Vannak szokások, hagyományok - főként étkezéssel kapcsolatosan -, amikről nem tudok, vagy inkább nem szeretnék lemondani. Ilyen például a farsangi fánk, Márton napi libacomb, a Húsvéti sonka, a Karácsonyi halászlé, s - elképzelhető, hogy egyeseknek furán hangzik - a böjti időszakban tiltott pénteki húsevés. Úgy vagyok ezzel, hogy bár mi egyébként sem eszünk kifejezetten sok húst, senkinek nem árt, ha beiktat néhány húsmentes napot hetente. Erre remek alkalmat szolgáltat bárkinek ez az időszak, hiszen sok újságban, magazinban terítékre kerül ilyenkor ez a téma.
Szerettem volna valami laktató, finom ételt készíteni. Sárgaborsó és lencse jutott eszembe, mert mindkettő remek alapanyag lehet, végül a lencse mellett tettem le a voksomat. Abban biztos voltam, hogy nem az ecetes, babérleveles módon áll majd össze, de a lencsének mindenképpen jót tesz egy kis "savanyítás", ezért tejfölben gondolkoztam. Második fogásnak pedig palacsintát sütöttem.
Lencseleves
1 bögre lencse (2,5 dl)
1 fej vöröshagyma
2 kisebb sárgarépa
2 dl tejföl
1 ek. olaj (én mindig repceolajat használok, mert koleszterin csökkentő hatású)
1 csapott ek. liszt
1 kk római kömény (egész)
só
őrölt bors
pirospaprika
petrezselyemzöld
A lencsét átválogattam, alaposan megmostam, majd a megpucolt, egész hagymával együtt az olajon elkezdtem pirítani. Ráhintettem a lisztet, átkevertem vele a zöldségeket, majd a tűzről levéve megszórtam pirospaprikával és beletettem a vastag karikára vágott sárgarépát is. Átforgattam az egészet, felöntöttem vízzel, fűszereztem, majd készre főztem. Amikor a lencse megpuhult, lehúztam a lángról és belekevertem a tejfölt. (Mindenképpen le kell venni a tűzről, különben a tejföl összefut, csomós lesz.) Legvégül belekerült az apróra vágott petrezselyemzöld is. Jöjjön a tőlem jól megszokott mondat: egyet rottyan és kész is!
Másodiknak pedig palacsinta készült. Van ugyan a hűtőben egy kis túró, de azt meghagytam Múzsnak, aki ma ér haza vidékről, a magamét Mara isteni baracklekvárjával kentem meg. Palacsintát sütni mindenki tud, ezért a receptjét nem írom le. Egy titkot azonban elárulok: nem ízesítem a tésztát, ugyanis a megmaradt, kisült palacsintákat le is lehet fagyasztani, s nem tudhatom előre, hogy mikor előveszem édes vagy sós lesz-e majd a töltelék!
A képen látható tekerést az üzemi konyháról loptam. Szerintem nagyon jól mutat.
Ma ajándék gyártás lesz este - egészen pontosan bonbon készül majd -, mert Hildus névnapját ünnepeljük hétvégén. Még sosem csináltam "formába öntőst", csak "kigolyózóst". Izgulok. Szorítsanak, hogy sikerüljön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése