Karácsonyi készülődés

Akinek kellett, már beszereztem az ajándékot, s becsomagolva várják sorsukat. A karácsonyfadíszek nagy része - Nagyláb kíváncsi kezeit figyelembe véve - mézeskalács és műanyag dísz lesz. A mézeskalácsokat már elkészítettem. Nincs saját receptem, itt találtam, sőt, legnagyobb megdöbbenésemre kiszúróm sincs, de kedves barátném kisegített, kölcsönadta a formáit, amit ezúton is hálás szívvel köszönök. Az iménti link most nagyon döcögve működik, így leírom ide is a receptet, nehogy elvésszen.

Mézeskalács alaprecept (Éva magazin nyomán)

70 dkg liszt,
20 dkg méz

20 dkg porcukor

20 dkg margarin

2 tojás sárgája

1 egész tojás

1 kávéskanál szódabikarbóna

fűszerek (én 2 ek mézeskalács fűszert tettem bele)

Az írókával is folyton meggyűlik a bajom, ezért idén kerestem, kutattam, s erre leltem, ami úgy tűnik, bevált! Annyit fűznék hozzá, hogy én beletettem az összes cukrot.

Készült ajándék gyanánt limoncello is. Nagyon egyszerű, kifejezetten csajos ajándék lehet, s nem utolsó sorban nátha ellen is kiváló!

Limoncello

0,5 l vodka

5 citrom héja (kezeletlent lehet kapni az ALDI-ban)

1 lime héja

1 hetet érleltem egy alaposan lezárt üvegben, nehogy az alkohol elillanjon, majd 

60 dkg cukor

0,5 l vízből szirupot főztem rá, s mikor langyosra hűlt, a leszűrt, selymesen sárga alkoholos folyadékra öntöttem. Elkevertem, üvegekbe töltöttem. Az ajándékozásig hűtőben vár a sorára.

Ma pedig, hogy igazán hangulatba kerüljünk, készítettem a maradék csoki Mikulásból egy isteni kekszet, amit Borbás Marcsi blogján találtam. Picit változtattam csak rajta. Íme:

Karácsonyi keksz

15 dkg puha vaj

10 dkg cukor

1 tojás

15 dkg zabpehely

10 dkg liszt

1 csipet só

1,5 kk mézeskalács fűszer

10 dkg csoki (csoki Mikulásnak itt befellegzett)

3 dkg mazsola

A sütőt előmelegítettem 160 fokra. A vajat a cukorral elkevertem, majd hozzáadtam a  tojást. A száraz hozzávalókat egy másik tálban elkevertem, majd a két alapanyagból egy masszát készítettem, amiből golyókat, majd lapos kekszformákat készítettem. A sütőlemezt sütőpapírral béleltem és elhelyeztem rajta a tésztakorongokat, majd 20 perc alatt készre sütöttem. (Az eredeti receptben 10-12 perc van, de nekem ez kevésnek bizonyult.) 

Sosem csináltam még kekszet, de fogok. Azzal vártam Múzst, hogy egy szuperfantasztikus kekszet sütöttem, mire azt találta mondani, hogy ez tényleg jó lehet, mert sosem dicsérem a saját főztömet. Megkóstolta. Bólogatott. Tejet öntött egy pohárba, újabb kekszet vett és bólogatott. Azt hiszem, ennél nagyobb elismerésnem is kell. Próbálják az összes receptet!

Zöldséggel töltött kifli

Vendégek jöttek hozzánk tegnap. Rég nem látott kedves barát és újdonsült - számunkra még ismeretlen - férje. Valami nem túl macerásat akartam készíteni, ami félig sikerült is. Főztem egy gyors, az évszaknak megfelelő sütőtök krémlevest, s zöldséggel töltött kifli készült hozzá.

A tészta receptjét Limarától vettem, csupán egy picit módosítottam rajta. Íme:

Zöldséggel töltött kiflik

Tészta:

20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt

30 dkg finomliszt

3 ek olaj

2 dl langyos tej

1 dl víz

2,5 dkg élesztő

2 tk só

1 tk cukor

Töltelék:

1 db sárgarépa

1/4 zellergumó

1 kisebb cukkini

3-4 cm édesburgonya (elhagyható, én a cukkini ellensúlyozása miatt, állagjavításnak tettem bele)

7 cm-nyi póréhagyma (vagy egy kisebb fej vöröshagyma)

2 ek olívaolaj

1 dl víz

só, bors

s ami kellett volna így utólag, de nem volt itthon: édeskáposzta

A liszteket tálba szitáltam, elkevertem a sóval, cukorral majd hozzáöntöttem a folyadékokat, s belemorzsoltam az élesztőt. Összegyúrtam a tésztát. Egy közepesen kemény gombóc lett belőle. A duplájára kelesztettem, majd 10 részre vettem, s kis gombócként pihentettem még gy kicsit.

Amíg a tészta kelt, elkészítettem a tölteléket. A zöldségeket meghámoztam, kis kockákra vágtam, s az olívaolajon megpirítottam. Sóztam, borsoztam, majd ráöntöttem a vizet,s fedő alatt megpároltam.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra (légkeverés). Miután rájöttem, hogy az eredeti receptet formailag nem fogom tudni kivitelezni papírhenger híján (s más ötletem sem volt), így töltött kifliként álmodtam újra ezt a tésztafélét. A gombócokat kinyújtottam (próbáljunk háromszögeket készíteni), s megtöltöttem a tészta szélesebb része felőli oldalt, majd feltekertem. A tepsit kibéleltem sütőpapírral, s ráfektettem az elkészült kifliket. Megkentem őket vízzel, majd megszórtam köménnyel, mert más magom nem volt itthon. 30 perc alatt szép barnára sütöttem őket.

A vendégeknek és nekünk is ízlett. Mivel mára is maradt, azt kell mondanom, nem száradt ki a tészta.

Próbálják ki! Tölteléknek bármit tehetnek bele, mit szeretnének, illetve ami maradt az előző napi menüből.

Téli saláták

Nagyon szeretem a salátákat, bár bevallom, én főként köretnek készítem húsok mellé. Az őszi időszakban még akad a piacon friss vitaminforrás, de télen már csak lepkehálóval vadászhatunk a vitaminok után. Most két salátát mutatok, amik nagyon egyszerűek, télen is rendelkezésre áll minden hozzávaló, s ha előre dolgozunk, gyorsan elkészíthetők, s vendégek előtt is megállják  helyüket.

Az egyiket már Múzs keze nyomán bemutattam Majonézes répasaláta a'la Múzs néven, s itt megtalálhatják a blogon. Ez egy hidegen fogyasztható saláta. Nem jó egy nappal előre elkészíteni, mert levet ereszt. Ha vendégeknek készítjük, mindenképp aznap álljunk neki, de pár órát érdemes pihentetni. Tuti befutó a roppanóssága és az íze miatt.

A másik az én nagy kedvencem, a narancsos céklasaláta. Végtelenül egyszerű, vitamindús és hihetetlenül finom. Íme:

Narancsos céklasaláta

2-3 db közepes cékla

2 db narancs

2 ek méz

A céklákat megmossuk, alufóliába zsákoljuk és megsütjük. Főzve sem rossz, de így édesebb, zamatosabb a cékla. Ha már langyos, meghámozzuk, s cikkekre vágjuk. (A képen azért van reszelve, mert eredetileg másféle salátát gondoltam készíteni belőle, de nagyobb társaság érkezett, így porondra került a répa, s okafogyottá vált az előző terv.) A narancsot is meghámozzuk és cikkekre vágjuk. Én ki szoktam filézni, de ha az Olvasót nem zavarja a fehér, kesernyés hártya, akkor maradhat. Összevegyítem őket, majd rácsorgatom a mézet, s elkeverem. Akár hidegen, akár melegen is tálalhatjuk.

Próbálják ki! Másnap is finom!

Villámgyors vacsora

Mióta Nagyláb belépett az életünkbe, ritkábban van alkalmam elmélyülni a konyhaművészetekben. Ez nagyképűen hangzik, hiszen nem vagyok én művész, csak egy lelkes amatőr, s itt a lelkesen van a hangsúly. Persze igyekszem minden napra főtt ételt varázsolni az asztalra, de mindezt úgy, hogy a lehető legkevesebb időt kelljen a konyhában töltenem. Így született ez a villámgyors étel is sok-sok zöldséggel, kevés hússal és kuszkusszal.

Zöldséges pulykamell kuszkusszal

15 dkg pulykamell

1 kisebb brokkoli rózsáira szedve

2 szál sárgarépa

1salotta hagyma (vöröshagyma, vagy póré is lehet)

2 gerezd fokhagyma

1 ek paradicsompüré

2 ek szójaszósz

1 ek olívaolaj

só, bors

fél bögre kuszkusz

2 bögre sós forróvíz

A húst csíkokra vágtam, majd az olívaolajon megpirítottam, hagytam, hogy levet eresszen, s kicsit megpirítottam. A salotta hagymát, fokhagymát felszeleteltem, a sárgarépát karikáztam, majd az említetteket a brokkoli rózsákkal együtt a húsra öntöttem. Sóztam, borsoztam, beletettem a paradicsompürét, s a szójaszószt, majd lefedve, egy kevés vízzel addig pároltam, míg a zöldségek megpuhultak, de picit roppanósak maradtak.

A kuszkuszt egy jénai tálba tettem, majd felöntöttem a kétszeres mennyiségű sós vízzel, s lefedtem. 15 perc alatt kész is lett.

Villámgyors, egyszerű, s szabadon variálható. Nekem ezek a zöldségek voltak a hűtőmben, de ki-ki készítheti saját zsákmánya és ízlése szerint.

Próbálják ki!

Évforulós oldalas

Ahogy azt már egyeseknek ígértem, íme a bejegyzés a házassági évfordulónkra készített oldalasról.

Három dolog miatt lett oldalas: 1. nem ehetek még sushit - hogy az Olvasó is értse, minden évfordulón ezt szoktunk enni. Soha máskor, de ilyenkor... - 2. Múzs anyukája hozott egy egész oldalast mindenestől, s végül 3. Anne Burrell valami isteni receptet mutatott, amit muszáj volt kipróbálni, természetesen a saját szájízem szerint variálva az ízeket. Kivettem tehát az oldalast a hűtőből, s nekiálltam összeállítani a száraz pácot. Merthogy az kellett hozzá.

Pácolt oldalas

1 egész oldalas

4 ek fűszerpaprika

1 csapott ek só

1 tk bors

1 ek. barna cukor

2 tk egész kömény

2 tk koriandermag

4 gerezd fokhagyma összetörve

és ami még az eszükbe jut

Délután a köményt és a koriandert egy száraz serpenyőben megpirítottam, majd összetörtem, s minden fűszert egy tálban összekevertem. Az oldalast elvágtam ketté, mert nem fért a tepsibe, majd alaposan belemasszíroztam (szó szerint így kell, nem elég csak megszórni) a keveréket. Alufóliával letakartam és a hűtőbe tettem. Másnap délelőtt előmelegítettem a sütőt 190 fokra, tettem az oldalas alá egy vöröshagymát összevágva, ezután 2 órán át sütöttem, végül 15-15 perc alatt mindkét oldalát meggrilleztem. Petrezselymes krumplit készítettem hozzá. Isteni lett. 

Múzs azt kérdezte, mikor meglátta a hatalmas adagot, hogy vajon vendégeket várunk-e. Nos nem is tudtuk megenni az egészet, így a fagyasztóban várja további sorsát.

Próbálják ki! Megéri!

Amikor alacsony kalóriatartalom kell, azaz volt egyszer egy vendéglátás

Barátaim, ismerőseim időről-időre feladják nekem a leckét különböző diétáikkal, étkezési szokásaikkal. Természetesen örömmel teljesítem mindenki kérését. Ez utóbbi alkalommal csak annyi dolgom volt, hogy lehetőleg kalóriaszegény ételt készítsek. Az egyik recept már ismerős lehet az olvasóknak, azaz a ketchupos csirke. Ezen kívül csőben sült pulyka, vöröslencse és sütőben sült burgonya készült, desszertnek pedig túróhabot kínáltam. A képek minőségéért elnézést kérek, illetve szeretném megemlíteni, hogy ez volt ez első nagy mennyiségű étel, amit az új sütőben készítettem. Egyszerre három(!) tepsi is elfér és a melegen tartás funkciót is teszteltem. Szuper!

Nem írok konkrét receptet, ma inkább csapongok, s elmesélem, hogy a vörös lencse egy fura növény, legalábbis a főzési ellenállását tekintve. Történt ugyanis, hogy az újhagymával, sóval feltett vöröslencse a másodperc tized része alatt szétfőtt. Még dolgozni kell a technikán.

A pulykahúst felszeleteltem, rétegeztem rá paradicsomot és cukkinit, sóztam,borsoztam, néhány szelet sovány sajtot tettem rá, felöntöttem kevés vízzel, majd megsütöttem.

A burgonyát meghámoztam, beirdaltam, sóztam, meglocsoltam kevés olívaolajjal, tettem rá kevés kakukkfüvet és a sütőben megsütöttem

A desszertnek készült túróhabot sovány túróból készítettem egy kevés nádcukorral, tojáshabbal és zselatinnal. Utólag úgy gondolom, a zselatin kár volt, de legközelebb okosabb leszek.

A képek nem túl jók, nem hiába említettem az elején, de hirtelen felindulásból készültek, amiért az Olvasó elnézését kérem - ismételten. Az íze? Nos az feledhetetlen volt. Nem csak nekem, a vendégeink is ezt mondták. Próbálják ki!

Babakonyha - amikor már mehet a glutén

Előre bocsátom, nem csak babáknak szóló ételeket fogok posztolni a következőkben, de elő fog fordulni ilyen is, a helyzetből adódóan. 

