Vidéki lány vagyok, csak a konyhám "belvárosi". Mert itt élünk mi: Múzs, Macs és én. A székes fővárosban.
Főzni is vidéken tanultam. ismerem, szeretem, s hiányolom a vidéki ízeket, alapanyagokat. Amennyire tőlem telik igyekszem tudatosan vásárolni, friss, szezonális alapanyagokból főzni, lehetőleg tartósítószermentesen elkészíteni, eltenni mindent. Mert nálunk a lekvár, ketchup, erős Pista, sőt, még a vegeta is általunk készül.
Volt egy megbízható,s negyedévente minket baromfihússal ellátó "kisgazdánk", azonban a forrás elapadt, s keresni kellett másikat. Bevallom, hónapokig nem ettünk csirkét, mert amit a hentesnél láttam, azon látszott, hogy nagyipari, bőrbe töltött zsírcsirke, azért pedig nem adok pénzt. Amit a "nagyokban" árulnak háztájiként, az meg olyasmi, csak azt a rengeteg sáfrányt, ne etették volna meg vele, hogy olyan piros legyen. Nem is csodálom ezek után, ha aranyárban mérik.
Nos, hosszas keresgélés, nyomozás, utánajárás, szörfözés után sikerült rálelnem egy "beszállítóra". Szó szerint az, mert vidékről érkezik a szárnyas (csirke, kacsa, liba tetszés szerint), már kiugrasztva a tollából, s megszabadítva belső értékeitől, azonban az "értékes" részek mellécsomagolva. Fel is hívtam a megadott számot, s ma megyünk Múzzsal a tetemekért.
Este - miután feldaraboltam, megtisztítottam, kiporcióztam az adagokat, rászánom magam, s csirkepaprikást készítek nokedlivel, s uborka salátával. Amint elkészült, közzé teszem a végeredményről képet is!
Már csak egy óra ebédig..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése