A tartósitószer mentes kamrakészlet

Akik szokták olvasni a bejegyzéseimet, tudják, hogy igyekszem minél kevesebb vegyszert használni a konyhámban. Ilyen például a tartósitószer, illetve a befőző cukor is. A tartósitásnak van olyan módja, amivel megőrizhetjük a gyümölcsök, zöldségek frissességét a fent emlitett kemikáliák nélkül is, s nem romlanak meg télig/télen sem.

Nemrég egy kedves barátnőm hozta fel - indokolva a befőző cukor használatát -, hogy igy hamarabb lesz sűrű. Ja kérem... A jó munkához idő kell. Ahogy az egészséges ételhez is.

Lekvárok közül kettőt - eper , valamint csokoládés meggylekvár cukorbeteg verziója- olvashattak már nálam, most pedig megtaláltam a tartósitószermentes savanyúság receptjét is. Vagyis, valójában találtam két csodás receptet, amit felhasználtam. Itt a recept - Mézeskalács konyhától - és az elkészités leirása, de azért alább is megosztom, hogy ne kelljen az Olvasónak ide-oda klikkelgetnie.

Tartósitószer mentes felöntőlé készitése:

1 l víz
1 tk szemes fekete bors
1 tk mustármag
1/2 tk koriandermag
1 tk köménymag
1 db babérlevél
3 dkg só
15 dkg cukor
1,3 dl 20%-os vagy 2,6 dl 10 %-os ecet
Üvegenként egy 10 cm-es kaporszár(elhagyható)

Az ecet kivételével mindent felforraltam, majd miután kihűlt, beletettem az ecetet. Az üvegekbe bármit tehetünk, amit savanyitani szeretnénk. Én egyik alkalommal karfiolt, csillagtököt, sárgarépát, paprikát, zöldparadicsomot és uborkát használtam, másodszorra pedig uborkát, paprikát, paradicsomot és hagymát.

Az üvegekbe jó szorosan helyeztem a zöldségeket, majd felötöttem a lével. Fél óra után megnéztem, ha csökkent a folyadék szintje, utántöltöttem, majd fólia és tető került rá, jó szorosan. Az üvegeket újságpapirba csomagoltam (a kép még az előtt készült), majd egy nagy lábasba helyeztem őket, s annyi vizet öntöttem közéjük, hogy az üvegek háromnegyedéig érjen. Gyöngyöző vizben 40 percig dunsztoltam, majd a vizben hagytam kihűlni a savanyúságokat. A lábas alá érdemes platnit helyezni, hogy egyenletesebb legyen a hőelosztás.

Eltel 3 hét és még rendben vannak. Egy vödröt is megtöltöttem karfiollal, azt megkóstoltuk, finom, maradok ennél a receptnél. Próbálják ki!

Telik a kamrapolc

Meglehetősen dolgos hétvégén vagyunk túl. Savanyúság és ketchup készült télire. Még nem sikerült kipihenni magam azóta sem.

Szombaton megkértem Múzst, kísérjen el a piacra, hogy ne kelljen cipelnem. Rá való tekintettel igyekeztem minél gyorsabban végezni. Egy helyen megvettünk szinte mindent, s négykerekű táltos paripánkat mintegy 20 kilogramm zöldséggel megrakodva indultunk haza. A vásáron beszerzett földi jókon túl Hilduséktól is kaptunk egy kosár paradicsomot, ami szintén befőzésre várt.

Első körben a ketchupot tettem el. 7 kg paradicsomot mostam, vágtam, helyeztem a szép, új lábasomba, s tettem fel főni. Szüleimtől kaptunk egy passzírozót, de használat közben kiderült, nem vagyok passzírozó-kompatibilis. Egyszerűen nem bírtam a húst kipréselni a mag és héj közül, csak a lé folyt le, s sajnáltam volna  a pépes terméket kidobni. Ilyenkor előjön a sufni-tunning és a józan paraszti ész, előkerült egy újabb fazék, majd a nagy, zománcos szűrőkanál és azon passzíroztam le - immáron számomra tökéletes minőségben - a forró, leves paradicsomokat. A receptet Fűszeres Esztertől vettem, évek óta használom. Itt olvashatják.

Természetesen 7 kg-ra átszámoltam a fűszerek és egyéb hozzávalók mennyiségét. Eszter azt írja, hogy a paradicsommal együtt főzzük a hagymát, fokhagymát, zellert, s úgy passzírozzuk át. Én nem így csináltam, a paradicsom lényegének kinyerése után visszatettem a fazekat a tűzre, akkor kerültek bele a pépesített hagymafélék és a zeller. Így főztem meg őket. Ez - szerintem - azért is jobb megoldás, mert még több vizet veszít a lé és sűrűbb lesz a ketchup. Összesen 5,5 üveg lett belőle. 

Készült még káposztával töltött csípős almapaprika és csalamádé. A receptjüket nem írom, mert ezer változat van. Mindenki máshogy szereti, ki édesen, ki nagyon savanyún. Egyet azért elárulok: nem használok tartósítószert, ellenben fehérborecet adja a felöntőlé ecet-tartalmának nagy részét. 

Sajnos, rossz holdállásban álltam neki az eltevésnek, s meglehetősen meleg volt a kamrámban, így az almapaprika beopálosodott, de amint észrevettem, kinyitottam a kamra ajtaját, s jelentem, a helyzet nem romlott tovább, sőt javult, minden rendben van. 

Vár még ránk egy édesebb répa-káposzta saláta eltevése és még ugyanennyi ketchupot szeretnék befőzni.

Önök hogy állnak? Telik már a kamrapolc?