Maradék újratöltve

Mindenkivel előfordult már, hogy keletkezett maradék. Egy fél adag pörkölthöz nem csinálok köretet, mert az magában kevés, ilyenkor két lehetőség van: azonnali újrahasznosítás, vagy némi fagyasztóban történt pihentetés utáni felhasználás. A mostani étel az utóbbi megoldás eredménye.

Kaptam egy nagy adag vadhúst, amiből pörkölt készült borókásan, vörösborosan, s megmaradt. Nem bántam, mert Hildus születésnapja közeledett, s megígértem neki, hogy torta helyett majd ezt kapja, mert nagy rajongója. Az elkészítése borzasztó egyszerű, s nem is drága fogás, mert mindössze néhány gyökérzöldség kell hozzá, s egy kis leveles tészta.

Raguval töltött batyu

maradék pörkölt

1 nagy sárgarépa

1 petrezselyem gyökér

1 kisebb zeller

1 tojás a kenéshez

A gyökereket vastagabb karikákra vágtam, pörköltet kimelegítettem, majd együtt főztem őket egy kis víz hozzáadásával, míg közepesen puhák lettek a zöldségek. Nem kellett fűszerezni, mert a pörkölt megízesítette az egész ételt. Hagytam kicsit hűlni. A tésztát kinyújtottam, belehalmoztam a tölteléket, megtekertem a csücsköket, majd megkentem tojással. Előre melegített 170 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütöttem.

Bármilyen pörkölt, akár sült hús apróra vágva is jó hozzá, a zöldségek variációja pedig kimeríthetetlen, csak a fantáziánkon múlik. Nekem ez a gyökeres változat vált be, de mindenki készítse ízlése szerint.

Salátával szoktam tálalni, főételnek is kiváló. Hildus nagyon örült!

Próbálják ki!

Apu főz

Euterpé és Kalliopé is elhagyott ma. Kiforratlan szövegezésemet, kérem tudják be annak, hogy front van és fejben némileg kóválygok.

Ma rövid leszek, s rövid lesz a recept is, hisz' ahogy a címből is kiderül, nem én főztem. 

Mint említettem, hétvégén a szüleim jöttek látogatóba, s velük érkezett az ellátmány is. Ebből kifolyólag elmaradt a vasárnapi ebéd elkészítésére irányuló szorgoskodásom, vagyis csupán egy nokedli erejéig koptattam a konyha padlóját. Apukám isteni vadpörkölttel lepett meg minket, sőt, még házi készítésű savanyúságot is kaptunk mellé.

Nos, a vadpörkölt receptje az ő titka, ezért csak a nokedli elkészítését oszthatom meg az olvasóval. Ismerem a deszkáról való nokedli szaggatás rejtelmeit, de bevallom, csak nagyon különleges alkalmakkor készítem úgy ezt a köretet.

Nokedli

3 tojás

1 tk só (minden só máshogy sóz, erre ügyelni kell!)

liszt (ki milyet szeret, a rozs-, tönköly-, graham liszt több vizet vesz fel)

víz

A tojásokat a sóval elkevertem, majd annyi lisztet tettem hozzá, hogy egy nagyon sűrű tésztát kapjak, így könnyen csomómentesre keverhető a massza. A lisztet és vizet folyamatosan adagoltam, míg el nem értem azt a mennyiséget, amennyi nokedlit szerettem volna. Vízből pedig annyit öntöttem hozzá, hogy a palacsintatésztánál sűrűbb, fakanállal húzható tésztát kapjak. Szíves elnézésüket kérem, tudom, egy kezdő háziasszony most a haját tépi tőlem, de tényleg nem tudok pontos mennyiséget mondani, még sosem mértem. Ahogy nagyanyám mondaná: olyan nokedli tészta állagú kell, hogy legyen, azt úgy látod.

A tegnapi ebédet megismétlendő ma újból a fentiek voltak terítéken, s szerencsére a pörköltből olyan mennyiséget kaptunk, hogy még kétszer jólesően emlegethetjük apukám nevét.

Az adag végére jártunk, ma főzni fogok. Remélem, estig megjön az ihlet. Ötletek?