2012. július 14., szombat

Borsos tokány, ahogy anyukám csinálja

Bevallom, mostanában nem igazán voltam lelkes a konyhában, illetve nem írtam bejegyzést, aminek több oka is van. Az egyik a meleg, a másik, hogy az idényzöldségekre való tekintettel a már eddig is közzétett ételek - mint például lecsó - több ízben is az asztalra kerültek. Annyi változtatással, hogy került bele vagy egy cukkini, vagy tojás, vagy tejföl, vagy bármi amitől ipari mennyiségre váltott, vagy kissé más ízt kapott, azonban nem éreztem érdemesnek arra, hogy újra bekerüljön a virtuális napló-szakácskönyvembe.


A múlt héten viszont a meleg űzött ki a konyhából, így kénytelen voltam az üzemi konyha gasztrocsodáit fogyasztani olykor-olykor. Így esett, hogy sorban állás közben megpillantottam a menüsorban egyik legkedvesebb ételemet, a borsos tokányt! Azonnal rávetettem magam, de mint ilyenkor lenni szokott, csalódás következett. Nos, az első csalódás a szemrevételezéskor ért, mikor is konstatáltam, hogy az ételben szalonna van, és egyáltalán nincs benne sem tejföl, sem babérlevél. A második kellemetlen meglepetés pedig a kérdés: milyen köretet kérek hozzá?! Hogyhogy milyet? - gondoltam - hát ehhez csak tészta jó. (Biztos Önök is vannak úgy bizonyos ételekkel, hogy valahogy mondjuk gyerekkorban megszokták és az csak úgy jó és kész. Nos ezzel az étellel például én így vagyok.)Hát, tészta az nem volt, de a konyhán dolgozók meggyőztek, krumplival igazán jó párost alkotnak. Tepsiben sült burgonyát kértem hát hozzá. Szalonnás marhapörköltnek isteni volt, borsos tokánynak viszont csapnivaló. El is határoztam, ha már így beleéltem magam a borsos tokányba, főzök hétvégén. Miután Múzs pénteken elhagyta a várost, s a Balaton felé vette útját és csak vasárnap este ért haza, gondoltam, addigra készítem el. Persze, sosem csináltam még, de ez nem lehet akadály. Kukta van, vadhús van - gondoltam -, tészta is van, hát ugorjunk fejest a tokányfőzés rejtelmeibe. Gyakorlott szakácsnak tartom magam, de azért igénybe vettem a telefonos segítséget, azaz felhívtam a borsos tokány titkainak valódi tudóját, anyukámat, hogy hogyan is kell készíteni.



Borsos tokány (8-10 főre)

1,2 kg borjú (nem találtam vadhúst, de volt a fagyasztóban egyben ennyi borjúhús, ezért az ipari mennyiség)
3 fej vöröshagyma
2 ek. repceolaj
3 tk pirospaprika
1,5 tk őrölt bors
só ízlés szerint (nem tudom, mennyit tettem bele, kb 3-4 tk.)
4-5 babérlevél
0,5 liter víz (vagy kicsit több, de nem lé kell, hanem szaft)
2,5-3 dl tejföl

1 cs. szarvacska tészta

A borjút lehártyáztam, megmostam, majd szeletekre vágtam. Bizony, nem csíkokra, szép, közepes méretű szeletekre.

A hagymát apróra vágtam, majd a kuktában az olajon, kevés sóval megpirítottam. mikor elkészült, rátettem a húsokat, s mindkét oldalukat megpirítottam, majd megszórtam pirospaprikával, sóval, borssal, beletettem a  babérleveleket, s öntöttem rá annyi vizet, ami majdnem ellepte, majd kuktában forrás után 30 perc alatt készre főztem. Amikor ki lehetett nyitni a tetejét, beletettem a tejfölt, elkevertem, majd újabb 10 percre visszatettem főni, közben a tésztát kifőztem.

A kukta használatával voltak problémáim, de apukám hathatós telefonos segítségével ez is megoldódott. Azt hiszem, többé nem rettegek a kuktától.
Isteni lett! Fenomenális, pont olyan, mintha anyukám csinálta volna. 4 napig ettük. Ezért a kivételesen feltüntetett célszám a recept neve mellett.

Erre is csak azt tudom mondani: próbálják ki! Általában a kisgyerekek is szeretik. Anyukám az összes gyerekén és unokatestvéreimen kipróbálta! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...