2012. június 22., péntek

Mindent a kertből

A cím nagyképűen hangozhat, hiszen nincs kertem, vagyis van, de messze. Szerencsére a családban szinte mindenkinek van, elérhető távolságban. Mikor eljön a nyár, innen-onnan érkeznek hozzánk a friss, roppanós, színpompás zöldségek-gyümölcsök. Ezúton is szeretnénk megköszönni!
Az előző bejegyzések egyikében említettem, hogy anyósom jóvoltából ezerféle finomsághoz jutottunk. A nagy mennyiségű cseresznye és meggy egy része hűsítő levesként végezte a tányérunkon. S még a szállítmány érkezése előtt a piacon feltöltöttük zöldségkészletünket, aminek köszönhetően két csodás karalábé is pihent a hűtőben, sorsára várva. A két napos menü tehát gyümölcsleves és karalábé főzelék képében manifesztálódott. Helyesbítek: a leves három napra is elég, mert egy kondérra valót főztem.


A leves

50 kg bármilyen gyümölcs
3-4 ek cukor (ez gyümölcsre válogatja)
2 egész fahéj
8 db szegfűszeg
víz
1 csapott ek. liszt, vagy vaníliás pudingpor
1,5 dl tej

A gyümölcsöket a fűszerekkel, cukorral együtt megfőzöm, majd a lisztet egy kis tálba öntöm, kevés tejjel simára keverem, majd hozzáöntöm a maradék tejet is. A lábost a tűzről levéve, állandó kevergetés közben lassan hozzácsurgatom a habarást. Lehet még ízesíteni cukorral, fűszerekkel, ha túl édes lett, mehet bele egy kis citromlé, nem rontja el. Egyet rottyan, s kész is! Már csak azt kell megvárni, hogy jéghideg legyen. Aki szereti halmozni az élvezeteket, tálaláskor tehet bele egy gombóc vanília fagyit, esetleg néhány szem rumba áztatott mazsolát. Desszertnek is kiváló!



A főzelék

1 db karalábé
bors
víz
1 csapott ek liszt
1 dl tej

A karalábét meghámozom, felszeletelem, majd sós vízben puhára főzöm. A lisztet kis pohárban elkeverem a tejjel, majd a tűző lehúzott karalábéhoz keverem. A főzeléket borsozom, esetleg utána sózom, felforralom, s kész is. Én sült virslivel tálaltam. Tökéletes a maga egyszerűségében. Szerettük.


A karalábé főzeléket sokan nem szeretik, de érdemes kipróbálni, akár pürésített formában is - ha valaki nem szereti a nagy zöldségdarabokat -, mert isteni! Ha a tejet túl lazának találják, helyettesítsék tejföllel. Aki pedig a fehér főzeléket nem szereti, hintsen bele pirospaprikát.

Végre itt az enyhülés, hatalmas vihar volt éjszaka, most viszont kellemesen friss levegőnek örülhetünk. Remélem, a mai menüből mindenki talált kedvére valót.Jó pihenést a hétvégére! 

2012. június 18., hétfő

Csak könnyedén: hal és saláta

Halra vágytam. Vagyis, azt hiszem, mondhatom Múzs nevében is inkább, hogy vágytunk. Nagyon szeretjük a halat. Sokszor és sokféleképpen szoktuk fogyasztani, az utóbbi időben azonban valahogy elmaradt. Köszönhető ez a szüleink jóvoltából bővülő húskészletünknek, s a tavasz beköszöntével egyre sokfélébb idényzöldségeknek. Persze volt azért hal, de nem az a mennyiség, amire igényünk lett volna.
Vasárnapra tehát hal volt a terv, s a melegre-, valamint a kétoldali krumpliundorra való tekintettel salátával!


A fagyasztóban hekk filét találtam, ami kívánta a paprikás lisztes sütést. A salátát meg csak én hívom annak. Általában összevágok egy csomó zöldséget és egy pici olívaolajjal nyakon öntöm. Semmi só, bors, stb, csak úgy magában. Fűszert csak a joghurtos, vagy kefires dresszinghez használok, de most nem ez volt a terv!

Hekk filé rántva ropogós salátával

4 szelet halfilé (kb. 25 dkg)
3 púpozott tk liszt
1 tk pirospaprika
1 kk őrölt kömény
1 tk só
1 kk bors
fél kk szerecsendió

fél fej jégsaláta
2 db paradicsom
1 db sárgarépa
1 újhagyma
10 db fekete olívabogyó
fél ek olívaolaj

Bemelegítem a sütőt 200 fokra. A halat egészen pici besózom, a panírt egy tálban összekeverem. A filéket papírtörlővel leitatom, s egyesével beleforgatom a száraz panírba, majd sütőlemezre helyezem (én szilikonos lapot használok, arról könnyű felszedni, a sütőpapírral továbbra sem boldogulok), s a szeleteket összesen 1 tk olajjal meglocsolom, majd a tepsit betolom a forró sütőbe.
A salátát felvágom - nem írok méretet, mindenki csinálja úgy, ahogy szereti -, a paradicsomot cikkekre vágom, a sárgarépát egészen vékony karikákra szelem, az újhagymát felaprítom. Az egész egy tálba kerül, majd jöhet az olívaolaj, amit az alapos összekeverés követ. Húsz perc a hűtőben, s tökéletes lesz az összhang.
Mikor a halszeletek megpirultak, megfordítom őket, újabb olajos locsolás következik - tényleg egy teáskanál olajjal az egész mennyiségre - majd visszateszem a sütőbe. Míg ez az oldal is megsül, lehet teríteni, aztán jöhet a tálalás!


Próbálják ki, megéri. Gyors, egyszerű, igazi nyári, könnyű, hőségben is gyorsan kivitelezhető ebéd.

2012. június 17., vasárnap

Ritkán a konyhában

Mostanában ritka vendég voltam a konyhában. Ennek részben egészségügyi okai voltak, részben pedig más főzött. Hol Múzs, hol Hildus, s bizony volt, hogy rendeltük az ebédet. A miértjét nem részletezem, így alakult.
A héten azonban már bemerészkedtem a konyhába. Húsra nem vágytam, csak valami gyors, egyszerű, mégis ízletes fogásra. Az éléskamra készletének szemrevételezése után a krumplis tészta tűnt megfelelő döntésnek.


Eddigi ismereteim alapján kétféleképpen készülhet ez az étel: külön fő a tészta és a hagymás burgonya, illetve egy paprikás krumpli alapban egyben megfő a tészta is. Én az előbbit szoktam csinálni. Így  láttam/tanultam, ehhez ragaszkodom.
Nem elég, hogy többféleképp készülhet, de még a neve is tájegységenkét változik. Hívhatjuk krumplis-, vagy burgonyás tésztának, vagy kockának, üzemi konyhán Gránátos kockaként is fellelhető, megboldogult nagyanyám  pedig "Grenadin marsnak" hívta. Mindenki megtalálhatja a szemének/szájának megfelelő változatot.

Krumplis tészta

3-4 burgonya
1 fej vöröshagyma
1 ek olaj
bors
1 tk pirospaprika

25 dkg kockatészta

A krumplit meghámozom, felkockázom, majd sós vízben puhára főzöm. Közben felteszem forrni a sós vizet a tésztának. A hagymát megpucolom, apróra vágom, a kész burgonyát leszűröm, kifőzöm a tésztát, közben a lábosban, amiben a pityóka főtt, felhevítem az olajat, s megpirítom a hagymát. Mikor kissé megpirult, megszórom a paprikával, majd beleöntöm a krumplit, összetöröm, megborsozom, ha kell még sózom, alaposan elkeverem, majd utolsó mozzanatként jöhet bele a tészta is.


Sokan félnek ettől az elkészítési módtól, mert úgy gondolják, száraz lesz az elkészült étel. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha nem csepegtetem le teljesen a tésztát, tökéletes lesz a végtermék állaga.

Vannak elkészült képek, sőt, anyósom jóvoltából friss zöldségek, cseresznye, meggy, vargánya került egyelőre a hűtőbe, tehát alapanyagban sincs hiány, mégsem ígérem, hogy naponta jelentkezem. Ennek oka van, de egyelőre legyen ez az én titkom.

2012. június 4., hétfő

Sonkát ajándékba - meglepő sütemény

Lemaradtunk egy születésnapi buliról, azonban az ünnepeltet nem akartuk ajándék nélkül hagyni, így megbeszéltük vele, hogy egy hét múlva átadjuk neki, amit szántunk. Egy vacsorát, s egy tortát. 
Nem egyszerű az illetőnek a kedvében járni, mert bár tagadja, de meglehetősen válogatós. Feltettük tehát a kérdést lehet-e epertorta? Miután a válasz igen volt, így már csak a személyre szabott megjelenésén kellett gondolkoznom. Vacsorának pedig - amiből végül ebéd lett - hosszas egyeztetés után chilis babot készítettem.


A torta személyre szabásának művelete nem volt egyszerű feladat. Mint a társaság nagy része, a szülinapos is informatikus, azonban a laptop, xbox, ps3 elkészítéséhez valahogy nem fűlött a fogam. Valami mást kellett kitalálnom. Segítségül hívtam Gúgli mestert, s átnéztem a neten fellelhető több száz formatorta képét. Egy sonkán akadt meg a szemem. Dzsí húsevő, ami némileg látszik is rajta, hát miért ne lehetne ez az ajándék? Megmutattam Múzsnak a képet, aki hatalmasat nevetett, de azt hiszem, nem hitte, hogy komolyan gondolom a dolgot. A képet mindenesetre elmentettem. Pénteken vásárlás, rohanás haza, majd neki a tortának. 


Sonka torta

2 db 24 cm-es, kerek, kakaós piskótalap
25 dkg szamóca
1 ek barnacukor
2 cs. vaníliapuding
3 ek cukor
25 dkg Rama
1 dl eperlekvár
60 dkg fehér marcipán
piros és barna természetes alapú ételfesték

A szamócát megtisztítottam, alaposan megmostam, majd feltettem főni, s mikor kissé összeesett, rátettem a barnacukrot, s még 10 percig főztem. Sűrű szövésű szitán átpasszíroztam az epret. A 2 pudingot egy lábosba öntöttem a cukorral együtt, hozzáadtam az eperlét (kb. 2-2,5 dl), simára kevertem és felfőztem. Sűrűnek kell lennie. Mikor kihűlt, jöhetett a margarin, s kevés cukor - csak óvatosan, nehogy túl édes legyen -, s habosra kevertem. Azt, hogy mennyi cukrot tegyen bele, mindenkinek az ízlésére bízom. (Szerintem kicsit így is édes lett, de volt, aki nem értett velem egyet.)
Felvágtam a tortakarikákat, kivágtam a körülbelüli formát, majd két réteget megkentem krémmel, egyet az eperlekvárral, majd újabb kettőt krémmel. Kifaragtam a kép alapján a  végleges formát, majd kívül is megkentem krémmel a tortát, s a hűtőbe tettem. 
Egy kis darab marcipánt félretettem, a többihez piros és barna ételfestéket csepegtettem, s alaposan összegyúrtam. Egy réteggel befedtem a tortát, majd a megmaradt marcipánba gyúrtam még barna festéket, hogy a "bőrnek" szánt réteg sötétebb legyen. Ezt a réteget is felfektettem a tortára úgy, hogy előbb a helyét megkentem olvasztott, vízzel elkevert marcipánnal, hogy jól tapadjon. Ezután a "csontok és a vékony zsírréteg" elhelyezése következett a félretett, fehér marcipánból, majd jöhetett az ecsettel való végleges színezés.

Nekem nagyon tetszett, Múzs teljesen el volt ájulva, az ünnepelt  meglepődött, s úgy tűnt, örült is. A sonka átment a kóstolási teszten is, úgy tűnt, mindenkinek ízlett.

2012. június 3., vasárnap

Eperlekvár

Mindig izgalommal várom a május végét, mikor is érésnek indul az első tavaszi gyümölcs, a szamóca. Ha hivatalos akarok lenni, valóban így kell hívnom, hiszen az eper fán terem, a szamóca pedig földön. Azt pedig csak időlegesen sikerül eldönteni a dinnye-szamóca esetében, hogy ők most gyümölcsök, vagy zöldségek. A növénytani besorolás szerint zöldségek, a dinnyén nem vitatkozom, így tanultam. Nos, harcoljanak meg érte a tudósok! A szamóca egyelőre gyümölcs.


Szombat reggel nyolckor már Lupa szigeten voltunk a Szedd magad eperföldön. Nagyon kevés volt a termés, s akik ott locsoltak mondták, hogy Pomázra, vagy Solymárra érdemes menni. Egy óra múlva, mindössze másfél kilogramm eperrel a ládában feladtuk, s áthajtottunk Pomázra. 
Már rengetegen voltak. Ameddig a szem ellát, gyümölccsel gazdagon megrakott szamócaágyásokat figyelhettünk meg. A gyerekzsivaj és folyamatos duruzsoló beszélgetés miatt úgy tűnt, mintha nem is szántóföldön, hanem strandon töltöttük volna az időnket.
Néhány óra alatt összesen mintegy húsz (!) kilogramm gyümölcsöt gyűjtöttünk be, s boldogan indultunk haza.
Ebédet egy kifőzdéből zsákmányoltunk, mert főzni már nem lett volna energiám. Ebéd után néhány kilogrammot megtisztítás után lefagyasztottam, három kisebb mennyiséget pedig félretettem, hogy maradjon frissen Hilduséknak, nekünk, s egy tortába való krémnek - erről majd később, de azt hiszem, igazán remekül sikerült. Mielőtt nekiálltam volna a lekvárfőzésnek, körülnéztem a spejzban, hogy megnézzem, minden hozzávalót megtalálok-e. Először az tűnt fel, hogy nincs elég cukor. Irány a bolt, majd haza. Némileg összeszedetlen voltam - ezt Múzs is megjegyezte -, amit mi bizonyítana jobban, mint hogy hazaértem után ötlött fel bennem, hogy bizony a befőzőfólia sem lesz elég. Ismét cipőt húztam, s vissza a boltba. Minden készen állt immáron, hogy nekikezdjek, eddigre azonban elhagyott a kedv. Vacsorát főztem, majd alvás.
Másnap kora reggel elkezdtem megtisztítani a megmaradt mennyiséget. Minden "adagot" háromszor megmostam, majd lemértem. A kis cetlire jegyzetelt mennyiségeket összeadva megtudtam, végül 12,4 kg került a lábasba.


Az üvegeket alaposan elmostam, s hagytam száradni őket, közben a dunsztnak is elővettem a plédet, s megágyaztam az ízzel teli üvegeknek az éléskamrában.


Mi a titok? Nos, igazában nincs ilyen. Kilónként 40 dkg cukrot használok minden gyümölcsnél - beleértve a meggyet, barackot, szamócát is. Nem befőző cukrot, hanem sima kristálycukrot teszek bele. A befőzőcukorban ugyanis pektin, s még ki tudja mi van, én pedig törekszem arra, hogy minden szükségtelen adalékanyagtól mentes dolgokat együnk. A gyümölcsöket sok-sok órán keresztül főzöm, az utolsó 1 órában teszem hozzá a cukrot, majd üvegekbe merem, s két celofánnal - köztük szalicillal -, s kupakkal zárom le őket, s azonnal teszem a dunsztba. Nem mikrózom, nem teszem sütőbe az üvegeket, s töltés után sem állítom őket fejre.


Mikor minden üveg a helyére került, alaposan megigazgatom a plédet, hogy a meleg sehol se tudjon kiszökni a dunsztból. Egy-két nap múlva, mikor az  üvegek teljesen kihűltek, szép sorban kirakom őket a polcra.
Idén 23 üveg lekvárom lett. Hű kóstolóm - Múzs - nagy élvezettel kanalazta, különösen néhány gombóc vanília fagylalt tetejére.
Próbálják ki! Megéri és nem ördöngösség.

2012. június 1., péntek

Spárgakrémleves, rakott krumpli

A rakott krumpli egy olyan étel, amely bármikor jöhet. Akár hidegen is. Nagyon szeretem. Volt még a hűtőben spárga, szerettem volna mind felhasználni, nehogy megfásodjon, második fogásnak pedig elképzeltem, hogy gyorsan összedobok egy rakott krumplit. Már amennyire egy rakott krumplit lehet "gyorsan összedobni", de az évek során sikerült tökélyre fejlesztenem a technikát. Később el is árulom, azonban jöjjön elsőként a spárgakrémleves,amely egyszerű és gyors. Igazi hétköznapi vacsora is lehet belőle.


Spárgakrémleves

kb. 15 dkg zöld spárga (halványított is lehet,de nekünk most zöld volt otthon)
3 dl víz
2 dl tej
őrölt bors

A spárgasípokat megpucoltam, megmostam, majd 1 cm-es darabokra vágtam, s vízben, sóval meghintve puhára főztem. Mikor elkészült, botmixerrel pürésítettem, majd hozzáöntöttem a tejet, megszórtam frissen őrölt borssal. Egyet rottyan és kész is!


Bizony, mind a staubolás, mind pedig a rántás művelete elmaradt, mert a zöldségek kellően szilárd állagot öltöttek a turmixolás után, így kimaradt a liszt, aminek köszönhetően diétás levesünk lett.


A rakott krumplihoz a burgonyákat egy jénaiban 10 perc alatt 750 W-on megfőztem, közben a tojásokat is feltettem a tűzhelyre. Nagyjából egyszerre lett kész a kettő. Pucolás, szeletelés, szalonna és kolbász karikázás, rétegezés, tejföllel leöntés után a tál a sütőben landolt. Még most is az orromban érzem az illatát, bár ezt erős elfogultságnak ítélem, de hiába. A kedvenc, az kedvenc!


Ismét sikerült két napra való ebédet varázsolnom. Szombaton pedig jöhetett az év első befőzése, de erről majd holnap! Pihenjenek sokat a hétvégén!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...