csirke, csalamádé és ecetes szilva volt. Desszertre már nem futotta. A mennyiség nem volt csekély, a csirke méretben azonban adott volt, nem volt mit tenni, fel kellett használni az egészet. A maradékokat még két napig ettük, s a pörkölt nokedlivel két adagban a fagyasztóban várja elkerülhetetlen sorsát. Bizonyára megértik, ennyi hús után én már csak zöldségre vágytam.

Nagylábbal elmentünk sétálni, s betértünk a zöldségeshez, ahol nem túl friss, de azért használható tojásgyümölcsök sorakoztak a rekeszben. Kiválasztottam a legkeményebbet, s azon gondolkoztam, miképp készítsem el. Muszaka volt már többször, s abba bizony hús kell, ötlet tehát elvetve. S ekkor eszembe jutott, hogy a konyhapolcon ott lapul a kuszkusz! Gyors hűtőmustra után össze is állt a kép. Íme:

Kuszkusszal töltött padlizsán

1 nagy padlizsán (lehet több is, az étvágytól függ)

kb. 5-8 dkg kuszkusz

3 db koktélparadicsom

fél fej lilahagyma

2 kk. kapribogyó

néhány ízesebb sajtforgács (én parmezánt használtam, de márványsajt, vagy edami is lehet)

1 tk. + ízlés szerint só

1 ek. olaj (olíva-, vagy repceolaj)

őrölt bors

víz

Először is egy fontos dolog, amit már nem tudom, hol olvastam, de bevált: a padlizsánt vágjuk hosszában ketté, húzzunk a húsba csíkokat, majd keresztbe is, mintha grilleznénk, sózzuk be, s egy fél órára hagyjuk állni. Ezután mossuk alaposan le őket, így megszabadultunk a keserű létől. 

Közben melegítsük elő a sütőt. A megmosott padlizsánokat helyezzük sütőlemezre, s süssük addig, míg puha lesz a húsa. Rácson is lehet, de én az enyémen nem mertem.

Ezalatt a kuszkuszt készítsük el. 5-8 dkg-ot írtam, de csinálják így: egy kávéscsészét töltsenek meg kuszkusszal, öntsék egy tálba, s tegyék félre. Egy edényben két kávéscsészényi vizet, vagy húslevest forraljanak fel egy ek. olajjal és egy tk sóval. A félretett kuszkuszra öntsék rá a forró lét, s fedjék le. Nem kell tovább főzni. Amíg a zöldségeket daraboljuk, szépen megdagad.

A paradicsomokat, s a lilahagymát aprítsuk fel, keverjük hozzá a sajtot, kapribogyót, majd a kuszkuszt. Ha szükséges, sózzuk, borsozzuk, esetleg valamilyen zöldfűszer is kerülhet bele.

Vegyük ki a megsült padlizsánt, kaparjuk ki a belsejét, aprítsuk fel, s vegyítsük a kuszkuszos keverékkel. Egy kanállal töltsük meg a lila "hajókat", majd 10 percre dugjuk vissza a sütőbe. Nem fontos, hogy a zöldségek megpuhuljanak, ropogósan nagyobb az élmény.

Próbálják ki!

Pénteki húsmentes: lencseleves és palacsinta

Vannak szokások, hagyományok - főként étkezéssel kapcsolatosan -, amikről nem tudok, vagy inkább nem szeretnék lemondani. Ilyen például a farsangi fánk, Márton napi libacomb, a Húsvéti sonka, a Karácsonyi halászlé, s - elképzelhető, hogy egyeseknek furán hangzik - a böjti időszakban tiltott pénteki húsevés. Úgy vagyok ezzel, hogy bár mi egyébként sem eszünk kifejezetten sok húst, senkinek nem árt, ha beiktat néhány húsmentes napot hetente. Erre remek alkalmat szolgáltat bárkinek ez az időszak, hiszen sok újságban, magazinban terítékre kerül ilyenkor ez a téma.

Szerettem volna valami laktató, finom ételt készíteni. Sárgaborsó és lencse jutott eszembe, mert mindkettő remek alapanyag lehet, végül a lencse mellett tettem le a voksomat. Abban biztos voltam, hogy nem az ecetes, babérleveles módon áll majd össze, de a lencsének mindenképpen jót tesz egy kis "savanyítás", ezért tejfölben gondolkoztam. Második fogásnak pedig palacsintát sütöttem.

Lencseleves

1 bögre lencse (2,5 dl)

1 fej vöröshagyma

2 kisebb sárgarépa

2 dl tejföl

1 ek. olaj (én mindig repceolajat használok, mert koleszterin csökkentő hatású)

1 csapott ek. liszt

1 kk római kömény (egész)

só

őrölt bors

pirospaprika

petrezselyemzöld

A lencsét átválogattam, alaposan megmostam, majd a megpucolt, egész hagymával együtt az olajon elkezdtem pirítani. Ráhintettem a lisztet, átkevertem vele a zöldségeket, majd a tűzről levéve megszórtam pirospaprikával és beletettem a vastag karikára vágott sárgarépát is. Átforgattam az egészet, felöntöttem vízzel, fűszereztem, majd készre főztem. Amikor a lencse megpuhult, lehúztam a lángról és belekevertem a tejfölt. (Mindenképpen le kell venni a tűzről, különben a tejföl összefut, csomós lesz.) Legvégül belekerült az apróra vágott petrezselyemzöld is. Jöjjön a tőlem jól megszokott mondat: egyet rottyan és kész is!

Másodiknak pedig palacsinta készült. Van ugyan a hűtőben egy kis túró, de azt meghagytam Múzsnak, aki ma ér haza vidékről, a magamét Mara isteni baracklekvárjával kentem meg. Palacsintát sütni mindenki tud, ezért a receptjét nem írom le. Egy titkot azonban elárulok: nem ízesítem a tésztát, ugyanis a megmaradt, kisült palacsintákat le is lehet fagyasztani, s nem tudhatom előre, hogy mikor előveszem édes vagy sós lesz-e majd a töltelék! 

A képen látható tekerést az üzemi konyháról loptam. Szerintem nagyon jól mutat.

Ma ajándék gyártás lesz este - egészen pontosan bonbon készül majd -, mert Hildus névnapját ünnepeljük hétvégén. Még sosem csináltam "formába öntőst", csak "kigolyózóst". Izgulok. Szorítsanak, hogy sikerüljön!