Elérkeztünk Nagyláb fejlődésének azon pontjára, amikor már a kezébe veheti, megforgathatja és összerágcsálhatja a kifli-, vagy kenyér csücsköt. Ezek a péksütemények azonban tartalmaznak pár olyan dolgot is, amit én még nem szívesen adnék MÉG a gyermekemnek. "Szintén zenész" anyukától hallottam a receptet. Ő sem próbálta még, én pedig vettem a bátorságot és rákérdeztem a védőnőnél, szabad-e? Zöld utat kaptam, hát belevágtam.

 

Keksz babáknak

20 dkg teljes kiőrlésű liszt

2 db közepes alma

2 ek olívaolaj

annyi víz, amennyivel formálható lesz a tészta

A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A lisztet tálba öntöttem, az almát meghámoztam, lereszeltem, hozzáöntöttem az olajat, s körülbelül 1 dl vízzel összegyúrtam. Formáztam, majd 20 perc alatt készre sütöttem. Én golyókat csináltam belőle, de kis lepényt kellett volna, mert a közepe puha maradt, morzsalódik. A következő adaggal majd így teszek. Dobozban, hűtőben egy hétig eláll.

A célközönség, azaz Nagyláb jól vette a lapot, láthatóan ízlik neki. Tegnap elvittem a hűtőhöz,  kinyitottam a dobozt, s ő maga zsákmányolt egy sütit magának, majd jóízűen a szájába tömte. Mi is megkóstoltuk, nem rossz. Próbálják ki!

Belenyúltam - zacskós leves házilag

Történt, hogy hűvösre fordult az idő, s megkívántam egy kis melengető levest. Őszintén szólva szinte mindig van a mélyhűtőben néhány adag húsleves lefagyasztva, mert ha hidegre fordul az idő, jól esik esténként egy bögre üres levest elkortyolgatni Múzzsal. De most valami másra vágytam. Valami krémes, zöldséges, tápláló, finom, sűrű, meleg levesre. Így született a következő kreáció, aminek egészen konkrétan levespor íze lett. Soha nem használok ilyet itthon, de voltam koleszos, s nyaralásra sem visz az ember mást, mint levesport és "páncélos" kaját - nos, innen ismerem azt ízt.

Zöldség krémleves

2 brokkoli rózsa

2 burgonya

1 vöröshagyma

1 bébi cukkini

néhány zeller levél

só

bors

repceolaj

2 ek tejföl

A zöldségeket megpucoltam, megmostam, majd az olívaolajon megpirítottam, felöntöttem annyi vízzel, hogy  éppen ellepje, majd sóztam, borsoztam, s puhára főztem. A botmixelés előtt beledobtam a megmosott zeller levelet, s az egészet leturmixoltam, végül elkevertem benne a tejfölt. Egyet rottyan és kész is!

Stílusosan Knorros bögrében tálalva :)

Próbálják ki! Minket felmelegített!

Joghurt házilag és sárgarépa főzelék - avagy mi is ehetjük azt, ami a csecsemőnek jó

Rendhagyó bejegyzés következik, különleges utazás vár a türelmes olvasóra, méghozzá nem máshol, mint a bébiételek felnőttesítésének világában. Ez ne riasszon el senkit!

Történt a nyáron - s ez okozza a bejegyzések időleges szünetelését -, hogy BK új "tűzhelyre" költözött, azaz felújítottuk a konyhát, s kaptam egy szuper beépíthető tűzhelyet, ami a kemence hőfokát is tudja, így "igazi" kenyeret és pizzát süthetek. Majd... Mert még ismerkedünk. 

A konyhában töltött időm nagy részét Nagyláb ételének elkészítése teszi ki, a gasztro-kreativitásomat ő meríti a végletekig. Akinek van/volt csemetéje, s maga főzte nap mind nap az ebédjét, az tudja, milyen nehéz is kitalálni, mit adjunk a Picinek. Még akkor is, ha tudjuk, neki nincs viszonyítási alapja, legfeljebb azt tudja eldönteni, hogy az adott étel ízlik-e neki, vagy sem. S ha ezzel megvolnánk akkor jön a nagy kérdés, mégpedig, hogy mi, nagyok mit eszünk?

Ha hiszik, ha nem, meg szoktam kóstolni, mit adok a gyermekem szájába, s pár étel nagyon ízlett, így - szegény Múzs - a mi menüsorunkba is bekerült. Nekünk természetesen sóval készítettem.

Két ételt szeretnék mutatni. Mindegyik gyors, egyszerű, költséghatékony, igazi fitt menü és nem utolsó sorban FINOM.

Az első a sárgarépa főzelék

4 db sárgarépa

2 db közepes burgonya

1 csokor petrezselyemzöld

fél fej vöröshagyma (vagy beleteszik, vagy nem)

só

bors
1 ek olívaolaj

A répát, krumplit megpucoltam, nagyobb darabokra vágtam és a hagymával együtt az olívaolajon picit megpirítottam, sóztam, borsoztam, majd puhára főztem. Mikor elkészült, a megmosott petrezselyemmel együtt leturmixoltam. Ennyi a történet. Gyors kalóriaszegény és egy kis marketing: Múzs ennyit fűzött hozzá: "Azt esszük amit a gyerek? ...... Hű, ez finom!"

A másik önmagában egy étel, vagy étel alapja is lehet. Ez pedig nem más, mint a joghurt, mégpedig házilag. Nagyláb rengeteg joghurtot eszik, s szeretnék jó minőségűt adni neki, lehetőleg olcsón. Ilyet évekkel ezelőtt is készítettem már, így csak le kellett porolni az ötletet, s jöhetett a tett.

Joghurt házilag

1 l házi tej (én a piacon 190 Ft-ért veszem)

1 kis pohár SPAR (kék) joghurt (nekem ez vált be, a reklámért elnézést, próbálkozzanak)

A tejet felforralom, majd visszahűtöm annyira, hogy az ujjam bele tudjam dugni. Ekkor leszedem a fölét, majd a pohár joghurtot egy habverővel egyenletesen elkeverem a tejben. Ezután kis üvegekbe töltöm - ez most nem sikerült, mint a képen is láthatják -, majd száraz dunsztba teszem körülbelül 8-10 órára és kész is a joghurt. (A körülbelüli idő azért van, mert én este forralom a tejet és reggel veszem ki a dunsztból.) Hűtőben tárolandó, 1 hétig eláll, s akkor már csak tejet veszek, s 2-3 evőkanálnyival a megmaradt joghurtból tovább oltom a friss tejet. 3-4x oltható egy joghurt, utána újat kell venni.

Ehető magában, vagy - ami nálunk nagy kedvenc - néhány teáskanál eperlekvárral elkeverve gyümölcsjoghurtként.

Próbálják ki mindkettőt!

Csináltam másik képet a joghurtról. Általában  így csinálom, kis üvegekben, így jobban szeretem, mert nem nyitok ki akkora mennyiséget. Íme:

Csokoládés meggylekvár cukorbetegeknek

Még tavasszal készítettem ajándékba egy számomra kedves embernek ezt a tortát, aminek átadásakor derült ki, hogy a megajándékozott cukorbeteg. Akkori ígéretemnek megfelelően készítettem neki  most következő lekvárt. A termény, amiből készült, már nem aktuális, hiszen a meggy már leérett, de ribizliből, egresből, szederből is el tudom képzelni, utóbbit fehér csokoládéval.

Csokoládés meggylekvár cukorbetegeknek

1 kg magozott meggy

30 dkg fruktóz

10 dkg 70 %-os hozzáadott cukrot nem tartalmazó csokoládé

Én minden lekvárt így készítek, nem cukrozom le a gyümölcsöt, nem vacakolok vele és még csalok is: 

a meggyet nagyon alaposan megmostam, kimagoztam, majd feltettem főni. A csokoládét durva darabokra vágtam. Körülbelül másfél óra alatt a gyümölcs sűrűre főtt, ekkor botmixerrel pürésítettem, de kisebb darabokat azért hagytam, majd hozzáadtam a fruktózt, s még 15-20 percig főztem folyamatos kevergetés közben a lekvárt. A tűzről levéve gyors mozdulatokkal hozzákevertem a csokoládét - nem kell, hogy teljesen elolvadjon -, majd tiszta üvegbe töltöttem, lezártam, 5 percre fejre állítottam, dunsztoltam, s miután kihűlt, jöhetett a díszítés.

Az ajándék célba ért, az illetékes örült, meg is kóstolta, s azt mondta isteni! Bevallom, egy kevés kimaradt az üvegből, így mi is megkóstoltuk, s csak egyetérteni tudok, valóban az! 

Hogy meddig áll el? Nem tudom, nem volt idő tesztelni, olyan gyorsan elfogyott ;) Próbálják ki!

A leggyorsabb cukkinis recept

Nem igazán sikerült eltalálnom a mennyiséget a múltkori étellel, vagyis Múzs elvitte a maradékot, én pedig itt maradtam ebéd nélkül. Már érezni lehetett, hogy nagyon meleg lesz, így igyekeztem valami gyorsat, de laktatót kitalálni. A cukkini adott volt - sosem fogyunk ki belőle - húsra nem vágytam, maradt tehát a tojás, mint lehetőség.

Cukkinis rántotta

1 db bébi cukkini

2 db tojás

só

őrölt bors

1 tk olívaolaj

tetejére kevés friss kapor

A cukkinit megmostam, felkarikáztam, megsóztam, s az olajon megpirítottam. Ezt nem kell párolni, hamar elkészül. A tojást felvertem, fűszereztem, majd ráöntöttem a zöldségre és készre sütöttem. Én szeretem, ha egy picit még folyós a teteje. Friss kapor került rá. Mert én nagyon szeretem.

Üdítő, gyors, laktató nyári ebéd. Mi kell még? (Na jó: vízpart.)

Kellemes hétvégét!

Khm-khm, többek személyes kérdéseire való tekintettel pontosítok hölgyeim és uraim: nem citromkarika van a rántottában, hanem sárga héjú bébicukkini. Ajánlom magamat!

Töltött háromszögek és a tuti piskótarecept, avagy kókuszkrémes torta

Elgondolkoztam, vajon érdemes-e ezeket a recepteket most, a legnagyobb melegben feltenni, hiszen minden épeszű ember kerüli a sütőt, de miért is ne?! Mindkettő korábban készült, s természetesen a legnagyobb melegben, amiből következik, hogy szerény személyem nem szaporítja az épeszűek táborát. Az egyiket egy kedves ismerősömnél láttam, aki megosztotta a receptet a féjszbúkon, a másik pedig Múzsnak készült a tegnapi bejegyzés apropója desszertjeként.

Vendég érkezett hozzánk. Múzzsal megbeszélték, amolyan férfias, csevegős, iszogatós este lesz, de azért én is beleférek. Múzs nem egy ivós fajta, vacsorára valami olyat igyekeztem kitalálni, ami felszívja a szívni valót, s ekkor  esett meg a szemem az említett közösségi oldalon megosztott recepten. Ugyan meleg volt, de nem kellett ott állni mellette, úgy tűnt, hamar el is készül, hát belevágtam. A receptet itt olvashatják, külön nem kerül fel a BK-ra. Annyit fűznék hozzá, hogy a tésztát én a sütőben kelesztettem, s nem használtam kukoricát, mert mi nem szeretjük. A tetejére pedig köménymag került. 

A bejegyzés másik tárgya pedig egy kakaós piskótatorta a kókuszos bonbon töltelékével (meg még egy kis vajjal) megtöltve, étcsokival (nem tortabevonó) leöntve, mézeskalács író mázzal megrajzolva. Nos, az ünneplés napján ebből sem ettem, ahogy a tegnap említett vacsorából sem. Múzs másnap bevitte a kollégáinak és hazamentett nekem egy kisebb darabot, hogy én is megkóstolhassam. Hmmmmm, isteni lett! Az édes tölteléket az omlós tésztában épp megfelelően ellensúlyozta a tejszínes keserű csokoládé.

A piskóta receptjét gondoltam belinkelem, de nem találom. Ha valaki rátalál, kérem küldje el, hadd oszthassam meg itt, s a szerző neve szerepelhessen mellette. Évekkel ezelőtt nyomtattam ki, most begépelem, hogy az Olvasó is elkészíthesse a cukrászati minőségű piskótát. Nekem mindig sikerül, a recept tökéletes. 

Íme:

Piskóta recept

1 tojás + 2 dkg cukor + 2-2,5 dkg liszt - ez az alaprecept, ezt kell a tojások számával arányosan növelni!

Tortakarika (23 cm)

7 db tojás

14 dkg cukor

15 dkg liszt (kakaósnál/diósnál ez 12 dkg liszt + 3 dkg kakaóra/darált dióra módosul)

Az elkészítés pedig (nekem elhihetik, ezt MUSZÁJ betartani, így lesz tökéletes):

A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgákat a cukor kétharmadával fehéredésig habosítjuk. A tojás fehérjét elkezdjük felverni, s mikor már majdnem kész, hozzáadjuk az előbbi lépésből kimaradt cukrot, majd folytatjuk a hab keményítését húzópróbáig.

A fehérjehab harmadát óvatosan, fakanállal a kikevert sárgákhoz adjuk, amikor ez megvan, a többi fehérje is mehet bele, szintén vigyázva. Ebbe a könnyű keverékbe forgatjuk bele a szitált(!) lisztet.

Aki nem bízik magában, vagy a sütőjében, tehet bele sütőport, de szerintem nem kell.

A tortaformát kivajazzuk, kilisztezzük (aki képes sütőpapírt rendeltetésszerűen használni, helyettesítheti azzal, de nekem nem megy), majd miután beleöntöttük, a közepétől húzzuk ki a forma szélére a tésztát, hogy homorú legyen, így elkerülhető, hogy a közepe púpos legyen.

S ami a legfontosabb, a sütés, ami mindig két lépésben történjen:

160 fokra melegítsük elő a sütőt, majd ezen a hőmérsékleten süssük 10-15 percig. Ezután vegyük vissza 150 fokra a hőmérsékletet. Látom magam előtt, ahogy a kedves Olvasó épp húzza ki hüvelyéből a kardját, hogy beledőljön a hőfokok láttán. Én is ezt tenném, de nyugalom, van megoldás! Az én erősen a végét járó Karancs típusú villanysütőmnél ez a következőképpen alakul: először 7-esre teszem, aztán leveszem 6-osra.

Onnan tudjuk, hogy a tészta még nem sült meg, hogy ha megnyomjuk a tetejét, zizeg. Én fa nyárssal szoktam ellenőrizni, hogy átsült-e. 

Még egy dolog: nem illik a piskótára rányitni a sütőt, mert összeesik és szalonnás lesz.

Ha kivettük a sütőből, rácsra kell borítani, hogy kihűljön.

Ezelőtt többször sikerült vacak piskótákat csinálnom, de ez mindig sikerül. Próbálják ki, nem fognak csalódni!

A ketchup és a csirke találkozása

Valamikor évekkel ezelőtt vacsorára voltunk hivatalosak. Egy fura párosítás került terítékre Stahl Judit tolla nyomán: ketchuppal sült csirkeszárnyak. Bevallom, akkor nem kóstoltam, de most, évekkel később elkezdett bennem motoszkálni  a gondolat, hogy készítsek valami hasonlót. A receptet nem kértem el és nem is néztem utána, viszont elkészítettem a saját változatom. Az apropó pedig Múzs államvizsgája volt. Ebből az is kiderül, hogy az étek nem most készült, hanem egy hónapja. A tisztelt Olvasónak - gondolom - áll a haja, hogy megint bulgur, de elhihetik, nem eszünk azt minden nap. S ha már szóba került: ez búza, nem különlegesség, nem flancolásból etetem a családom vele, hanem mert szeretjük és mert a töröknél rettentően olcsón hozzá lehet jutni, ha az ember kimérve kéri. Itt leírtam a bulgur elkészítését. Jöjjön hát!

Ketchupos csirkecomb zöldséges bulgurral

4 db csirkecomb
4 ek ketchup
só
4 db egész bors
2 babérlevél

1,5 dl bulgur (pohárban mérem, így könnyű a vizet is kimérni)
1 db kisebb cukkini
1 db sárgarépa
fél fej lilahagyma
1 ek. olívaolaj
só
őrölt bors

Egy fedeles jénai tálba helyeztem a besózott csirkecombokat, rátettem a fűszereket és a ketchupot, alaposan összekevertem, majd lefedve a hűtőbe tettem körülbelül 6 órára. Vacsorára készült és jó, ha pácolódik kicsit.
Este a csirkét egy kis tepsibe tettem, s felöntöttem kb. 1,5 dl vízzel, alufóliával letakartam, s a sütőbe toltam. Míg sült, a bulgurt a kétszeres vízzel és sóval mikróban megfőztem. A zöldségeket felkarikáztam, fűszereztem, s olívaolajon megpirítottam, majd hozzáöntöttem a bulgurt. Pár percig sütöttem őket a serpenyőben.

Múzs örült, bár a dolog pikantériája, hogy én nem ettem belőle, mert az ünnepelt éjfél körül ért haza, a maradékot pedig másnap elvitte ebédre. Azóta már elkészítettem újra, s mondhatom, még fogom is, mert kiváló fogás. Próbálják ki!

Gyors, könnyű, húsmentes

Engedjék meg, hogy két apró, bár számomra mégis hatalmas dologgal kezdjem a bejegyzést. Mindkettő nekem szóló elismerés és azért szeretném megosztani az Olvasóval, mert egyrészt végtelenül meghat(ott), másrészt kimondhatatlan büszkeséggel tölt(ött) el. Egy kedves barátném azt találta mondani a minap, hogy olvassa a blogom, bár bevallja, soha semmit nem főzött tőlem, de szereti ahogy írok. (Zsená itt elmorzsolt egy könnycseppet). Drága B. pedig bevallotta, tőlem olyan dolgokat tanul, amit anyukájától és nagyanyjától soha. (Könnycsepp morzsolás kettő.) Ezennel a szentimentális résznek vége, köszönöm a türelmet, most pedig rátérek a bejegyzés tárgyára.

Folyamatosan érkezik a cukkini szállítmány a konyhámba, így tovább törhetem a fejem a felhasználáson. Volt már krém, töltött változat is, ez alkalommal tésztára került, de megígérem, nemsokára levesként is debütál majd ez a tökféle.

Zöldséges spagetti (2 főre)

1 db nagyobb cukkini

3 db sárgarépa

4 gerezd fokhagyma

5 db koktélparadicsom

1 nagy csokor petrezselyemzöld

2 ek. olívaolaj

só

frissen őrölt bors

1,5 dl víz

2 ek szójaszósz

fél csomag spagetti

A tésztát kifőztem, a cukkinit megmostam és pucolás nélkül felkarikáztam. A sárgarépát megpucoltam, szintén karikáztam, majd a wokba dobtam őket, s két gerezd apróra vágott fokhagymával és a nyolcadokra vágott paradicsomokkal az olajon pirítani kezdtem. Megsóztam, majd mikor úgy éreztem, hogy lassan odakapja, aláöntöttem a  vizet, s a zöldségeket puhára főztem. (Ha a répa puha, kész is van!) Közben felaprítottam a petrezselymet, s a másik két gerezd fokhagymát. Rádobtam a wokban sülő finomságokra, elkevertem, ráöntöttem a szójaszószt, megborsoztam, majd jöhetett a kifőtt tészta is. Körülbelül két percig pirítottam az egészet, s el is készült.

Gyors, egyszerű, húsmentes, könnyű. Mi kell még a nagy melegben? Próbálják ki!

Könnyű nyári ebéd - cukkini, bulgur és hal

A cukkini egy olyan növény, ami ha egyszer elkezd teremni, a fagyokig nem hagyja abba. Azaz a te - jelen esetben Hildusékról van szó - növényedről eszi a család, a barátok, szomszédok, s az egész utca a termést. Garantálható, hogy őszre már a fene sem kívánja, de azért mindenki lelkesen főzi, süti, elteszi most, mikor még örülünk neki. A megfogalmazás nem pontos, hiszen MINDIG örülünk neki, de egy idő után az ember már nem tud újabb recepttel előállni. Én még nem fogytam ki, s a már meglévőket is remekül újra tudom gondolni, ahogy ebben az esetben is látni fogják. A mai recept ugyanis egyfajta tökfőzelék újragondolás.

