Ígértem beszámolót a két hetes kimaradás miatt, amit igyekszem most megejteni - mint a címből is kiderül - két részletben. Inkább naplóbejegyzésnek szánom, mint gasztro-emlékezésnek. Így tessék hozzáállni, vagy hozzá nem állni.
Április közepén esküvőre voltunk hivatalosak. Az eseményre Gyönkön került sor, amire igyekeztünk kicsit rákészülni magunk is, ugyanis Múzs volt az egyik násznagy. Nem tetszelgett még ilyen szerepben, ezért kicsit izgult, mi lesz, ha nem fog tudni helyt állni. Én nem aggódtam. Talpraesett, ügyes, ember ő, biztos voltam benne, hogy mindent rendben fog csinálni. Átbeszéltük a lehetőségeket, szokásokat, s kíváncsian vártuk az éles helyzetet.
Már az odaút igazán kellemesen telt. Szombaton délután kettőkor kezdődtek a hivatalos programok, mi azonban szerettünk volna korán érkezni, ha esetleg még szükség volna dolgos, segítő kezekre, akkor időben be tudjunk avatkozni. Egy kedves fiatal házaspárt is vittünk magunkkal, akik a nagy nap képi megörökítéséért voltak felelősek. Sokat beszélgettünk, eszmét cseréltünk, ismerkedtünk, hiszen előtte még nem volt alkalmunk találkozni. Új embereket megismerni, meghallgatni a véleményüket, nézeteiket, szemléletmódjukat erről-arról, talán legjobban így jellemezhető: tapasztalat-gazdag.
Az autópálya helyett a 6-os főút emelkedőit és lankáit céloztuk be, s nem csalódtunk. Virágzó repce (vagy mustár?) mezők, zöldellő árpa és búzatáblák, vetésre előkészített, a barna minden árnyalatában játszó szántók között vezetett az utunk. Még délelőtt leértünk, picit segédkeztünk, majd ebéd, öltözés, s indult a legény/majd leánykikérés. Zsuval sűrűn mondogattuk a szertartások közben, hogy "smink-smink" ezzel is ösztönözve magunkat, hogy kibuggyanásra kész könnyeinket benntartsuk.
A fotón a menyasszony jelenik meg, ámbár nem személyében. A medvehagymától tessék eltekinteni!
Jó hangulat, fátyolos tekintetek, a vendégsereg körében körbe járó pincehideg borosüvegek, baráti csipkelődés, lelkesen fotózó násznép, repülő rizs-zápor, kacaj, taps, utcán, ablakban, lovaskocsin ülő emberek kíváncsi tekintete és csodás élőzene kísérte végig a programokat a város utcáin. Az ifjú feleség ragyogott, fess újdonsült férje büszkén vezette őt a karján a templomból a lakodalom helyszínére.
Az ételek ízletesek voltak, az ital kifogyhatatlannak bizonyult, az édes és sós sütemények garmadája borította az asztalokat. A lakodalomban minden játék fellelhető volt az igazán gyakorlott vőfélynek köszönhetően. Hitvesi csókért csörrentek az evőeszközök az üvegpoharak oldalán, csak úgy zengett a terem. Fergeteges mulatság volt, azt hiszem, bátran mondhatom bárki nevében, hogy mindenki remekül érezte magát. Mi hajnal négyig bírtuk, az ifjú pár viszont csak reggel, úgy hét óra tájban, zenés kísérettel tért haza a szülői házba, hogy néhány órát aludjék, mielőtt elbúcsúztatja maradt vendégeit.
Mint említettem, nem ismertük Tolna megyét, de élményekkel gazdagon tértünk haza, s Múzzsal megegyeztünk, visszatérünk még.
Éljen az ifjú pár!
Már az odaút igazán kellemesen telt. Szombaton délután kettőkor kezdődtek a hivatalos programok, mi azonban szerettünk volna korán érkezni, ha esetleg még szükség volna dolgos, segítő kezekre, akkor időben be tudjunk avatkozni. Egy kedves fiatal házaspárt is vittünk magunkkal, akik a nagy nap képi megörökítéséért voltak felelősek. Sokat beszélgettünk, eszmét cseréltünk, ismerkedtünk, hiszen előtte még nem volt alkalmunk találkozni. Új embereket megismerni, meghallgatni a véleményüket, nézeteiket, szemléletmódjukat erről-arról, talán legjobban így jellemezhető: tapasztalat-gazdag.
Az autópálya helyett a 6-os főút emelkedőit és lankáit céloztuk be, s nem csalódtunk. Virágzó repce (vagy mustár?) mezők, zöldellő árpa és búzatáblák, vetésre előkészített, a barna minden árnyalatában játszó szántók között vezetett az utunk. Még délelőtt leértünk, picit segédkeztünk, majd ebéd, öltözés, s indult a legény/majd leánykikérés. Zsuval sűrűn mondogattuk a szertartások közben, hogy "smink-smink" ezzel is ösztönözve magunkat, hogy kibuggyanásra kész könnyeinket benntartsuk.
A fotón a menyasszony jelenik meg, ámbár nem személyében. A medvehagymától tessék eltekinteni!
Jó hangulat, fátyolos tekintetek, a vendégsereg körében körbe járó pincehideg borosüvegek, baráti csipkelődés, lelkesen fotózó násznép, repülő rizs-zápor, kacaj, taps, utcán, ablakban, lovaskocsin ülő emberek kíváncsi tekintete és csodás élőzene kísérte végig a programokat a város utcáin. Az ifjú feleség ragyogott, fess újdonsült férje büszkén vezette őt a karján a templomból a lakodalom helyszínére.
Az ételek ízletesek voltak, az ital kifogyhatatlannak bizonyult, az édes és sós sütemények garmadája borította az asztalokat. A lakodalomban minden játék fellelhető volt az igazán gyakorlott vőfélynek köszönhetően. Hitvesi csókért csörrentek az evőeszközök az üvegpoharak oldalán, csak úgy zengett a terem. Fergeteges mulatság volt, azt hiszem, bátran mondhatom bárki nevében, hogy mindenki remekül érezte magát. Mi hajnal négyig bírtuk, az ifjú pár viszont csak reggel, úgy hét óra tájban, zenés kísérettel tért haza a szülői házba, hogy néhány órát aludjék, mielőtt elbúcsúztatja maradt vendégeit.
Mint említettem, nem ismertük Tolna megyét, de élményekkel gazdagon tértünk haza, s Múzzsal megegyeztünk, visszatérünk még.
Éljen az ifjú pár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése