Villámgyors pizza

Bevallom, nem az én érdemem, a fuszereslelek.hu-n olvastam, mikor még a régi "helyén" volt. Picit módosítottam az eljáráson, azóta sütőt is váltottam, s most leírom a receptet, hogy ne kelljen linkelgetni - ellenőrzés: forrásmegjelölés megtörtént. Ott a cím valami olyasmi, hogy 99%-os pizza rendelési idő alatt. Ezt nem tudom megcáfolni, valóban így van!

Villámgyors pizza (Fűszeres Eszter nyomán)

35 dkg liszt (szerintem mindegy milyen, nem vacakolok vele sosem)

1 dl tej

1,5 dl meleg víz

1 tk só (ha nem elég sós a só, akkor picit több)

1 kk cukor

2 ek olívaolaj

2 dkg élesztő

A lisztet tálba mérem, a tejet a vízeel együtt megmelegítem, majd a tálba öntöm, s mehet hozzá a többi hozzávaló - nem kell élesztőt futtatni(!). Egy fakanalat ragadok, amivel alaposan összekeverem, s azzal dagasztom kicsit a tésztát, de nem viszem túlzásba.

Előmelegítem a sütőt 230 fokra (mert tud ilyet és van külön pizzasütő funkció, ha nincs légkeverjenek, s legyen jó meleg a sütő, végső esetben csak az utóbbi.

Míg melegszik a sütő, összevágom a feltétnek szánt dolgokat (sonka, brokkoli, hagyma, paradicsom, paprika, olívabogyó, meg amit találok a hűtőben). A képen látható a Húsvéti maradékokból készült.

A tepsibe sütőpapírt teszek. Bizony ám! Aki ismer, tudja, hogy nem (volt) barátom a sütőpapír, de - ez itt a reklám helye - édesanyám felhívta a figyelmem a Tesco-s márkájúra, s kérem szépen, bevált!

A tésztát a levegőben gyorsan széthúzkodom, vigyázva, hogy ne szakadjon, majd a tepsiben "formára igazítom". Megkenem vagy fokhagymás tejföllel, vagy házi ketchuppal, oregánót hintek rá, majd jöhetnek a feltétek kedvem szerint. 15 perc alatt mesül. 

50 perc alatt tokkal vonóval kész a pizza.  Próbálják ki, ez valóban megéri!

Klasszikus második fogás - rizsfelfújt

Szeretem a régi recepteket. Több van még a nagymamámtól. Sajnos, sok eltűnt, vagy a feledés homályába merült, amit nagyon sajnálok, de ezen már nem tudok változtatni. Kicsi koromban rengeteget sertepertéltem mellette a konyhában. Tőle tanultam meg sütni és főzni, az ő keze nyomán nyert értelmet számomra az "érzés szerint" konyhai fogalom, amitől a legtöbb háziasszony frászt kap. Még egészen kicsi koromban kezdtem el egy jegyzetfüzetbe írni a recepteket, s ezt a kis könyvet használom most is. Van, amit én gyűjtöttem, s van ami a nagymamámtól származik. A mai receptet nem tudom, melyik kategóriába soroljam. Volt otthon néha rizsfelfújt málnaszörppel, vagy lekvárral, de csak mamám haláláig. Anyukám sosem csinál(t).

Rizsfelfújt (Rizskoch)

1 bögre rizs

1 bögre víz

1 bögre tej

3/4 bögre cukor

2 ek margarin

1 citrom reszelt héja

4 tojás

mazsola

A rizst a vízzel, tejjel puhára főztem.  A vaj kétharmadát, a cukrot és a citromhéjat, mazsolát a rizshez kevertem. Amikor kihűlt, alaposan elvegyítettem a tojások sárgájával, majd óvatosan hozzáadtam a tojások felvert habját is. A maradék margarinnal kikentem egy közepes, mély falú tepsit, s 170 fokon készre sütöttem. Érdemes tűpróbát használni, engem ugyanis megviccelt a sütőm. Szép aranybarna volt a sütemény teteje, de belül még nyers volt, így lefedtem, s addig sütöttem, míg belül is átsült. (Éljen a szósimétlés!)

Tálalhatják lekvárral, málnaszörppel, sodóval, kinek-kinek ízlése szerint. Egy kiadós leves után remek második fogás válhat belőle. Próbálják ki!

