Mint az utolsó bejegyzésben említettem, a fotóaparátom cserben hagyott, azonban hála Múzs lelkes utánajárásának, mára javult a helyzet, s végre van értelme bejegyzést is közzétenni.
Azért ne gondolják, hogy éheztünk a héten. Volt tojás saláta, sült kolbász és hurka, pénteken pedig tejfölös lecsó. Tegnap a fényképezőgép után jártunk, majd a délutánt a sportnak szenteltük, ezért kirúgtunk a hámból, s egyik kedvenc helyünkön ebédeltünk. Én babgulyást, Múzs milánói sertésbordát. Viszont ma - végre dokumentálható módon - főztem rendes ebédet. Borsóleves készült és brassói aprópecsenye.
Be kell vallanom, nagy rajongója vagyok a brassóinak, de még soha nem készítettem. Kerestem-kutattam az igazit. Utánajárásom eredménye mintegy 40 variáció lett, s ennek legalább a fele állította, hogy a benne foglaltak az eredeti recept szerint valók. Dolgom végeztével kissé tanácstalanul ültem a fotelban. Úgy éreztem, valahogy úgy van ez is, mint a feketeerdő torta: mindenki tudja a receptjét, de az eredeti a gasztronómia és a múlt homályába vész.
Tudtam az alapanyagokat, összeállt a fejemben egy kép, s végül megcsináltam az ÉN brassóimat.
Brassói aprópecsenye a'la Zsená
60 dkg sertés lapocka
1 fej vöröshagyma
10 gerezd fokhagyma
10 dkg füstölt szalonna
só, bors ízlés szerint
fél deci fehérbor (na, ez nem volt a receptben, de nekem annyira adta magát, hogy belekerült)
4 db nagy burgonya
olaj a sütéshez (én kizárólag repceolajat használok)
só
A hagymát, fokhagymát megpucoltam, felaprítottam, a húst és a szalonnát csíkokra vágtam (ez utóbbit különösen vékonyra). Serpenyőben megolvasztottam a szalonnát, s mikor a zsírja kijött, rádobtam a húst, s a hagymákat. Sóztam, borsoztam, s fedő alatt elkezdtem puhára sütni.
A burgonyát meghámoztam és KOCKÁRA vágtam. Ezt különösen fontosnak tartom kiemelni. A brassói soha nem készülhet hasábburgonyával! Még akkor sem, ha étteremben is képesek feltálalni ily módon a hozzá nem értők.
Átmostam, hogy kijöjjön a keményítő egy része, majd leszárítottam, s közben feltettem a tűzre a repceolajat.
Mikor a hús megpuhult, beleöntöttem fél deci fehérbort, picit pirítottam, s lezártam a lángot.
A krumplit kisütöttem, alaposan lecsepegtettem, s összekevertem a hússal.
Múzs szerint isteni lett. Szerintem is. Vállalom a recepten felül hozzáadott borért a szemrehányásokat.
Ebéd után - a remek időre való tekintettel - ma is két kerékre csapódtunk, s mintegy 23 km megtétele során nyugtáztuk: Budapestre beköltözött a tavasz, s emelkedik a Duna vízszintje.
Az étel után kutatva ráleltem egy cikkre, amiben az író ismerőse hozzám hasonlóan nagy brassói rajongó, s szintén az igazit keresi. ITT olvasható. Ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése