Legutóbb azt ígértem, recept nem lesz, de élménybeszámoló igen. Volna is mit, de azt hiszem, fénykép hiányában csak beszámoló lenne, s elmaradna az élmény. Jöjjön egy kis péntek esti luxus-beszámoló. Szabad utánozni!
Péntek este - lévén hétvége - hideg, ámde annál fenségesebb vacsorával vártam haza Múzst.
A terített asztalon tőkehalmáj, füstölt lazac, vaj, friss sörretek, piros kaliforniai paprika, kis kosárban, konyharuhával letakarva két, hazafelé még melegen vásárolt, felkarikázott kifli, s hűtött muskotályos pezsgő pihent fehér étkészlet és két hosszúkás pezsgőspohár társaságában. Hangulatteremtésként egy szál hófehér gyertyát is gyújtottam.
Most joggal kérdezhetné az olvasó, hogy mi volt az alkalom, s honnan a csodából telik nekünk ilyen lakomára?
Elárulom, nem telik. A halféléket nemrég ajándékba kaptuk Múzs szüleitől. Az alkalom? Nos, azt gondolom, az mindig van. A személyes véleményem pedig, hogy mi teremtjük. Péntek volt, egy fárasztó hét utolsó munkanapjának estéje, s úgy éreztem, megérdemeljük.
Az ételekről nem készült kép, így a vizuális ismétlés és konkrét nyálcsorgatás most elmarad. Az ital viszont alant gyöngyözik :)
Pezsgő után csokoládé, de csak a kép kedvéért. Egy ilyen fenséges vacsora ízét még sokáig kívánja az ember a szájában érezni... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése