Már nagyon hiányzott: sóska

Nemrég - hosszú idő után - szüleimnél voltunk hétvégén. A szombati sűrű esőzés után napsütéses vasárnapra ébredtünk. A kert ontotta magából a friss zöldségeket. Kaptunk zöldbabot, anyukámmal szedtünk sóskát, spenótot, paprikát, paradicsomot és - még - bébi céklát.

Kérdeztem anyut, miért hiányzik nekem annyira a sóska. Olyan, mintha már nagyon régen nem készült volna. Aztán bizony kiderült, hogy tavaly nem volt a kertben. Nem sikerült az újbóli telepítés, de szerencsére idén már ott zöldell a meggyfa tövében. Summázva tehát, több, mint egy éve nem ettem sóska főzeléket. Pedig  ezt a levélzöldséget nagyon szeretem. Nyersen, főzve egyaránt. Javaslom, ha valakit sosem sikerült még rábeszélni a fogyasztására, ültessék ki a kertbe a sóska sor mellé, s hagyják "legelni". Ahogy mi is tettük gyerekkorunkban. Nincs is jobb egy forró nyári napon, mint a kellemesen savanyú, szomjoltó, zsenge sóskalevél. 

Hazajöttünk, s a sok finomság mellett természetesen a sóska is elkészült. Egyszerű, finom, laktató, imádom!

Sóska főzelék

egy nagy halom sóska

só

4-5 ek cukor

1 kis tejföl

1 csapott ek liszt

kevés víz

A sóskát alaposan megmossuk, majd a levélnyeleket fogva a sóska főerét kihúzzuk a levéllemezből. (Elnézést a tudományos fogalmazásért, ez - bár már nem ebben élek - szakmai ártalom.) Ez persze sokáig tart, meg minden egyes levelet egyesével kézbe kell vennünk, de megéri!

Az elkészült zöld halmot egy lábasba tesszük, s kevés sóval megfonnyasszuk. Én egy deciliternyi vizet is öntöttem hozzá. A tejfölt a liszttel simára keverem, majd a lábost a tűzről levéve hozzákeverem a tejfölös keveréket. Hozzáteszem a cukrot is, s folyamatosan kevergetve felforralom. Kóstoló próba következik, jöhet a só és cukor utánpótlás, ha szükséges. Főtt krumplival és tükörtojással tálaljuk. Aki igazán finomat szeretne készíteni, víz helyett marhahúslevessel önti fel. Ez utóbbit Hildus leste el a barátnőjétől, aki igazi sóskaszósz-nagyágyú. Szóval ez titok! Psssszt.

Elkészíteni roppant egyszerű, ha már megpucoltuk. Nem csak főzelék, saláta is készülhet belőle. 

A kollégáim fintorogva kérdezték mi az, én pedig jóízűen, velük mit sem törődve bekanalaztam az egészet.

Borsos tokány, ahogy anyukám csinálja

Bevallom, mostanában nem igazán voltam lelkes a konyhában, illetve nem írtam bejegyzést, aminek több oka is van. Az egyik a meleg, a másik, hogy az idényzöldségekre való tekintettel a már eddig is közzétett ételek - mint például lecsó - több ízben is az asztalra kerültek. Annyi változtatással, hogy került bele vagy egy cukkini, vagy tojás, vagy tejföl, vagy bármi amitől ipari mennyiségre váltott, vagy kissé más ízt kapott, azonban nem éreztem érdemesnek arra, hogy újra bekerüljön a virtuális napló-szakácskönyvembe.

A múlt héten viszont a meleg űzött ki a konyhából, így kénytelen voltam az üzemi konyha gasztrocsodáit fogyasztani olykor-olykor. Így esett, hogy sorban állás közben megpillantottam a menüsorban egyik legkedvesebb ételemet, a borsos tokányt! Azonnal rávetettem magam, de mint ilyenkor lenni szokott, csalódás következett. Nos, az első csalódás a szemrevételezéskor ért, mikor is konstatáltam, hogy az ételben szalonna van, és egyáltalán nincs benne sem tejföl, sem babérlevél. A második kellemetlen meglepetés pedig a kérdés: milyen köretet kérek hozzá?! Hogyhogy milyet? - gondoltam - hát ehhez csak tészta jó. (Biztos Önök is vannak úgy bizonyos ételekkel, hogy valahogy mondjuk gyerekkorban megszokták és az csak úgy jó és kész. Nos ezzel az étellel például én így vagyok.)Hát, tészta az nem volt, de a konyhán dolgozók meggyőztek, krumplival igazán jó párost alkotnak. Tepsiben sült burgonyát kértem hát hozzá. Szalonnás marhapörköltnek isteni volt, borsos tokánynak viszont csapnivaló. El is határoztam, ha már így beleéltem magam a borsos tokányba, főzök hétvégén. Miután Múzs pénteken elhagyta a várost, s a Balaton felé vette útját és csak vasárnap este ért haza, gondoltam, addigra készítem el. Persze, sosem csináltam még, de ez nem lehet akadály. Kukta van, vadhús van - gondoltam -, tészta is van, hát ugorjunk fejest a tokányfőzés rejtelmeibe. Gyakorlott szakácsnak tartom magam, de azért igénybe vettem a telefonos segítséget, azaz felhívtam a borsos tokány titkainak valódi tudóját, anyukámat, hogy hogyan is kell készíteni.

Borsos tokány (8-10 főre)

1,2 kg borjú (nem találtam vadhúst, de volt a fagyasztóban egyben ennyi borjúhús, ezért az ipari mennyiség)

3 fej vöröshagyma

2 ek. repceolaj

3 tk pirospaprika

1,5 tk őrölt bors

só ízlés szerint (nem tudom, mennyit tettem bele, kb 3-4 tk.)

4-5 babérlevél

0,5 liter víz (vagy kicsit több, de nem lé kell, hanem szaft)

2,5-3 dl tejföl

1 cs. szarvacska tészta

A borjút lehártyáztam, megmostam, majd szeletekre vágtam. Bizony, nem csíkokra, szép, közepes méretű szeletekre.

A hagymát apróra vágtam, majd a kuktában az olajon, kevés sóval megpirítottam. mikor elkészült, rátettem a húsokat, s mindkét oldalukat megpirítottam, majd megszórtam pirospaprikával, sóval, borssal, beletettem a  babérleveleket, s öntöttem rá annyi vizet, ami majdnem ellepte, majd kuktában forrás után 30 perc alatt készre főztem. Amikor ki lehetett nyitni a tetejét, beletettem a tejfölt, elkevertem, majd újabb 10 percre visszatettem főni, közben a tésztát kifőztem.

A kukta használatával voltak problémáim, de apukám hathatós telefonos segítségével ez is megoldódott. Azt hiszem, többé nem rettegek a kuktától.

Isteni lett! Fenomenális, pont olyan, mintha anyukám csinálta volna. 4 napig ettük. Ezért a kivételesen feltüntetett célszám a recept neve mellett.

Erre is csak azt tudom mondani: próbálják ki! Általában a kisgyerekek is szeretik. Anyukám az összes gyerekén és unokatestvéreimen kipróbálta! :)

Mákos-meggyes püspökkenyér

Drága apai nagyanyám művésze volt a süteményeknek, s nagy szerencsémre megtanított rétest is nyújtani. Ezt a tudományomat volt szerencsém kamatoztatni fővárosi lakásunkban is, a nappali közepén, a parkettát lepedőkkel letakarva. Aki viszont most arra számít, hogy rétesnyújtós bejegyzés következik, bizony nagyot téved. Miért kezdtem mégis ezzel a mondandómat? Nos, a rétesek közül a legnagyobb kedvencem a mákos-meggyes. De itt még mindig nincs vége a történetnek! Kolléganőim a minap isteni süteményt hoztak be: mákos-aszalt szilvás püspökkenyeret. Hmmm. Valami mennyei volt. A számban olvadt a tészta, a mák utánozhatatlan íze csiklandozta az ízlelőbimbóimat, amit tökéletesen kiegészített a citromhéj friss, üde aromája. Azonnal tudtam, ezt el kell követnem otthon is. A receptet nem kértem el, így böngészhettem a neten, s több helyen is megtaláltam az aszalt szilvás verziót. Abban biztos voltam, hogy aszalt szilva nincs otthon, azonban egy fél üveg magozott meggyet rejt a hűtőszekrény, s épp ideje lenne felhasználni. Ráadásul Múzs is utazott a Balatonra, legalább - gondoltam - nem megy majd üres kézzel. Hozzávalókat összeírtam, bevásárló lista is elkészült, hazafelé a CBA felé vettem az irányt, majd otthon azonnal nekiveselkedtem a sütésnek, a közel 40 fok ellenére.

Terjedelmes bevezető után jöjjön a recept, némileg saját képemre formálva:

Mákos-meggyes püspökkenyér

1 pohár natur joghurt (én Cserpest használtam és ezzel mértem a további hozzávalókat)
3 tojás 
1 és egy kicsi joghurtos pohár cukor 
0,5 joghurtos pohár olaj 
2 citrom reszelt héja (alaposan megmosva)
1 citrom kifacsart leve 
2 joghurtos pohár liszt 
5 dkg darált mák (csak saccoltam, szerintem kicsit több lett)
0,5 cs. sütőpor

1 dl magozott meggy

Azt hiszem, ez utóbbi magyarázatra szorul. Anyukám a meggyszörp készítésekor fennmaradó magozott, lecukrozott meggyet 2,5 dl-es üvegekbe rakja, jó szorosan, alaposan kinyomva közülük a levegőt. Az 1dl a hűtőben lévő fél üvegben megmaradt mennyiséget jelenti.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. Egy pástétomnak való formát kikentem, kiliszteztem, majd a tojásokat, cukrot, olajat, joghurtot, citromlét és héjat alaposan kikevertem A lisztet egy edényben összekevertem a mákkal, sütőporral, majd a folyós keverékhez adagoltam, simára kevertem. Végül belekerült a magozott meggy is. Egy kevés lé volt a meggyen, egészen elhanyagolható mennyiség, ez is a keverőtálban végezte. A kész masszát a sütőformába töltöttem, majd mintegy 50 perc alatt készre sütöttem, bár 30 percnél le kellett takarnom sütőpapírral, mert még nagyon folyós volt belül, a teteje viszont erősen pirult.

Még jó, hogy sütöttem, mert épp hogy elkészült, vendégeink érkeztek, akik meg is jegyezték, hogy a hőség elvette az eszem, hogy még a sütőt is képes vagyok bekapcsolni, viszont a végeredmény mindenkinek ízlett. A nagy részét pedig Múzs elvitte a Balatonra.

Hamarosan újra elkészítem majd, legkésőbb akkor, mikor szüleimmel találkozunk, mert apukám nagyon szereti a mákos dolgokat. Nem utolsó sorban azonban azért, mert bár nagyon megkívántam, be kellett érjem másfél szelettel, több nem jutott.

Próbálják ki! Érdemes!