Ne feledjék el a családi recepteket. S a kézzel írást sem. Én a mai napig gyakorlom. A gépelés világában - ez irónikus, hiszen most is épp a billentyűket nyomkodva osztom meg a gondolataimat - nem szabad elfeledkeznünk a kézírásról. Személyes és szép emlékeket idéz(het) fel a kávéval leöntött, megsárgult papír. Ugyanúgy, ahogy más érzést kelt az emberben, ha az elkészült képek egy részét a kanapén ülve, egy fényképalbumba rendezve nézi meg.

Ragu a pitében

A minap volt egy szabad fél órám, s pihenés képpen a tévé előtt ültem, s beleszaladtam - már nem tudom, s csak sejtem, hogy Jamie Olivernél - egy szuper kis receptbe. Persze nem írtam le, de gondoltam, ezt meg kell csinálni.

Ahogy a cím is mutatja egy ragu készült, bár ő pástétomnak mondta. Nekem a pástétomról más a fogalmam, de sebaj. Az alap ötlet zseniális! A szakács marhahúsból készítette, s zellergumó helyett szárzellert használt, de nekem egyik sem volt itthon, így született meg a saját, átnevezett változatom.

Sertésragu leveles tésztában sütve

1 kg sertéscomb (más húsféle is lehet)

2 db vöröshagyma

0,5 zellergumó

3 db sárgarépa

1 db petrezselyem gyökér

1 liter húsleves

2 ek repceolaj

2 ek édes fűszerpaprika
leveles tészta
1 tojás a kenéshez

Mindent megtisztítottam, nagyobb kockákra vágtam, beleértve a hagymát is. Olyan lábost választottam, ami a sütőben fortyogást is remekül bírja, ugyanis az ételnek ott kell rotyognia majd. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

Az olajra öntöttem a  zöldségeket, majd sóztam, s mikor a hagyma kicsit üveges lett, a lábasba került a hús is. Megvártam, míg a hús kifehéredik, akkor rátettem a paprikát, átforgattam, majd felöntöttem a húslével. Felforrósítottam, s betettem 2 órára a sütőbe. Időnként megkevertettem Múzzsal, nehogy kimaradjon a jóból. Nincs pástétomos tálam, így egy hőálló kerámia tálat béleltem ki a  leveles tésztával, belekanalaztam a ragut, de arra figyelni kell, hogy túl sok lé ne kerüljön bele, mert eláztatja a tésztát. Ráhajtottam a lelógó széleket, kilyuggattam a tészta tetejét, hogy a sütőben keletkező gőz eltávozhasson, megkentem tojással, s kb. 40 perc alatt készre sütöttem.

Az elkészült ételt friss salátával körítve tálaltam. Igazán kiadós, laktató és szemet gyönyökrökdtető menü lett.

Bevallom, nem az összes ragut használtam így fel. A maradék egy része későbbi felhasználás céljából a fagyasztóba került, a fennmaradó részhez tésztát főztem, így lett még egy napra való ebédünk.

Próbálják ki!

Maradékból gyors ebéd, vagy vacsora

A minap elővettem egy csirkét a fagyasztóból. Ki is olvadt szegény, de valahogy nem volt kedvem vele foglalkozni. Befogtam hát Múzst. A feladat egyszerű volt: sózd meg a csirkét, tegyél a hasába egy kettévágott póréhagymát és sütőzacskóban süsd pirosra. A konyhai felügyeletemet elvárta, de a feladat  - meg kell mondjam tökéletes - kivitelezése bizony az ő munkája volt. A csirke mellé salátát és barna kenyeret ettünk. 

Miután a szárnyas nem fogyott el kétszerre sem, valami újragondoláson törtem a fejem. Így született meg a következő étel:

Csirkehúsos zöldséges rizs

sült csirkehús (én egy fél mellet és egy egész combot használtam)

1 csomag újhagyma (a zöldjét is tessék használni szín és íz miatt is)

2 db sárgarépa

1/4 zellergumó

1 ek. olívaolaj

0,5 dl víz

só

1 bögre jázmin rizs puhára főzve (más is jó, de Nagyláb miatt ezt használtam)

A rizst megfőztem, a zöldségeket megtisztítottam, s a hússal együtt apró kockákra vágtam. Serpenyőben felforrósítottam az olajat, majd rádobtam a zöldségeket a csirke mellett található kocsonyával együtt - ezt érdemes használni, ha nem így, hát kenyérre kenve tessék elfogyasztani! Sóztam, s fedő alatt pároltam őket. Picit lesütöttem, majd a vízzel felöntöttem a lábosban lévő finomságokat, s ekkor adtam hozzá a húsdarabokat is. Az a jó, ha a zöldségek nem esnek szét, egy egészen picit még ropognak. Végül az egészet összekevertem a rizzsel.

Nagyon ízletesre sikerült az étel. Szójaszószt azért nem tettem bele, mert Nagylábnak is szántam egy kis adagot belőle, ő pedig azt nem kaphat. Természetesen Önök tehetnek bele, sőt javaslom, variálják kedvükre a zöldségeket, fűszereket. A maradékok igazán kiváló alapanyagot képeznek egy mesterien finom, mégis egyszerű ételhez. 

Múzs, Nagyláb és én is bőven jóllaktunk belőle. Próbálják ki!

Volt egyszer sok szülinap...

A családunkban, s a baráti társaságban is szeptembertől-márciusig egymást követik a születésnapok. Ennek köszönhetően meglehetősen sok tortát sütök ebben az időszakban. Igyekszem mindenkinek mást készíteni. Idén az a megtiszteltetés ért, hogy kaptam egy megrendelést is. Bizony, van még mit csiszolnom a technikámon, de mindent megteszek ennek érdekében. Ebben a bejegyzésben a három kedvenc tortámat osztom meg az Olvasóval.

Nagyláb januárban lett egy éves. A recept után sokat nyomoztam a neten, mert ahogy tapasztalom, a védőnők és gyerekorvosok "milyen ételt kaphat x korban a gyerek" hozzáállása kerületenként változik. Végül találtam egy receptet, amit egy icipicit átalakítottam, ezzel leptem meg Nagylábat. 

A torta kukorica liszttel készült tésztából áll, amit nagyon kevés porcukorral elkevert joghurttal, meggyel és banánnal töltöttem meg. Az ünnepelt kézzel elfogyasztotta gyakorlatilag az egészet.

A másik januári szülinaposunk Múzs. A torta feliratát muszáj elmagyaráznom. Tudós férjem arra a kérdésre, hogy mit kér születésnapjára azt a választ adta, hogy PS3-at. Ha azt nem kaphat, akkor nem kér semmit. Nos, azt nem kapott, a miértjét most nem részletezem, de magas labdát dobott, így a vicc kedvéért kapott feliratként 3 PS-t. Kapott is, meg nem is ;).

Ez a torta egy egyszerű piskóta tészta volt, s nem mondom, hogy nem készültem, de mégsem, mert csoki és kakaó sem volt itthon, így töltelékkén túrókrém, külső mázként pedig csokoládé puding került bele/rá. Az elronthatatlan piskóta receptjét ITT olvashatják.

A sorban az utolsó torta pedig az volt, amit a barátaink kérte tőlem. Informatikusnak készült, így adta magát, hogy valami eszközt formázzak meg. Laptopra esett a választás. Ha rajtam múlt volna, csukva marad, de Múzs azt mondta, akkor nagyon lapos lenne, így fel volt adva a lecke, hogy állítom majd meg. Sütöttem hát két kakaós piskótát. A nagyobbat bevontam barna fondannal, ez lett az asztal. A kisebbik lett a laptop billentyűzet része. A billentyűket kézzel festettem ezüst színű ételfestékkel és ecsettel. A monitor részt rizsmasszából készítettem. Ezt még tökéletesíteni kell, mert nagyon lágyra sikerült a massza, nem tudtam szépen egyenletesre formázni, így elég girbe-gurba lett a felület, nem lett szép. Azt hittem, a rizsmassza nem lesz ilyen súlyos, nehéz, de sajnos nem állt meg, ki kellett hátulról támasztanom. A neten olvasva sokan egy fém, vagy fa keretet készítettek a nyitott résznek, s egy ostyaképpel díszítették, így megállt. Én bevontam a rizsmasszát fondannal, s lett, amilyen lett. Van még mit tanulnom. A megrendelőknek, illetve az ünnepeltnek is nagyon tetszett az én elégedetlenségem ellenére.

A kakós piskótába gesztenyekrém került. Állítólag a rizsmassza is nagyon finom volt.

Télre érkezett egy felkérés, gyűjtöm az ötleteket. A forma is ki van találva, remélem klassz lesz.

Ha a tisztelt Olvasó szeretné tudni a pontos recepteket, szívesen megosztom, nincs titok!