Tegnap már nem volt lelki erőm a receptet is mellékelni a fotók mellé. Késő volt. Olyannyira, hogy Macs már elő sem került az este folyamán, csak sejtettük, hogy alattunk alszik az ágyneműtartóban.
A szállítmány nem rossz, bár kicsit csalódtam, mert azért ezek is ketreces csirkék. Hiába, hogy vidékről hozzák, s délelőtt még éltek - úgyhogy a frissesség garantált -, de nem ezt vártam. Az íze jó, mondhatni nagyon jó, az látszik rajtuk, hogy nem az "antibiotikumos" eresztésből valók. A bőrük is szép, a színük is remek a kukoricától, nem zsírosak, szép a húsuk nagyon.
Mindenesetre tovább keresek. Hátha találok olyan tenyésztőt, aki havi 1 csirkét rendelkezésünkre bocsát jutányos áron. Addig marad ez a beszerzési forrás, mert még mindig jobb, mint amit egyébként árulnak a székes fővárosban. Az vigasztal, hogy egy családi vállalkozást támogatunk vele. Ezt nagyon fontosnak tartjuk. Ó, hol vagy Hugh Fearnley Whittingstall?!
Elnézést a hosszas intermezzóért, jöjjön inkább a recept.
Paprikás csirke a'la Belvárosi konyha
1 csirke (én a hátát, nyakát, lábát, belsőségeket eltettem levesnek)
2-3 nagy fej vöröshagyma
1 kisebb étkezési paprika
1 kis paradicsom
olaj
2-3 teáskanál pirospaprika
3 teáskanál só (ez változó lehet, minden sónál más a "sózó érték")
kb. 0,5 l víz
őrölt bors
őrölt fűszerkömény
2 dl vastag tejföl
Ha nincs télen paprika és paradicsom, akkor előkerülhet a kamrából a nyáron eltett lecsó, vagy, ha az sincs, akkor egy kis sűrű, házi paradicsomlé. A bolti lecsót, sűrített paradicsomot tessék mellőzni! Kár lenne a friss, ízes alapanyagot egy nagy adag tartósítószerrel és egyéb "E"-vel elrontani. Én igyekszem viszonylag olcsón, jó minőséget tenni az asztalra.
A hagymát, paprikát, paradicsomot apróra vágom, lábasba teszem, megsózom, s elkezdem pirítani. Fontos a só, mert megbontja a zöldségek szövetállományát, s így a sejtekből kiszabadul a "lé", s a zöldségek a saját nedvükben puhulhatnak meg. Amikor a lé elfő, teszek hozzá egy kis vizet, s ezt addig ismétlem, míg péppé fő az alap. Ha ez megvan, beleforgatom a csirkedarabokat, majd megszórom a pirospaprikával. Nem öntök rá egyelőre több vizet, hagyom, hogy a hús kiengedje a saját levét, s abban pörkölődjön. Az sem baj, ha picit lesül, s benne lesz az "anyja íze". Ez egy családi anekdota, egyszer megosztom, de most nem untatnám ezzel az olvasót.
Amikor elfőtt a szaft, akkor öntök rá vizet, borssal, köménnyel ízlés szerint fűszerezem, készre főzöm. Én úgy szeretem, ha szaftja van, nem leve, tehát, ha sűrű a szósz, amiben a csirke ázakodik. Ha a hús már puha, leveszem a tűzről a lábast, belekeverem a tejfölt, visszateszem a lángra, egyet rottyan és kész is.
Nokedlivel gondoltam először, de a fáradtság győzött, így tésztát főztem hozzá. Milyet válasszanak hozzá? Szerintem ez ízlés dolga. Esetleg azt, ami a kamrában van ;)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése