Melegítő "egytál-leves"

Szombaton vidéken voltunk, hazafelé megmutattam Múzsnak az egyik kedvenc éttermemet, mert együtt még nem voltunk ott. Ez itt a reklám helye, s azt gondolom, hosszú évek töretlen pozitív tapasztalata után bátran leírhatom a nevét: Üllői úti Bécsiszelet vendéglő. Nem linkelem be a honlapot, mert szerintem nem kifejezetten vendégcsalogató. Akit érdekel, járjon utána, Gúgli Mester segít! 

Ugyan nem egy kifejezetten étterem kategóriás létesítmény, de a kiszolgálás szuper, a pincér hölgyek ugyanazok - legalábbis ketten - az adagok rendben, az ízek olyanok, amiket az ember elvár. Tudni kell, hogy bizony ez is egy úgynevezett "étteremlánc", azonban, aki még nem próbálta - vagy próbálta, de csalódott -, annak IDE és csakis ide szabad eljönnie!

A menü - részemről a szokásos - kis rántott szelet (18dkg) kis salátával. Ez utóbbi maga a tökély! Lila és fehér káposztasaláta fokhagymás burgonyasalátával, s valami felismerhetetlen dresszinggel. Ezek egyvelege a friss, ropogós, nem túl vékony, ízletes rántott hússal olyan ízorgiát idéz elő az ember szájában, ami leírhatatlan. Elfogult vagyok, tudom. Elfogultságomon felbuzdulva Múzs óriás bécsit kért (30 dkg), ugyanúgy kis salátával. A tányérnyi húsok fele elfogyott, a másik fele vasárnapi ebédként végezte, immáron saját lakunkban. Sült sütőben krumplit csináltam hozzá s ecetes uborkával kínáltam. Isteni volt. Kép nincs.

Lévén a vasárnapi ebédet letudtuk a szombati maradékkal, gondoskodnom kellett a hétfői menüről is. A srácoknak az irodában még pénteken megígértem, hogy hétfő reggel friss buktát kapnak. Kép alább, recept később.

Ehhez nem nagyon tudok mást elképzelni, mint egy melengető téli levest, ami jelen esetben kolbászos bablevesként manifesztálódott.

Kolbászos bableves

50 dkg fejtett bab (Mara kertjéből)

1-2 sárgarépa

1 petrezselyem gyökér - ez most nem volt otthon

1 kisebb fej hagyma

1 szál kolbász (Szultán mester kezei közt készült)
2 gerezd fokhagyma

só, bors ízlés szerint

1 kk fűszerkömény

1kk római kömény

Az alapanyagoktól eltekintve ez most egy leves-light lett. Miért? A válasz egyszerű: nem rántottam be. A felesleges lisztfogyasztást igyekszem mellőzni az étkezésünkből. Pirospaprika sem került bele, mert úgy láttam, a gyönyörű, skarlátvörös kolbászból épp elég szín és íz oldódott a lébe.

A fejtett babot kivettem a mélyhűtőből - soha nem használok konzervet a tartósítószer és egyéb adalékok miatt, s nem tudom, tudják-e, ha mélyhűtőben tárolják a babot, akkor elmaradhat az áztatás. Megmostam, majd beletettem a fazékba. A sárgarépát (petrezselyemgyökeret), hagymát megpucoltam, a répákat fél centiméter vastag karikákra vágtam, a hagymát egészben hagytam, majd a bab tetejébe öntöttem. A kolbászt 5 centiméteres darabokra vágtam, szintén a fazékba került, majd az egészet sóztam, borsoztam, s felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepi, s fedő alatt elkezdtem főzni. Mikor a zöldségek megpuhultak, belenyomtam a levesbe 2 gerezd fokhagymát, s egy percig még forraltam, majd lekapcsoltam a gázt. Tejföllel ettük.

Laktató, ízletes, nehéz, mégis könnyű.
Meglepő benne a római kömény? Tapasztalatom szerint a "fújatós" ételek legjobb ellenszere! Nekem/nekünk bevált. A végeredményben észrevehetetlen az íze, azonban annál hatásosabb. Próbálják ki!