Gyors nyári vacsora - hozzávalók a kertből

Abban a szerencsében volt részünk Nagylábbal, hogy Hilduséknál tölthettünk egy napot. A kert, ahová egy hónapja elültettük a palántákat, már első terméseit kinálgatja, aminek nem is tudtam ellenállni. A sziveslátásért cserébe egy gyors vacsorát készitettem vendéglátóinknak - ahogy az arcukat láttam, sikerrel. 

Zöldséges rizs

1 bögre rizs

3 szelet bacon (ez volt a hűtőben, más is lehet, ki is lehet hagyni)

1 csokor snidling

néhány lestyán allevélke

2 bébi (de tényleg) cukkini

3 kisebb szál sárgarépa

4 mángold levél

só, bors

1 ek. szójaszósz

1 ek. olivaolaj

Mindent apróra vágtam, kivéve a sárgarépát, amit csikoztam, s a cukkinit, amit vékony szeletekre hagytam, majd egy nagy, mély falú serpenyőt tettem a tűzre. Olivaolajon megpiritottam a snidlinget, bacont és a sárgarépát, majd beleöntöttem a rizst, amit szintén megpiritottam, sóztam, borsoztam, majd felöntöttem kétszeres mennyiségű vizzel, s nagy lángon hagyva lefedtem. Amikor felforrt, kisebbre vettem a lángot, nem egész picire. Mikor a rizs már majdnem megpuhult, beletettem a többi zöldséget is, meglocsoltam szójaszósszal és pótoltam a vizmennyiséget, hogy a rizs megpárolódjon. Innen már csak 5-6 perc és kész is a vacsora. 

Az egész nagyjából fél óra alatt elkészült, s nagyon kevés hozzávaló kellett hozzá. Olyannyira jól sikerült, hogy az éppen jóllakott Nagyláb sem birta ki és egy hatalmas adagot befalt belőle.

Próbálják ki! Most annyi friss zöldség kapható, egy ilyen ételt pedig el sem lehet rontani.

Bodzaital és az ösztön

Még anyák napján, a borongós időben elmentem Nagylábbal az erdőbe, s hazafelé belebotlottunk az éppen virágait bontogató bodzabokorba. Gyorsan előkaptam egy zacskót, s néhány virágot leszedtem - több nem is volt még. Akármennyire kevés is lesz belőle - gondoltam, de legalább iszunk egy finom bodzaitalt. Nem, a megnevezés nem téves, nem szörpöt készítettem, hanem italt, ami higítás nélkül is fogyasztható - édesszájúak előnyben - a szörp ugyanis Hildus áldásos tevékenységének köszönhetően keletkezik a családunkban évről-évre. 

Az ital elkészült, meg is ittuk és bizony nem készült fotó.

Múlt héten Múzs munkahelyén jártunk egy kellemes céges-bográcsos rendezvényen, s a hihetetlen hidegnek köszönhetően fenn a hegyen még javában virágzott a bodza. Szerencsére - vagy szokás szerint, mindkét állítás megállja a helyét - Múzs nem sietett minket hazavinni, így míg vártunk rá Nagylábbal a fagyos parkolóban, volt idő egy nagy zacskót teleszedni az illatos virágokkal. Közel 6 liter ital lett a végeredmény, amit épp az imént szűrtem le.

Jöjjön a recept:

Bodzaital (2 literhez)

12 nagyobb bodzavirág

20 dkg cukor (ki milyet szeretne, a nádcukor is kiváló hozzá)

3 db citrom (a héj fogyasztásra alkalmas legyen - Aldiban általában kapható ilyen)

2 liter víz

A virágokat alaposan megmostam, szűrőbe tettem. Több nagy üvegbe - akinek nincs, használhat fazekat is - öntöttem a vizet (értelemszerűen a virágok darabszámához mérten felszorozva a fenti mennyiségeket), belemértem a cukrot, majd az alaposan megmosott citromok felét belenyomtam a lébe, a többit felkarikázva helyeztem az üvegbe, majd a virágok következtek. Az egészet alaposan összekevertem, fóliával, gumival lezártam és hűtőbe tettem. 4-5 napot kell itt töltenie az italnak, ami azonban fontos, minden nap meg kell keverni! Ezzel elkerülhetjük a penészedést, illetve jobban kioldódnak az aromaanyagok. Mikor elkészült, szűrőn átszűrtem, majd mehetett az üvegekbe. Nincs egyforma üvegem, teszem, amibe sikerül, hiszen nem is ez a lényeg. 

Aki teljesen átlátszó italra vágyik, gézen szűrje át, úgy az összes szárazanyag-tartalomtól megszabadulhat. Az elkészült nedű a hűtőben 2 hétig biztosan eláll, ha addig megmarad.

Úgy rémlik, nagymamám olvasztott cukrot tett a vízbe, de ez csak egy halvány emlék. Én nem vesződnék vele, így is tökéletesen finom lesz, s nem kell még egy edényt elmosogatni.

Az ösztönről szólva pedig: Nagyláb lázas. Igyekszem rávenni, hogy igyon sokat, de úgy tűnik, vízre most nem vágyik, hát akkor mi legyen? Cukros italokat nem kap, a teára is húzza a száját. Gondoltam, adok neki a bodzaitalból, azonban a magas cukortartalom miatt neki higítva. Ízlett neki, issza is azóta a folyadékot, s közben kiderült, hogy a bodza lázcsillapító, izzasztó és immunerősítő. Éljen!

Próbálják ki! Érdemes.