A Húsvét igazán remekül zajlott. A megkésett beszámoló pedig annak köszönhető, hogy egyrészt kipihentem a fáradalmakat, másrészt egész héten maradékot ettünk.
Az előző bejegyzésekben bemutatott süteményeken kívül készült még fonott kalács, cipóban sült csülök, sonkalében főtt csülkös bableves, a maradékokból pedig négy(!) napra elegendő rakott krumpli, s hagymalével festett, petrezselyem levelével mintázott piros tojás.
Nos, nézzük hát sorjában.
Vasárnap kicsit ejtőztünk Múzzsal, kettesben, miután a szokásos Húsvéti teendőinket letudtuk a délelőtt folyamán. Mikor hazaértünk, csak lehuppantunk a már előre megterített asztal mellé. Múzs felvágta a főtt sonkát, én közben szeltem a kalácsot, majd jöhetett az elmaradhatatlan főtt tojás. Friss, roppanós hónapos retek és újhagyma díszítette még a tányérunkat, Szultán saját készítésű tormájával körítve.
Ebéd után elővettem a hűtőben pihenő nagy fazék sonkalét, s nekiláttam a bableves főzésének. Ez utóbbiról el kell mondanom, hogy a sonka mellé a vízbe mindig teszek 3-4 babérlevelet, egy fej vöröshagymát kettőbe vágva, egy kk egész köményt és egész borsot, s néhány szem mustármagot is, majd a megfőtt húst ebben a lében hagyom kihűlni. Felhasználás előtt nem szűröm le!
Sonkalében főtt bableves
~ 4 l sonkalé
1 l víz
30 dkg friss (nem száraz, fejtés után frissen fagyasztott) lapos, nagy szemű bab (bármilyen)
1 kk római kömény
1 kk egész kömény (nem kell félni, mire a bab megfő, ezek gyakorlatilag el is tűnnek)
fél kk őrölt bors
2 szál sárgarépa
1 petrezselyem gyökér
1,5 fej fokhagyma
1 csokor petrezselyemzöld
2 csapott ek. liszt
2 tk pirospaprika
1 ek repceolaj
Nem véletlenül nem írtam ám a sót! Egy cseppet se tegyenek bele, hisz' a sonka elég sót hagy hátra maga után. A babot megmosom, s beleöntöm a sonkalébe. A répákat megpucolom, nagyobb hasábokra vágom, majd elkezdem főzni. Megpucolom a fokhagymát. Valóban ilyen rengeteg kell bele! Mikor a bab, s a zöldségek megfőttek, jöhet a rántás. Bár általában staubolni szoktam, a bablevest elképzelni sem tudnám rántás nélkül. Egy serpenyőben felhevítem az olajat, majd belehintem a lisztet, rányomom a fokhagymákat, s kissé megpirítom az egészet. (Óvatosan bánjunk vele, mert ha megég a fokhagyma, keserű lesz!) A tűzről levéve hozzákeverem a pirospaprikát, s a levesből egy merőkanállal annyi lét szedek, hogy szép simára el tudjam keverni a rántást. Aztán az egészet beleöntöm a bablevesbe. Egyúttal beleteszem a csokor petrezselyemzöldet is. Egyet rottyan és kész is!
Miközben a leves főtt, én begyúrtam a cipó tésztáját. Ezt a receptet nem írom le külön, hiszen Limaránál elolvashatják. Nagyon bevált, aki még nem próbálta, itt az ideje! Megéri! Nálunk minden Húsvétkor készül.
Míg a tészta megkelt, Múzs kicsontozta a csülköt, s a kedvemért fel is kockázta. Utólag belegondolva, talán nem kellett volna aprítani, de meggyőztem magam, jó volt így, mert a gyerekek nem küzdöttek a nagy húsdarabbal. S hogy miért említettem a bejegyzés elején, hogy csülkös lett a bableves? Nos, azért, mert a mi a két kenyérkébe nem fért bele, az a csülök a már elkészült bablevesben végezte.
Hétfőn, miután megjöttünk Hilduséktól, főztem néhány tojást, szépen megterítettem az asztalt, a süteményeket tálra tettem, felvágtam cikkekre a retket, az újhagymát, s egy deszkára tettem az egyik cipót. , tálra tettem a tortát, elrendezgettem a hímes tojásokat. Múzs pedig - miután kirakott otthon - ment barátaival locsolni a parfümtől szintén kókadozó nőtársaimat.
Nagy örömömre sok locsoló érkezett - mindenki köszönöm ezúton is a részvételt, nagy örömet okoztatok! - , fogyott a cipó, az este végére a bableves szintje is csökkent, de kissé elkeseredtem a rengeteg maradék látványától. A süteménynek végül ma jártunk a végére, a maradék sonkából és tojásból készült rakott krumplit tegnap ettük meg némi újhagymás tejföllel és reszelt sajttal felturbózva.
Összességében azt kell mondanom, nagyon jó volt, remekül éreztem magam, de jövőre nem csinálok ipari mennyiségű süteményt. Az viszont biztos, valami krémes az lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése