Piknik kosár nászajándékba

Úgy adódott, hogy hivatalosak voltunk egy esküvőre, amire nagyon készültünk is, de sajnos nem tudtunk végül elmenni. Utána jött a nyár, hol az ifjú párnak, hol nekünk nem volt alkalmas a találka, hogy végre átadhassuk az ajándékot. Meglepetés nem volt, adtuk, amit megbeszéltünk, de körítésnek úgy gondoltam, kéne valami olyat csinálni, amiről azért majd eszükbe jutunk. Ha másért nem, talán azért, mert nem megszokott - mondhatni inkább lökött - ötlet. Így született meg a megoldás: készítek egy piknik kosarat, teli finomsággal, s belerejtem az ajándékot is.

Már csak azt kellett kitalálnom, mi legyen benne. Szerencsére az ünnepeltek minden evők, ez sokat könnyített a helyzeten, azonban gyerekbarát verziót kellett készíteni. Valami könnyű, nyári fogást akartam, ami egy pikniken is megállja a helyét, mégis finom és laktató. A választás így esett a tortilla tekercsre. Piknik pedig nincs desszert nélkül, ezért azt is készítettem gyümölcsös-mézes kuszkusz formájában. A kosábra tettem még egy üveg pezsgőt, házi eperlekvárt, s egy kis mézet is, mert ezeket tudom, hogy szeretik.

Tortilla tekercs

12 dkg kukoricaliszt

18 dkg finomliszt

kb. 2 dl langyos víz

fél cs. sütőpor

4 ek olíva-, vagy repceolaj

1 kk só

paradicsomos salsa, vagy inkább szósz:

3 paradicsom

5 cm-es zellergumó

1 pici burgonya (elhagyható, én a lé miatt tettem bele, mert nem volt sok időm elfőzni a szaftot)

1 kisebb cukkini

kakukkfű ízlés szerint

1 ek olívaolaj

só

bors

cukor

sült csirkemell

A tortillához a szárazakat összekevertem, majd hozzátettem az olajat, végül annyi vizet, hogy szépen összeálljon a tészta. Fél órát pihentettem. Ez alatt az idő alatt apró kockára vágtam a zöldségeket, majd olajon puhára pároltam, fűszereztem ízlés szerint, majd félretettem, hogy hűljön. A kész sültcsirke mellét felszeleteltem nagyon vékony szeletekre.

Száraz serpenyőt hevítettem, majd a 12 részre osztott tésztát lisztezett deszkán nagyon (tényleg nagyon!) vékonyra nyújtottam, s a forró edényben addig sütöttem mindkét oldalát, míg hólyagos lett, s picit megbarnult. A kész tésztákat konyharuhával letakartam, hogy puha maradjon.

A kisült tésztákat megkentem a szósszal, rátettem a csirke szeleteket, majd összehajtottam, csomagoltam.

Muszáj volt megkóstolnom, pusztán minőség ellenőrzés végett. Jó lett. Az ünnepeltek is így értékelték, akiknek innen is üzenem: köszönöm a lehetőséget és sok-sok boldogságot kívánok szeretettel!

Ez a recept a maradékok felhasználásához is ideális. Egy kis pörkölt, ragu, sült hús tökéletes töltelék lehet. Ezen kívül olcsó, gyors és egyszerű is! Próbálják ki!

Maradékból gyors ebéd, vagy vacsora

A minap elővettem egy csirkét a fagyasztóból. Ki is olvadt szegény, de valahogy nem volt kedvem vele foglalkozni. Befogtam hát Múzst. A feladat egyszerű volt: sózd meg a csirkét, tegyél a hasába egy kettévágott póréhagymát és sütőzacskóban süsd pirosra. A konyhai felügyeletemet elvárta, de a feladat  - meg kell mondjam tökéletes - kivitelezése bizony az ő munkája volt. A csirke mellé salátát és barna kenyeret ettünk. 

Miután a szárnyas nem fogyott el kétszerre sem, valami újragondoláson törtem a fejem. Így született meg a következő étel:

Csirkehúsos zöldséges rizs

sült csirkehús (én egy fél mellet és egy egész combot használtam)

1 csomag újhagyma (a zöldjét is tessék használni szín és íz miatt is)

2 db sárgarépa

1/4 zellergumó

1 ek. olívaolaj

0,5 dl víz

só

1 bögre jázmin rizs puhára főzve (más is jó, de Nagyláb miatt ezt használtam)

A rizst megfőztem, a zöldségeket megtisztítottam, s a hússal együtt apró kockákra vágtam. Serpenyőben felforrósítottam az olajat, majd rádobtam a zöldségeket a csirke mellett található kocsonyával együtt - ezt érdemes használni, ha nem így, hát kenyérre kenve tessék elfogyasztani! Sóztam, s fedő alatt pároltam őket. Picit lesütöttem, majd a vízzel felöntöttem a lábosban lévő finomságokat, s ekkor adtam hozzá a húsdarabokat is. Az a jó, ha a zöldségek nem esnek szét, egy egészen picit még ropognak. Végül az egészet összekevertem a rizzsel.

Nagyon ízletesre sikerült az étel. Szójaszószt azért nem tettem bele, mert Nagylábnak is szántam egy kis adagot belőle, ő pedig azt nem kaphat. Természetesen Önök tehetnek bele, sőt javaslom, variálják kedvükre a zöldségeket, fűszereket. A maradékok igazán kiváló alapanyagot képeznek egy mesterien finom, mégis egyszerű ételhez. 

Múzs, Nagyláb és én is bőven jóllaktunk belőle. Próbálják ki!

A maradék csokoládémáz "muffinosítása"

A Sacher torta bevonó mázából is kimaradt egy fél bögrényi mennyiség. Természetesen egy takarékos konyhát vezető háziasszony ezt sem önti a lefolyóba. Amint látni fogják, megint a hűtőben található maradékokra összpontosítottam, s azokból próbáltam először fejben, majd a valóságban is ehetőt alkotni. Biztosan azt gondolják, hogy muffin mániás vagyok, pedig esküszöm, ezelőtt mintegy 3 évvel sütöttem utoljára muffint. Az ok is érthető: az elkészítése mindig csak Szörpivel volt lehetséges, azonban családi okok miatt ez a szokásunk az elmúlt években a homályba veszett. Ha gyorsan elkészíthető, kevés alapanyagot igénylő, s abszolút macera-mentes édességre vágyom, akkor viszont a muffin tökéletesen nyerő ötletnek tűnik. (Nem mellesleg vettem új szilikonos formát és most van az az időszak, mikor használni KELL!)
Ezt az édességet kezdőknek is javaslom, egyszerűen nem lehet elrontani. Azonban érdemes szem előtt tartani ezt a mondást, amit nem tudom, hol olvastam és nem tudom, ki mondta (ha esetleg valaki tudja, hálás lennék, ha megosztaná):

"A főzés művészet, a sütés viszont színtiszta kémia!" - Egyetértek!

Joghurtos-csokoládés muffin

maradék csokoládémáz

2-3 tk vaníliás porcukor (a kikapart vanília külsejét tettem porcukorba)

1 pohár natúr joghurt

fél dl tej
1 narancs leve
1 tojás
6 dkg vaj
1 bögre liszt

1 sütőpor

A csokimázat gőz felett felolvasztottam. A tojást a porcukorral és vajjal kikevertem, majd beleöntöttem a folyadékokat, a joghurtot, s a legvégén az átszitált sütőporos lisztet. Alaposan elkevertem mindent. A formákba kanalaztam a masszát (2 ek/forma). Nekem ez 10 formára lett elég. Előmelegített, közepesen meleg sütőben  30-40 perc alatt készre sütöttem.

Akinek kedve van, tehet bele csokidarabkát, narancshéjat, mazsolát, meggyet, de én megígértem egy kollégámnak, akinek születésnapja volt hétvégén, hogy viszek neki belőle, s ő például a citrushéjat és mazsolát egyáltalán nem szívleli, így ez most kimaradt. Csokiból pedig egy fél darabka sem maradt a tortakészítés után. A leeső darabokat ugyanis menet közben megettem. Ennyi jár a hobbiszakács-cukrásznak is, nemde?

Spenót újrahasznosítva

Ezen a héten nagyon kiszúrtam magammal, ami a főzést illeti. Valahogy egyszer sem sikerült olyan mennyiséget készítenem, ami kitartott volna két napig. Hétfőn és kedden is főztem, s ma is fogok, mert tegnap a hétfői maradékot bújtattam új köntösbe, de mennyiségileg csak a mai ebédre lett elegendő. Szóval, most egy kicsit sajnálom magam, aztán elkezdek gondolkozni, milyen étel kerüljön holnap és - lehetőleg - holnapután is az asztalunkra.

