Gyors almás táska

Nem tudom, önök hogy vannak vele, de nálunk így tél vége felé az almatermés jelentős romlásnak indul. Ezt persze nem hagyhatom, így igyekszem minél többféle módon felhasználni a gyümölcsöt. A mostani desszert, vagy inkább reggeli apropóját anyukámék szolgáltatták. Nemrég ugyanis disznóvágást rendeztek, s mikor a kóstolót hozták, anyukám két gyönyörű, friss hájból készült lappal kedveskedett nekem. A lapokból krémes készült, amiből én egy falatot sem ehettem, mert Nagylábúnál a tej-kiütéssel győzött, s pöttyös Pandúrom ábrázata a védőnő és a gyermekorvos által rákényszerített engem a még erősebb diétára, azaz már tejterméket sem ehetek - egyelőre. Eszembe jutott azonban, hogy hájas tésztát csináltam én már valaha, de háj mentesen. Elő is kerestem a receptet, tölteléknek pedig adta magát a rengeteg romló alma, így míg elsőszülöttem aludt, el is készítettem a süteményt.

Almás táska

30 dkg liszt

25 dkg vaj, vagy margarin (most margarint használtam)

1 tojás fehérje a tésztába ( a sárgájával meg kentem a végén)

1 csipet só

2 ek. tejföl

6 ek. langyos víz

2 ek. ecet (10%-os)

4 db alma hámozva, reszelve

fahéjas porcukor

A sütőt előmelegítettem 160 fokra. A lisztet a margarinnal elmorzsoltam, majd hozzátettem a többi összetevőt, s simára gyúrtam a tésztát, amit aztán kétfelé vágtam, mert úgy gondoltam, hogy az egyik adag zöldséges lesz, így betettem másnapig a hűtőbe.

A tészta felét lisztezett deszkán vékonyra nyújtottam, majd kis téglalapokat vágtam, s megtöltöttem a fahéjas-cukros almával. Én nem cukroztam le előre az almát, mert úgy rengeteg levet ereszt, hanem a tésztalapokat szórtam meg a fahéjas cukorral, majd erre halmoztam egy adag almát, s ennek tetejét ismét megszórtam a fűszeres keverékkel. A tésztát ráhajtottam a töltelékre, s a széleit alaposan összeragasztottam. A kis táskák tetejét éles késsel három helyen bevágtam, majd mindet megkentem a tojás sárgjával. 25 perc alatt készre sütöttem.

Mint említettem a másik adagot zöldségesnek szántam, de Múzs megvétózta, holnap abból is almás készül, annyira jól sikerült ez a prototípus.

Gyors és finom. Csak ajánlani tudom! Készíthető sós változatban is hússal, káposztával, gombával megtöltve.

Harcsapaprikás túrós csuszával

Először is szeretném hírül adni a világnak, megérkezett hozzánk Nagyláb. Bizony, az, hatalmas lába van, s minden hozzá értő azt mondja, nagyon magas srác lesz. Sebaj, majd eheti mélynövésű anyja fejéről a kását.

Még érkezése előtt igyekeztem mindenféle földi jóval telepakolni a mélyhűtőt, illetve a romlandókat, vagy régóta a fagyasztóban pihenőket kiszabadítani a dermesztő fogságból. Így kerülhetett az asztalra egy jókora harcsa is, Múzs áldásos filézésének köszönhetően.

Ezt az ételt eredetileg a szüleimnek szerettem volna elkészíteni, de említéskor meglehetősen bizalmatlanok voltak - bár szerintem a világ egyik legjobb étele - így magunknak készítettem el. A túrós csuszát nem részletezem, azt hiszem, az mindenkinek megy.

Harcsapaprikás túrós csuszával

1 harcsa kifilézve (lehetőleg folyami)

2 fej vöröshagyma

1 zöldpaprika

1 paradicsom

2 tk pirospaprika

só

őrölt bors

1 csapott ek liszt

fél dl fehérbor

1 nagy tejföl

1 ek repceolaj

víz

A harcsát kockákra vágta nekem Múzs. A hagymát, paprikát, paradicsomot apró kockákra vágtam, majd az olajon megpirítottam egy kis sóval. Én többször fel szoktam ezt a keveréket önteni vízzel, majd újra lesütöm, míg krémes állagú nem lesz. Amikor elértük ezt az állagot, mehet rá a harcsa, amit fehérre pirítottam, majd meghintettem pirospaprikával, sóztam, borsoztam, puhára főztem. A tejfölbe elkevertem a lisztet, majd a lábast a tűzről levéve az ételhez kevertem. Beleöntöttem a fehérbort is, s már csak az maradt hátra, hogy egyet rottyan, s kész is!

A túrós csuszához a tésztát összemelegítettem a túróval, s úgy tálaltam. Kiadós, ízletes, s olyanoknak is bátran javaslom tálalni, akik nem szeretik a halat! A harcsának nincs erős hal íze, nincs benne szálka sem, gyerekeknek is nyugodtan adható a klasszikus tonhal mellett.

Jó étvágyat!