A ketchup és a csirke találkozása

Valamikor évekkel ezelőtt vacsorára voltunk hivatalosak. Egy fura párosítás került terítékre Stahl Judit tolla nyomán: ketchuppal sült csirkeszárnyak. Bevallom, akkor nem kóstoltam, de most, évekkel később elkezdett bennem motoszkálni  a gondolat, hogy készítsek valami hasonlót. A receptet nem kértem el és nem is néztem utána, viszont elkészítettem a saját változatom. Az apropó pedig Múzs államvizsgája volt. Ebből az is kiderül, hogy az étek nem most készült, hanem egy hónapja. A tisztelt Olvasónak - gondolom - áll a haja, hogy megint bulgur, de elhihetik, nem eszünk azt minden nap. S ha már szóba került: ez búza, nem különlegesség, nem flancolásból etetem a családom vele, hanem mert szeretjük és mert a töröknél rettentően olcsón hozzá lehet jutni, ha az ember kimérve kéri. Itt leírtam a bulgur elkészítését. Jöjjön hát!

Ketchupos csirkecomb zöldséges bulgurral

4 db csirkecomb
4 ek ketchup
só
4 db egész bors
2 babérlevél

1,5 dl bulgur (pohárban mérem, így könnyű a vizet is kimérni)
1 db kisebb cukkini
1 db sárgarépa
fél fej lilahagyma
1 ek. olívaolaj
só
őrölt bors

Egy fedeles jénai tálba helyeztem a besózott csirkecombokat, rátettem a fűszereket és a ketchupot, alaposan összekevertem, majd lefedve a hűtőbe tettem körülbelül 6 órára. Vacsorára készült és jó, ha pácolódik kicsit.
Este a csirkét egy kis tepsibe tettem, s felöntöttem kb. 1,5 dl vízzel, alufóliával letakartam, s a sütőbe toltam. Míg sült, a bulgurt a kétszeres vízzel és sóval mikróban megfőztem. A zöldségeket felkarikáztam, fűszereztem, s olívaolajon megpirítottam, majd hozzáöntöttem a bulgurt. Pár percig sütöttem őket a serpenyőben.

Múzs örült, bár a dolog pikantériája, hogy én nem ettem belőle, mert az ünnepelt éjfél körül ért haza, a maradékot pedig másnap elvitte ebédre. Azóta már elkészítettem újra, s mondhatom, még fogom is, mert kiváló fogás. Próbálják ki!

Könnyű nyári ebéd - cukkini, bulgur és hal

A cukkini egy olyan növény, ami ha egyszer elkezd teremni, a fagyokig nem hagyja abba. Azaz a te - jelen esetben Hildusékról van szó - növényedről eszi a család, a barátok, szomszédok, s az egész utca a termést. Garantálható, hogy őszre már a fene sem kívánja, de azért mindenki lelkesen főzi, süti, elteszi most, mikor még örülünk neki. A megfogalmazás nem pontos, hiszen MINDIG örülünk neki, de egy idő után az ember már nem tud újabb recepttel előállni. Én még nem fogytam ki, s a már meglévőket is remekül újra tudom gondolni, ahogy ebben az esetben is látni fogják. A mai recept ugyanis egyfajta tökfőzelék újragondolás.

Cukkiniszósz bulgurral és hallal (2 főre)

1 db közepes cukkini

2 gerezd fokhagyma

2 ek olívaolaj

só, bors ízlés szerint

1 kis pohár tejföl

tárkony

1 kávéscsésze bulgur

víz

só

halrudacskák (ezért bocsánat, de mindenre nekem sincs mindig időm)

A cukkinit héjastól megmostam, felkarikáztam, a fokhagymát megpucoltam és a kés lapjával szétnyomtam, majd a fentieket egy serpenyőben olajon sóval és borssal puhára sütöttem/pároltam. Áttöltöttem egy magasabb falú edénybe, hozzáadtam a tejfölt, tárkonyt és összeturmixoltam. Jó sűrű lett, de pont így akartam. (Itt jegyezném meg, ha valami nem pont úgy sikerül, ahogy eltervezték, tálaláskor akkor is az előbbi mondatot tessék alkalmazni, úgy biztosan nem köt bele senki. Nekem bevált.)

A bulgurt (ami egyébként búza) egy jénai tálba öntöttem, s a rizshez hasonlóan megsóztam, s kétszeres vízzel  750 W-on 5-5-4 perc alatt a mikróban készre főztem.

A halrudacskáról csak annyit, hogy mindig sütőben süthetőt veszek. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy mindig akkor sütnék valamit olajban, amikor éppen száradnak a frissen mosott ruháim, amik remekül átveszik csendes nedvességükben az átható olajszagot. Ezzel a módszerrel pedig ez megspórolható.

Isteni lett. Még annyit fűznék hozzá, hogy nem tárkonnyal akartam, de nem volt itthon kapor. Így alakult. Az ötletet viszont megtartom, mert Múzs azt kérdezte, mikor csinálok ilyet legközelebb. Próbálják ki!