Cukkiniszósz bulgurral és hallal (2 főre)

1 db közepes cukkini

2 gerezd fokhagyma

2 ek olívaolaj

só, bors ízlés szerint

1 kis pohár tejföl

tárkony

1 kávéscsésze bulgur

víz

só

halrudacskák (ezért bocsánat, de mindenre nekem sincs mindig időm)

A cukkinit héjastól megmostam, felkarikáztam, a fokhagymát megpucoltam és a kés lapjával szétnyomtam, majd a fentieket egy serpenyőben olajon sóval és borssal puhára sütöttem/pároltam. Áttöltöttem egy magasabb falú edénybe, hozzáadtam a tejfölt, tárkonyt és összeturmixoltam. Jó sűrű lett, de pont így akartam. (Itt jegyezném meg, ha valami nem pont úgy sikerül, ahogy eltervezték, tálaláskor akkor is az előbbi mondatot tessék alkalmazni, úgy biztosan nem köt bele senki. Nekem bevált.)

A bulgurt (ami egyébként búza) egy jénai tálba öntöttem, s a rizshez hasonlóan megsóztam, s kétszeres vízzel  750 W-on 5-5-4 perc alatt a mikróban készre főztem.

A halrudacskáról csak annyit, hogy mindig sütőben süthetőt veszek. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy mindig akkor sütnék valamit olajban, amikor éppen száradnak a frissen mosott ruháim, amik remekül átveszik csendes nedvességükben az átható olajszagot. Ezzel a módszerrel pedig ez megspórolható.

Isteni lett. Még annyit fűznék hozzá, hogy nem tárkonnyal akartam, de nem volt itthon kapor. Így alakult. Az ötletet viszont megtartom, mert Múzs azt kérdezte, mikor csinálok ilyet legközelebb. Próbálják ki!

Könnyű nyári fogások - egres, szeder, málna és mángold

Az a hatalmas  szerencsénk, hogy a csalódomtól rengeteg zöldséget és gyümölcsöt kapunk egyenesen a kertből. A múlt héten - ismét egy városból menekülős túra alkalmával - Nagylábbal kivonatoztunk Hildusékhoz, ahonnan nem kevés földi jóval tértünk haza. Ahogy a címben is látszik, szedtünk érett egrest, kevésbé érett, de annál kellemesebben hűsítő tüskétlen szedret, néhány szem "maradék" málnát, mángoldot, rebarbarát, cukkinit és még sorolhatnám. Sajnos, engem elkapott egy gyomortáji elégedetlenkedés, de a konyhatündérkedés iránti vágyam nem törte le, így Múzs élvezhette a kert terményeiből készült étkeket. A fentiek egy részéből gyümölcsleves, másik részéből köret készült. Lássuk a receptet.

Joghurtos egresleves szederrel és málnával

10-15 dkg friss egres

10 db szeder

5-6 db málna

3-4 púpos ek  nádcukor (ízlés szerint)

1 pohár joghurt

1,5 dl víz

Az egres megmostam, megpucoltam, majd 2 ek nádcukorral és a vízzel feltettem főni. Amikor szétnyomható lett, botmixerrel kicsit összeturmixoltam, majd hozzáadtam a többi cukrot, s a tűzről levéve elkevertem benne egy pohár joghurtot. Visszatettem a tűzre, hogy forrjon, majd beledobtam a megmosott piros gyümölcsöket is. Nem akartam őket szétfőzni, így csak egyet rottyant és le is kapcsoltam a lángot. Melegen is isteni volt, de hidegen valami mennyei! S hogy milyen gyümölcsöt használnak ez már csak önökön múlik!

Második fogásnak - a fenti képen látható - natúr csirkemellet készítettem paradicsomos-olívás rizzsel, amit forrázott mángold levélbe csomagoltam. Nagyon mutatós, egészséges, könnyű nyári fogás mindkettő. Próbálják ki! 

Pászka és cukkini találkozása

Rengeteget főztem és fotóztam, csak a jó időre való tekintettel nem vitt rá a lélek, hogy leüljek és megosszam az Olvasóval az élményeket. Őszintén szólva, amikor csak lehetett, igyekeztem Nagylábbal a szabadban eltölteni az időt. A város meleg, büdös, koszos, a kert/park hűvösebb, s nem utolsó szempont az sem, hogy elsőszülöttemre a fény-árnyék játék és a falevelek nagy hatással vannak, aminek természetesen kacagás formájában hangot is ad. Nézzék el nekem, hogy a bejegyzésekben sokszor előkerül a kisfiam, de a konyhában való tevékenységemet több szempontból is befolyásolja. Ebben az esetben például aképpen, hogy a gluténterhelés miatt pászkát kell adnom neki, ám, amit kaptam, hamar lejárt, s szerettem volna felhasználni. Arra jutottam, hogy kiváló töltelék alap lehetne a Hilduséktól kapott cukkiniben. Ezt a tökfélét most - Múzsra való tekintettel - hússal készítettem.
Jöjjön a recept.

Töltött cukkini

1 nagyobb cukkini
4 lap pászka (DM-ben kapható kis dobozos)
15 dkg darált hús (én csirkét használtam)
2 kk kapribogyó
2 tk reszelt lilahagyma
só
őrölt bors ízlés szerint
1 tojás
5 dkg ízes sajt reszelve, vagy vékonyra szelve (mindegy milyen, de kicsit karakteresebb ízt válasszunk)

A cukkinit hosszában félbe vágtam, kikapartam a belsejét, de a sok nagy és kemény mag miatt nem használtam fel. Ha zsengét kapnak, nyugodtan beletehetik a töltelékbe. Miután nekem most nem volt módom a cukkini belsejét is használni, így egy kevés tejfölt adtam a keverékhez, mert a macesz felvette a nedvességet. Minden hozzávalót egy tálba öntöttem, a maceszt apróra törtem, mindent elkevertem, majd visszatöltöttem a cukkinibe, s megsütöttem.

Finom lett, bár nekem a kuszkusz jobban ízlik töltelékként. Erre céloztam. Azért érdemes ezt a változatot is kipróbálni, netán tovább fejleszteni. Próbálják ki!

Kenyeret nem dobunk ki, avagy a száraz kenyér újrahasznosítása

A cím alapján a kedves Olvasó előtt bizonyára felmereng egy daráló, s a frissen aprított prézli képe. Nos, ez esetben ki kell ábrándítsam, ugyanis nem erről van szó! Meglehetősen utálok panírozni, ezért nálunk - Múzs legnagyobb bánatára - meglehetősen ritka vendég a rántott hús. Azért elő szokott fordulni, volt már róla bejegyzés itt a BK-n is. Na de térjünk a lényegre.

Nagyon kevés péksüteményt eszünk ismét, hogy már nekem sem kell a spártai diétát tartanom, kenyeret meg még ritkábban, de az elmúlt időszakban mégis azt kívántuk inkább. Van a közelünkben egy kiváló pékség - ritkaság, de így van -, ami késő este is nyitva van. (A "minden áron rendelkezésre állásnak" nem vagyok híve, de ez egy főzős blog, majd egyéb fórumokon kifejtem ezzel kapcsolatban a véleményem, alkalomadtán.) Ezen felül isteni kenyeret árulnak. Pontosítok: bizonyos termékeik valóban remekek. Nos, ennek ellenére sikerült belefutnom egy kevésbé sikerült termékbe, ami ránk száradni készült, de kenyeret nem dobunk ki, így ki kellett valamit találnom, hogy mentsem a helyzetet. Gúgli mester a barátom, beírtam az első hülyeséget, ami eszembe jutott: rakott kenyér. A legnagyobb meglepetésemre özönlött az információ a képernyőről, s végül megalkottam a saját verziómat. Talán úgy jellemezhetném a legtalálóbban, hogy "bundásrmelegszendvics".

