Minden konyhában előfordul, hogy nem fogy el a nagy gonddal, vagy kis odafigyeléssel készített étel. Ilyenkor a háziasszony két dolgot tehet: kidobja, vagy "újrahasznosítja".
Mi nem szoktuk kidobni az ételt. Én általában egy új fogást készítek belőle, Hildus lefagyasztja, Madra a négylábú házőrzővel falatja fel.
Ma is ez történt! Az előző posztban említett paprikás csirkéből maradt még egy kevés, de bármelyik oldalról tekintgettem is a lábosban rejtőző ételt, meg kellett állapítsam, holnapra, kettőnknek már nem elég. Fejvakarás, hümmögés, hűtőnyitogatás, majd megszületett a terv: wokban készült rizses egytálétel formájában.
Wokos egytálétel Belvárosi konyha módra
maradék csirkepaprikás, vagy pörkölt
15-20 dkg zöld hüvelyű zöldbab (nekem Mara kertjéből való)
1 nagyobb szál sárgarépa
1 evőkanál olívaolaj
só
szójaszósz
1 bögre rizs megfőzve
szeletelt mandulát nem találtam, de jó lett volna
A zöldbabot kivettem a mélyhűtőből, alaposan átmostam. A sárgarépát megpucoltam, majd megpróbáltam legyalulni, de az öreg, bádog reszelde ma nem akart dolgozni. Nekiláttam hát késsel vékony karikákra vágni. A húst leszedtem a csontról, s csíkokra vágtam. A zöldségeket a wokba öntöttem, s ráhalmoztam a húst, a maradék szafttal együtt. Olívaolajon elkezdtem párolnia az egészet. Nem kell hozzá folyadék, elég lefedni a wokot, s a zöldségek és szaft elegyében puhára párolódik, s összeérik a gezemice.
Közben a bögre rizst két bögre vízzel megfőztem a mikróban. Mire a répa is megpuhult, elkészült, sőt állt is negyed órát a rizs, ahogy annak kell. Az egészet nagy lángon összepirítottam. Múzs feláldozta magát mint előkóstoló, s mikor láttam, elégedett mosoly terül el az arcán a szájában ízlelgetett falat nyomán, én is elmosolyodtam. Ez dicséret volt! :)
Kíváncsi lennék, más hogy viszonyul a maradékokhoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése