A következő címkéjű bejegyzések mutatása: oldalas. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: oldalas. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. november 13., szerda

Évforulós oldalas

Ahogy azt már egyeseknek ígértem, íme a bejegyzés a házassági évfordulónkra készített oldalasról.
Három dolog miatt lett oldalas: 1. nem ehetek még sushit - hogy az Olvasó is értse, minden évfordulón ezt szoktunk enni. Soha máskor, de ilyenkor... - 2. Múzs anyukája hozott egy egész oldalast mindenestől, s végül 3. Anne Burrell valami isteni receptet mutatott, amit muszáj volt kipróbálni, természetesen a saját szájízem szerint variálva az ízeket. Kivettem tehát az oldalast a hűtőből, s nekiálltam összeállítani a száraz pácot. Merthogy az kellett hozzá.


Pácolt oldalas

1 egész oldalas
4 ek fűszerpaprika
1 csapott ek só
1 tk bors
1 ek. barna cukor
2 tk egész kömény
2 tk koriandermag
4 gerezd fokhagyma összetörve
és ami még az eszükbe jut

Délután a köményt és a koriandert egy száraz serpenyőben megpirítottam, majd összetörtem, s minden fűszert egy tálban összekevertem. Az oldalast elvágtam ketté, mert nem fért a tepsibe, majd alaposan belemasszíroztam (szó szerint így kell, nem elég csak megszórni) a keveréket. Alufóliával letakartam és a hűtőbe tettem. Másnap délelőtt előmelegítettem a sütőt 190 fokra, tettem az oldalas alá egy vöröshagymát összevágva, ezután 2 órán át sütöttem, végül 15-15 perc alatt mindkét oldalát meggrilleztem. Petrezselymes krumplit készítettem hozzá. Isteni lett. 


Múzs azt kérdezte, mikor meglátta a hatalmas adagot, hogy vajon vendégeket várunk-e. Nos nem is tudtuk megenni az egészet, így a fagyasztóban várja további sorsát.
Próbálják ki! Megéri!

2012. május 10., csütörtök

Kincset érő borjú és látogatás

Nemrég levelet kaptam, melyben egy kihagyhatatlan ajánlat lapult, azaz, ha én is akarom, egészen friss borjúhús kerülhet az asztalunkra. Aki olvas engem, tudja, hogy mennyire fontosnak tartom egyrészt a háztáji termékek beszerzését, másrészt a hazai gazdák, termelők támogatását, így hát kapva kaptam az alkalmon, s kértem is némi ellátmányt. Az ígéret úgy szólt, hogy hétvégére érkezik az áru. Péntek délután a hűtőtáskámban egy takarosan becsomagolt adaggal vígan felszerelkezve siettem haza, hogy mielőbb szemügyre vehessem a húst. Kibontva a szürke szatyrot hihetetlen meglepetés ért: gondosan porciózott, tömegre és alkatrészre vonatkozó címkével ellátott tasakokra bukkantam! 
Ezúton is még egyszer köszönöm a gondos kezek csodás közreműködését! 
Dolgom végeztével - mondom ezt nagyképűen, hiszen dolgom imigyen már nem volt - a hűtőbe tettem a rám eső csodaszép, halvány rózsaszín borjúdarabokat, a többit pedig elszállítottam Franconak, hogy ők is részesülhessenek a nem mindennapi kincsben.


Régóta szerettem volna már elkészíteni belőle valamit. A fotó nem most készült,  de az étel emléke még élesen él bennem. Kértem egyebek közt oldalast is. Első nekifutásra vasárnapi ebéd készült belőle. Először megfőztem a húsból a húslevest, majd elkészítettem a sült oldalast.

Borjúból sült oldalas fejes salátával

6 db nagyobb burgonya
1 fej fokhagyma
só
őrölt bors
1 dl száraz fehérbor
1,5 dl húsleves

A krumplit megpucoltam, felkarikáztam, sóztam, borsoztam. A húslevesből kihalásztam az oldalast, s a megpucolt, csíkokra vágott fokhagymákat a hús rostjai közé csúsztattam, majd a burgonyára helyeztem az így előkészített darabokat. Ráöntöttem a bort, s rámertem a friss húslevesből is megfelelő mennyiséget. Nem kell, hogy a köretet ellepje a lé, mert lefedve sütöm kis ideig, s úgy remekül megpuhul. Persze, érdemes főzni való burgonyát használni. Picit megsóztam a húst is - ha lett volna kakukkfű ágam, az is került volna rá -, majd alufóliával lefedtem, s készre sütöttem. Az utolsó tíz percben levettem a fóliát, hogy megpiruljon picit a hús.
A szüleim által hozott fejes salátához készítettem ecetes felöntőlét, s így lett kerek a vasárnapi ebédünk.

Voltunk azóta Móváron is. A kert gyönyörű, minden tele illattal, friss zölddel, s a világ legcserfesebb, legpletykásabb, legveszekedősebb fecske-szomszédasszonyaival. Kár, hogy utóbbiak nem hagyták magukat képileg megörökíteni.





Hej menta, menta! Már készítem a csatos üvegeket Hildusnak, hátha szörppel töltve kapom majd vissza. Remélem, érti a célzást. ;)
Ma virágokat mutattam, holnap pedig bebizonyítom, hogy ehető dolgok is nőnek abban a kertben!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...