Rakott kenyér, avagy bundásmelegszendvics

8 szelet szárazabb kenyér

10-12 szelet felvágott

fél lila hagyma

fél paprika

5 dkg sajt (mindegy milyen, nekem trappista volt)

5 db tojás

só

bors

zöldfűszer kedvünk és ízlésünk szerint

tej

zsiradék a tepsi kikenéséhez

Előmelegítjük a sütőt a melegszendvics készítéséhez alkalmas hőfokra. (Nem, most nem grillezünk.)

A kikent tepsi aljára helyezünk szorosan 4 szelet kenyeret, amiket meglocsolunk tejjel, majd rátesszük a felvágott felét, sajtot reszelünk rá, jöhetnek a zöldségek, majd újra felvágott, kenyér, tejjel locsolás, s végül a sózott, borsozott felvert tojásokkal leöntjük az egészet. A tetejére tehetünk még zöldséget, reszelt sajtot, vagy ami eszünkbe jut, majd mehet a sütőbe!

Gyors, finom, s nem utolsó sorban - megmentettük a kenyeret!

Pizza és fagyi

Bizony, két étel is terítékre kerül ma. Mindkettő elkészítését baki hegyek övezték, de a végeredmény finom lett, megettük. Ezúton kívánom megemlíteni, hogy egy rendszeresen sütő-főző háziasszonynak is lehet, sőt van - az nem kifejezés -, rossz napja!

A pizza nem az én érdemem, már ami a receptet illeti. A Fűszer és lélek blogon olvastam, még a régi helyén. Itt találhatják. Valóban 99%-os pizza, de a kivitelezéssel meggyűlt a bajom. Történt ugyanis, hogy a sütőt - mert az én Karancs típusú, nem e századból származó villanytűzhelyemnek NINCS kelesztő programja - kissé túlmelegítettem, ezért a kelő félben lévő tésztám külseje kemény lett, a többi része pedig több, mint ragadós. Azért igyekeztem menteni a helyzetet, ki is nyújtottam, kentem, pakoltam a feltétet, majd nem tudtam átenni a forró sütőlemezre. Szerencsére Múzs épp hazaért a munkából, így ketten átügyeskedtük az akkor már félbe vágott pizzát - mert egyben nem hagyta magát -, s az első felét meg is sütöttük. Hihetetlenül finom lett, de mint a képen is látszik, a lisztezett tepsi által okozott túlzott lisztmennyiséget le kellett kaparni evés előtt. A második adag is elkészült, s maradt belőle másnapra is. Mindenképpen próbálják ki, érdemes! Feltétnek lilahagymát, sonkát, paradicsomot, paprikát, kapribogyót sajtot és olívát használtam, de mindenkinek szíves ízlésére van bízva, hogy épp mit kíván, vagy mit talál otthon.

A fagyi a történet másik mulatságos része. Hilduséknál süttettük a hasunkat Nagylábbal a hétvégén, akik - mint a helyszínen kiderült - vettek egy fagyigépet, ami már túl volt a próbaúton, s beválni látszott. Hildus kitalálta, hogy készítsünk egres fagyit bodzaszörppel (jujj, ha tudnák, hogy az milyen isteni finom!). Meg is szedtük a piszkét, hűtőből előkerült a bodzaszörp, amit a házigazdaasszony készített, s elővettük az említett készüléket is. Megmostuk, megtisztítottuk a gyümölcsöt, öntöttünk rá porcukrot, tejszínt, bodzaszörpöt, felaprítottuk, majd megállapítottuk, hogy a gyümölcsöt meg kellett volna főzni, mert elég darabos. Sebaj, így esszük meg. Nekem az volt a feladatom, hogy a gép tetejét tegyem majd a helyére, s az éles bevetés előtt tettünk egy próbát. Rátettem, aztán nem tudtuk levenni. Franco aludt, mi röhögtünk (ezt nem lehet szebben fogalmazni), de nagyon, s mintegy 10 percünkbe telt, míg közös erővel levarázsoltuk a tetőt a készülékről, majd megbeszéltük, hogy mikor elindul a fagyigyártás, óvatosabbak leszünk. A fagyi végül elkészült és elmondhatatlanul finom lett. Ezután készítettünk friss málnából is egy keveréket, ami szintén ízletesre sikerült, bár elfogult vagyok, mert a málna fagyi a kedvencem. Ennél a fagylaltnál pedig nem találtam elsőre bele a betöltő nyílásba és mindenhol folyt a málnapüré. Ez volt az a pont, ahol mindketten könnyes szemmel, ultrahangon kacagtunk. A bakikat a melegre fogom, más magyarázat nem lehet, de tény, hogy nem voltunk a helyzet magaslatán.
A képen egy már itthon készült mentás eperfagyi látható. Fagyasztott eper, 2 mentalevél, tejszín, porcukor az aprítóval darálva, keverve.

A konklúzió: zűrös helyzetekből is lehet igazán jól szabadulni. Mindegyik étel finom lett, elfogyott, sőt ismétlésre vár. Próbálják ki!

Padlizsán és kuszkusz - ismét egy húsmentes

A múltkori bejegyzés elég tárgyilagosra sikerült, ezért most bővebb lére eresztem a mondandómat a tisztelt Olvasó szíves engedelmével.

Rengeteg minden történt, mióta nem íródott a blog. Két hétre száműztem Nagylábot és magamat a szüleimhez, hogy Múzs tudjon készülni az egyetemi megmérettetéseire. Remek volt a tudat, hogy nem nekem kell kitalálni, mit főzzek, de nem irigyeltem anyukámat. Jókat ettünk, amikor épp nem esett - mert Murphy barátunk közbeszólt, s esőt és hideget küldött a büdös székesfővárosból érkezők fejére vidéken-, sokat sétáltunk, s napfürdőztünk kora esténként a kertben. De mint minden jónak, ennek is vége lett, s elkezdtünk visszaszokni családilag a hétköznapokhoz.

Voltunk azóta egy isteni, ercsi bográcsoláson, s vendégeket is fogadtunk. Nem értem miért, de valahogy nem került mostanában a kezem ügyébe a fényképezőgép, így ezekről a torokról legfeljebb írásos visszaemlékezésem olvasásával értesülhet az Olvasó.

A legutóbbi vendéglátás izgalmasra sikerült. Nem a vendég, hanem az idő rövidsége miatt. Főzni, takarítani, gyereket ellátni egyszerre úgy, hogy minden a helyére kerüljön, mire a vendég érkezik, nem egyszerű dolog, de nincs előttem lehetetlen, küldetés teljesítve. A menü zellerkrém leves, csirkepörkölt nokedlivel, répával és burgonyával zacskóban sült csirke, csalamádé és ecetes szilva volt. Desszertre már nem futotta. A mennyiség nem volt csekély, a csirke méretben azonban adott volt, nem volt mit tenni, fel kellett használni az egészet. A maradékokat még két napig ettük, s a pörkölt nokedlivel két adagban a fagyasztóban várja elkerülhetetlen sorsát. Bizonyára megértik, ennyi hús után én már csak zöldségre vágytam.

Nagylábbal elmentünk sétálni, s betértünk a zöldségeshez, ahol nem túl friss, de azért használható tojásgyümölcsök sorakoztak a rekeszben. Kiválasztottam a legkeményebbet, s azon gondolkoztam, miképp készítsem el. Muszaka volt már többször, s abba bizony hús kell, ötlet tehát elvetve. S ekkor eszembe jutott, hogy a konyhapolcon ott lapul a kuszkusz! Gyors hűtőmustra után össze is állt a kép. Íme:

Kuszkusszal töltött padlizsán

1 nagy padlizsán (lehet több is, az étvágytól függ)

kb. 5-8 dkg kuszkusz

3 db koktélparadicsom

fél fej lilahagyma

2 kk. kapribogyó

néhány ízesebb sajtforgács (én parmezánt használtam, de márványsajt, vagy edami is lehet)

1 tk. + ízlés szerint só

1 ek. olaj (olíva-, vagy repceolaj)

őrölt bors

víz

Először is egy fontos dolog, amit már nem tudom, hol olvastam, de bevált: a padlizsánt vágjuk hosszában ketté, húzzunk a húsba csíkokat, majd keresztbe is, mintha grilleznénk, sózzuk be, s egy fél órára hagyjuk állni. Ezután mossuk alaposan le őket, így megszabadultunk a keserű létől. 

Közben melegítsük elő a sütőt. A megmosott padlizsánokat helyezzük sütőlemezre, s süssük addig, míg puha lesz a húsa. Rácson is lehet, de én az enyémen nem mertem.

Ezalatt a kuszkuszt készítsük el. 5-8 dkg-ot írtam, de csinálják így: egy kávéscsészét töltsenek meg kuszkusszal, öntsék egy tálba, s tegyék félre. Egy edényben két kávéscsészényi vizet, vagy húslevest forraljanak fel egy ek. olajjal és egy tk sóval. A félretett kuszkuszra öntsék rá a forró lét, s fedjék le. Nem kell tovább főzni. Amíg a zöldségeket daraboljuk, szépen megdagad.

A paradicsomokat, s a lilahagymát aprítsuk fel, keverjük hozzá a sajtot, kapribogyót, majd a kuszkuszt. Ha szükséges, sózzuk, borsozzuk, esetleg valamilyen zöldfűszer is kerülhet bele.

Vegyük ki a megsült padlizsánt, kaparjuk ki a belsejét, aprítsuk fel, s vegyítsük a kuszkuszos keverékkel. Egy kanállal töltsük meg a lila "hajókat", majd 10 percre dugjuk vissza a sütőbe. Nem fontos, hogy a zöldségek megpuhuljanak, ropogósan nagyobb az élmény.

Próbálják ki!

Hókifli

Dóri barátnőmtől kaptam egyszer ezt a receptet. Azóta is gyakran csinálom, mert kiadós és olcsó. Karácsonykor mindig készítek, s ajándékba is szívesen adom, mert jól mutat kis celofán zacskóban, vagy kosárkában, néhány csokis keksszel, vagy egyéb, színesebb süteménnyel társítva.

Hókifli

35 dkg liszt

25 dkg margarin, vagy vaj (én ehhez margarint szoktam használni)

1 kis pohár tejföl

2 cs. vaníliás cukor

1 csipet só

savanyú lekvár

porcukor a forgatáshoz

A sütőt előmelegítjük. A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a vaníliás cukrot és a sót, majd az egészet elkeverjük. Beledaraboljuk a zsiradékot, s a száraz résszel alaposan elmorzsoljuk. Ezután hozzátesszük a tejfölt, s a tésztát simára gyúrjuk. Fél órára betesszük a hűtőbe, hogy könnyebb legyen később dolgozni vele.

A kihűlt tésztát 4 részre vágjuk, majd egyenként 1-2 mm vastagságú köröket nyújtunk belőle. A köröket további 8 részre, azaz háromszögekre osztjuk. Megkenjük - lehetőleg szilárd - lekvárral a vastag szélénél, s feltekerjük, mint egy kiflit. Kenetlen sütőlemezre tesszük, s addig sütjük, míg enyhe színt kap a kiflik teteje. Még forrón porcukorba forgatjuk.

Nálunk nagy sláger, próbálják ki!

Rozmaringos sütemény

Most, hogy véget ért a kemény diéta, már ami a tejtermék, csokoládé és egyéb dolgokat illeti , s Nagyláb pöttyei is elkezdtek fogyatkozni - lekopogom -, rám tört újra a konyhai kreativitás. Napok óta nyúzom Múzst, hogy sütit szeretnék enni. Vett is nekem, de őszintén szólva úgy érzem, egy cukrászda teljes készletét fel tudnám falni. Tegnap délután magamra kötöttem Nagylábot, s közösen expedíciót indítottunk a konyhába.  Nevezett nem tűrte sokáig a kendős kalodát, így félúton az ágyába került. Az biztos volt, hogy az alap a kókuszos muffin lesz, csak mondjuk kókusz mentesen, helyette citromot és rozmaringot használva. Íme a recept:

Rozmaringos sütemény

2 bögre liszt

1 bögre kristálycukor

1 cs. sütőpor

csipetnyi só

1 tk. őrölt rozmaring ("egészet", azaz morzsoltat is tehetnek bele, de akkor használjanak kevesebbet)

1 citrom reszelt héja és leve

1,5 dl olaj

1,5 dl tej

1 kis pohár joghurt, vagy tejföl (a romlott joghurtra való tekintettel én tejfölt használtam)

2 tojás

A szárazakat összekevertem, majd hozzáadtam a többit is, alaposan felvertem az egészet, majd vajazott és lisztezett tepsiben, előmelegített sütőben 160 fokon tűpróbáig sütöttem. Az eredmény egy könnyű, illatos, igazán finom teasütemény.

Szeretek kísérletezni, s annál is jobban szeretem az egyszerű, gyorsan elkészíthető dolgokat. Ez is egy ilyen sütemény. 

A tetejére több mindent el tudok képzelni, de azt hiszem, már nem lesz időm megcsinálni, mert elfogy. Ha nem bánják, önöknek elárulom a fejemben lévő variációkat:

1. citromos cukormáz

2. étcsokoládé bevonat

3. egy mákos-vaníliás krém szépen elterítve, villával csíkosra húzva

Ezeken felül persze mindenki elkészítheti a saját variációját, én pedig kíváncsian várom az új tippeket.

Ahogy mondani szoktam: próbálják ki!