Maradt tehát spenót - természetesen Mara kertjéből. Mit is készítsek belőle? Némi tanácstalanság és fejvakarás után jöttek az ötletek, mint például spenótos nudli kecskesajttal sütve, spenótos gnocchi tejszínnel, füstölt sajttal, végül a spenótos nokedli nyert. Zöld nokedlihez el sem tudnék képzelni mást, mint egy krémesen fénylő gombapaprikást.

Nem húzom tovább az időt, jöjjön a recept!

Spenótos nokedli gombapaprikással

Nokedlihez:

spenót (jelen esetben az elkészült főzelék)

liszt

1-2 tojás mennyiségtől függően

pici só

Gombapaprikáshoz:

1 nagy vöröshagyma

50 dkg gomba (direkt nem írom, milyen, mindenki mást szeret, én most csak csiperkét használtam)

1 tk pirospaprika

só, bors

2 dl tejföl

Tehát, a spenót. Tejjel, borssal, fokhagymásan, ahogy annak lennie kell. Elkészítés címszavakban. Íme:

lábosba vizet forral, spenótba tojás, liszt, kever-kavar, egy kis só, ha állag jó, szaggató elő, szaggat, nokedli kész, leszűr, hőálló tál elő, olívaolajjal enyhén kiken, bele a nokedli, rá néhány szelet füstölt karaván sajt, s 20 perc alatt forró sütőben átsüt. Kivesz, megvizsgál, majd elégedetten villát ragad és kóstol.

A gombapaprikáshoz a hagymát apróra vágtam, egyből a lábosba került, rá pici só, s megdinszteltem. A gombát megpucoltam. Ezt el szoktam hagyni, ha a piacon igazán friss, szép zárt gombafejeket kapok, de ez most nem olyan volt. Nagyobb darabokra vágtam, s az enyhén pirult állapotban lévő hagymára öntöttem. Sóztam, borsoztam, majd fedő alatt elkezdtem párolni. Mikor már eresztett egy kis levet, akkor hozzákevertem a pirospaprikát. Készre főztem, s a legvégén - a tűzről levéve - belekanyarítottam a tejfölt. Egyet rottyan és kész is!

Kóstoltuk, finom lett. Tessék kipróbálni!

Én meg elkezdek gondolkodni, hogy mi legyen a következő két napra a menü. Ötletek?

Maradék a láthatáron!

Minden konyhában előfordul, hogy nem fogy el a nagy gonddal, vagy kis odafigyeléssel készített étel. Ilyenkor a háziasszony két dolgot tehet: kidobja, vagy "újrahasznosítja".

Mi nem szoktuk kidobni az ételt. Én általában egy új fogást készítek belőle, Hildus lefagyasztja, Madra a négylábú házőrzővel falatja fel.

Ma is ez történt! Az előző posztban említett paprikás csirkéből maradt még egy kevés, de bármelyik oldalról tekintgettem is a lábosban rejtőző ételt, meg kellett állapítsam, holnapra, kettőnknek már nem elég. Fejvakarás, hümmögés, hűtőnyitogatás, majd megszületett a terv: wokban készült rizses egytálétel formájában.

Wokos egytálétel Belvárosi konyha módra

maradék csirkepaprikás, vagy pörkölt

15-20 dkg zöld hüvelyű zöldbab (nekem Mara kertjéből való)

1 nagyobb szál sárgarépa

1 evőkanál olívaolaj

só

szójaszósz

1 bögre rizs megfőzve

szeletelt mandulát nem találtam, de jó lett volna

A zöldbabot kivettem a mélyhűtőből, alaposan átmostam. A sárgarépát megpucoltam, majd megpróbáltam legyalulni, de az öreg, bádog reszelde ma nem akart dolgozni. Nekiláttam hát késsel vékony karikákra vágni. A húst leszedtem a csontról, s csíkokra vágtam. A zöldségeket a wokba öntöttem, s ráhalmoztam a húst, a maradék szafttal együtt. Olívaolajon elkezdtem párolnia az egészet. Nem kell hozzá folyadék, elég lefedni a wokot, s a zöldségek és szaft elegyében puhára párolódik, s összeérik a gezemice.

Közben a bögre rizst két bögre vízzel megfőztem a mikróban. Mire a répa is megpuhult, elkészült, sőt állt is negyed órát a rizs, ahogy annak kell. Az egészet nagy lángon összepirítottam. Múzs feláldozta magát mint előkóstoló, s mikor láttam, elégedett mosoly terül el az arcán a szájában ízlelgetett falat nyomán, én is elmosolyodtam. Ez dicséret volt! :)

Kíváncsi lennék, más hogy viszonyul a maradékokhoz...