Nagyanyám sajtos tallér-sütője - sós és édes változat

Hozzám nem jellemző módon kezdeném egy reklámmal, méghozzá azért, mert szuper oldal! Minden gasztrosnak szeretettel ajánlom és javaslom, regisztráljon fel:
http://gasztro.miner.hu
Reklám vége.

Hétvégén előkerült a szekrény legaljáról a sajtostallér-sütő. Emlékeztem rá még a tavalyi lomtalanításról, hogy van nekem ilyenem. Sosem használtam, gondoltam, nem is fogom, jó mélyre elpakoltam. Aztán nézegettem a blogokat, s itt is-ott is felbukkant a sajtos tallér. No, nekem sem kellett több, - nem lehet ez akkora ördöngösség - gondoltam, jó pár recept elolvasása után megszületett a sajtos tallér.

Múzs későn ért haza, s akkor is csak egy szimatoló orr bukkant fel belőle a konyhában, amely egész a tányérig vezette, s együtt megettük életem első "SK" sajtostallérját.

Sajtos tallér

1 tojás

csipet só

12,5 dkg vaj

12 dkg reszelt sajt (trappista volt otthon)

fél sütőpor

30 dkg liszt

1 dl tejföl
1 kk őrölt kömény

tej

A tojást a vajjal, sóval, tejföllel alaposan kikevertem, majd hozzáöntöttem a sajtot, sütőporos lisztet. Annyi tejet adtam hozzá, hogy sűrű massza legyen. Az első előtt beolajoztam a formát, s egy nagy, púpozott evőkanálnyi tésztát tettem középre. Szépen kitöltötte a formát. Elég nagyok is lettek, de mi élvezettel haraptuk a meleg, friss tallérokat. Persze egyből tovább is gondoltuk a dolgot. Félbehajtottuk - a frissen sülteke még lehetett hajtogatni - s megkentük salsával. Ha lett volna otthon valami zöldség, vagy bármi más (hús), akkor Múzs azt is pakolt volna bele. Üresen és töltve is finom volt.

Hildusnak is vittem belőle másnap, mert mentem kicsit kertészkedni. Ő mesélte - amire én nem emlékeztem -, hogy régen Mama minden hétvégén csinált. A tésztát keményre gyúrta, négy kis golyót tett a formába, s úgy sütötte meg. Legközelebb így csinálom. S azt hiszem, egy kicsit több sajt kerül majd bele. 

Nem írok forrást, mert nagy lelkesedésemben a recepteket cetlire írtam, saját ízlésem szerint alakítottam, s most utólag már nem tudom, kitől mit vettem át. Mindenkitől elnézést kérek, aki szóba kerülhet!

A továbbgondolás nem állt meg itt. Ha lehet sós, miért ne készülhetne édes változat is?! Kérem alássan, vasárnap ebéd után az édes változat - nevezett goffri - volt a desszert csokipudinggal és Mara-féle magozott meggybefőttel.

Az édes változat

2 tojás

12 dkg cukor

1 vaníliáscukor 

12,5 dkg vaj

1 citrom reszelt héja 

fél sütőpor

25 dkg liszt

tej

A tojást a cukorral, vaníliás cukorral és vajjal kikevertem, majd hozzáöntöttem a sütőporos lisztet. Múzs belereszelte nekem a citromhéjat, s egy pici tejjel sűrű masszát készítettem. Ez sűrűbb, nehezebb lett, mint a sajtos változat volt.
Itt is az első adag előtt kiolajoztam a formát. Szerettem volna, ha nem annyira lapos, hanem kicsit goffri-szerűbb lesz, ezért fokozatosan engedtem a tésztára a sütő felső részét, hogy ne terüljön annyira.
Magában is isteni, mi azonban felturbóztuk, ahogy feljebb már írtam. Tegnap este a saját eperlekvárommal is kipróbáltam. Ízlett!

Konklúzió: csinálunk még! Péntekre biztosan készítek sósat, mert Szultánt szeretném meglepni vele. Remélem, örülni fog.