Télen egy jó kis leves..

Gyerekkoromban utáltam, hogy minden étkezéskor volt leves. Anyukám valahogy mindent levest egyforma ízűre csinált. Ahogy elkezdtem "öregedni", egyre jobban megszerettem mégis, s most már nagyon sok levest készítek. Szerencsére a fiúk is levesesek, úgyhogy mindenki örül, ha ez kerül az asztalra. Én elsősorban az "egytál levesek" híve vagyok, de mostanában egyre több húsleves alapú, lazább változat is kerül az asztalra.

A mai étel alapja Mr. Kardos nagy kedvence: a kelbimbó. Sokan nem szeretik, sokak szerint keserű lesz, én - bevallom - ezt még nem tapasztaltam akár friss, akár fagyasztott kelbimbót használtam is. Mi mindannyian nagyon szeretjük főzve, sütve, párolva, akárhogyan. Ráadásul idénynövény, hiszen akkor a legfinomabb, ha megcsípi a fagy. 

Kelbimbó leves light

50 dkg kelbimbó

2 sárgarépa

1 fej hagyma apróra vágva

1 liter húsleves

1 ek. olaj

Az olajon - de nagyon kevésen(!) - megpirítottam a hagymát, majd rá a kelbimbót (ha nagyok, tessék őket félbe vágni) és a karikára vágott sárgarépát. Felöntöttem a húslevessel, s nagyjából egy fél óra múlva ehettük is a vacsorát.

Gyors, finom, egyszerű. Próbálják ki!

Holnaő hozom a főtt kifli receptjét, ami nagy siker volt eddig, bárkinek(nél) készítettük.

Spárgakrém leves

Szeretem a spárgát. Sokféle étel elkészítéséhez jó alapanyag. Lehet rakottként, levesként, pároltan köretként, ragukba, tésztákhoz is használni. Jellegzetes íze van ugyan, de nagyon egészséges, kiváló vesetisztító, s nagyon alacsony a kalória értéke.

Az, hogy a szakács zöld-, vagy halványított spárgát használ, már pusztán kedv kérdése. Én régebben csak halványítottat ettem, de mostanra inkább a zöld spárgát helyezem előtérbe. Mutatósabb és ízesebb is.

Gyors, egyszerű levesre vágytam. Olcsón lehetett kapni zöld spárgát, s azonnal jött az ötlet, hogy leves lesz. Nem tettem bele se tejszínt, se rántást. Jobb' szeretem így, mégis tartalmas a maga nemében.

Spárgakrém leves

1 csomag zöld spárga

1 db nagyobb krumpli

1 db zöldhagyma

só

bors

húsleves, vagy vízben oldott húsleves kocka

A spárgákat megmostam, majd egyet a kezemben tartva eltörtem. Ahol törik, ott még nem fás, a leeső végét el lehet dobni. Ugyanott vágtam el a többi sípot is, ahol az első törött, majd 2 cm-es darabokra szeltem, s betettem a lábosba. Hozzátettem az apróra vágott zöldhagymát és a feldarabolt burgonyát, majd felöntöttem a levessel, sóztam, borsoztam, s puhára főztem. A végén botmixerrel összeturmixoltam és kész is.

Könnyű, egészséges, elronthatatlan leves, amit a fiam is nagyon szeret. Próbálják ki!

Hidegben egy tál forró leves...

Gyerekkoromban nem szerettem a  leveseket. Pedig szombat kivételével minden nap volt. Nagyszüleim, szüleim, s ezáltal mi is a klasszikus menüsort követtük, azaz hétfőn a vasárnapi maradékot ettük, kedden és csütörtökön leves és tészta, szerdán és pénteken leves és főzelék, szombaton egytálétel, vasárnap húsleves és hús körettel. 

Szegény édesanyám ha tudná, hogy utáltam ezeket a leveseket. Mindnek ugyanolyan íze volt. Persze nem, de valahogy mégis olyan monotonnak tűnt. Hozzáteszem gyerekként.

Aztán koleszos lettem, s miután magamról kellett gondoskodni, előtérbe kerültek az - aki engem olvas, már ismeri a kifejezést - "egytál levesek", amikhez gyorsan összedobtam palacsintát, buktát, pogácsát, kakaós csigát, mikor milyen kedvem volt, illetve ahogy időm engedte. A képen csupán egy pohár csokipuding készült mellé.

Ahogy egyre több tájegységről szereztem barátokat, bővült a megismert levesféleségek köre, s jöttek a kedvencek. Ilyen a mai bejegyzésben sorra kerülő tárkonyos csirkeragu leves is. Nem tudom megunni, s szerencsére Nagyláb is rajong a levesekért. Ilyen változékony időben pedig jól is esik egy tál meleg leves.

Tárkonyos raguleves

1 csirkemell (természetesen csontosból is lehet készíteni, Nagyláb miatt én ezt választottam)

1 nagy fej vöröshagyma

2 szál sárgarépa

1 szál petrezselyem gyökér

20 dkg zöldborsó

2,5 dl tejföl

1 csapott ek liszt

1 tk pirospaprika

só

bors

1 tk tárkony (lehet több is)

1 ek zsiradék (pl.: repceolaj, kókuszzsír)

A vöröshagymát felaprítottam, a húst felkockáztam, a gyökereket felkarikáztam (kicsit vastagabbra érdemes hagyni). 

A hagymát a zsiradékon megpirítottam, megsóztam, majd rádobtam a húst is. Mikor kissé megpirult, jöhettek a karikázott zöldségek, amiket szintén pirítottam kicsit, majd elkevertem pirospaprikával és felöntöttem vízzel. 

Mikor a répák majdnem teljesen megfőttek, beletettem a zöldborsót és a borsot is.

A tejfölt elkevertem liszttel, majd a tűzről lehúzott levesbe kevertem. Végül megszórtam a tárkonnyal.

Egyet rottyan és kész is! Próbálják ki!

Belenyúltam - zacskós leves házilag

Történt, hogy hűvösre fordult az idő, s megkívántam egy kis melengető levest. Őszintén szólva szinte mindig van a mélyhűtőben néhány adag húsleves lefagyasztva, mert ha hidegre fordul az idő, jól esik esténként egy bögre üres levest elkortyolgatni Múzzsal. De most valami másra vágytam. Valami krémes, zöldséges, tápláló, finom, sűrű, meleg levesre. Így született a következő kreáció, aminek egészen konkrétan levespor íze lett. Soha nem használok ilyet itthon, de voltam koleszos, s nyaralásra sem visz az ember mást, mint levesport és "páncélos" kaját - nos, innen ismerem azt ízt.

Zöldség krémleves

2 brokkoli rózsa

2 burgonya

1 vöröshagyma

1 bébi cukkini

néhány zeller levél

só

bors

repceolaj

2 ek tejföl

A zöldségeket megpucoltam, megmostam, majd az olívaolajon megpirítottam, felöntöttem annyi vízzel, hogy  éppen ellepje, majd sóztam, borsoztam, s puhára főztem. A botmixelés előtt beledobtam a megmosott zeller levelet, s az egészet leturmixoltam, végül elkevertem benne a tejfölt. Egyet rottyan és kész is!

Stílusosan Knorros bögrében tálalva :)

Próbálják ki! Minket felmelegített!

Könnyű nyári fogások - egres, szeder, málna és mángold

Az a hatalmas  szerencsénk, hogy a csalódomtól rengeteg zöldséget és gyümölcsöt kapunk egyenesen a kertből. A múlt héten - ismét egy városból menekülős túra alkalmával - Nagylábbal kivonatoztunk Hildusékhoz, ahonnan nem kevés földi jóval tértünk haza. Ahogy a címben is látszik, szedtünk érett egrest, kevésbé érett, de annál kellemesebben hűsítő tüskétlen szedret, néhány szem "maradék" málnát, mángoldot, rebarbarát, cukkinit és még sorolhatnám. Sajnos, engem elkapott egy gyomortáji elégedetlenkedés, de a konyhatündérkedés iránti vágyam nem törte le, így Múzs élvezhette a kert terményeiből készült étkeket. A fentiek egy részéből gyümölcsleves, másik részéből köret készült. Lássuk a receptet.

Joghurtos egresleves szederrel és málnával

10-15 dkg friss egres

10 db szeder

5-6 db málna

3-4 púpos ek  nádcukor (ízlés szerint)

1 pohár joghurt

1,5 dl víz

Az egres megmostam, megpucoltam, majd 2 ek nádcukorral és a vízzel feltettem főni. Amikor szétnyomható lett, botmixerrel kicsit összeturmixoltam, majd hozzáadtam a többi cukrot, s a tűzről levéve elkevertem benne egy pohár joghurtot. Visszatettem a tűzre, hogy forrjon, majd beledobtam a megmosott piros gyümölcsöket is. Nem akartam őket szétfőzni, így csak egyet rottyant és le is kapcsoltam a lángot. Melegen is isteni volt, de hidegen valami mennyei! S hogy milyen gyümölcsöt használnak ez már csak önökön múlik!

Második fogásnak - a fenti képen látható - natúr csirkemellet készítettem paradicsomos-olívás rizzsel, amit forrázott mángold levélbe csomagoltam. Nagyon mutatós, egészséges, könnyű nyári fogás mindkettő. Próbálják ki! 

Elég a húsból!

Majdnem sikerült is totálisan húsmentest főznöm csütörtökre és péntekre. 

Szerda este hazafelé a munkából erős késztetést éreztem - illetve már egész nap üldözött -, hogy karfiolt vegyek és egyek. Beugrottam hát a sarki boltba, s vettem egy szép, nagy darabot. Körülbelül megvolt a koncepció is,  de komoly feltételnek szántam magammal szemben, hogy nem állhatok egész este a konyhában. Végül egy gyors leves lett és hozzá egy sós sütemény.
A leves nem mutatta a legjobb formáját a képeken, ezért azt inkább csak írva, míg a süteményt főként fotókon mutatom meg. Nézzék el nekem.

Karfiol leves


1 kisebb karfiol rózsáira szedve
fél fej vöröshagyma
1 csapott ek liszt
1 ek olaj (repce, természetesen)
só (én 2 ek Hildus-féle házi ételízesítőt használtam)
1 kk őrölt kömény
1tk pirospaprika
1 csokor petrezselyemzöld
2 dl tejföl
víz

A karfiolt az olajon picit átforgattam, majd meghintettem a liszttel, pirospaprikával, megkevertem, majd felöntöttem annyi vízzel, ami jól ellepi. Só, kömény és a fél fej hagyma került még bele. Fedő alatt puhára főztem, majd a végén, a tűzről levéve hozzákevertem a tejfölt, beletettem a petrezselymet, egyet rottyan és kész is!

Közben kivettem a fagyasztóból egy csomag hájas tésztát, amit még anya készített lánygyermekei unszolására. Én még sosem próbáltam, ő viszont remekül készíti. Sokat csinál egyszerre, feldarabolja, s szépen zacskóba csomagolva lefagyasztja, s elhozza nekünk. Szóval, kivettem, hogy olvadjon. Mikor formázható lett, négyzet alakúra nyújtottam, kis téglalapokat vágtam belőle, megkentem a házi ketchuppal, s mindbe belecsavartam egy fél virslit. Előmelegített sütőben, 180 fokon mintegy fél órát sütöttem. Nem kentem le semmivel, tökéletes lett így is. Próbálják ki!
Pénteken a virslis batyukat vajas-sajtos zsemlére cseréltük a húsmentesség kedvéért, s azért, mert csütörtökön nem volt kedvem főzni. Néha mindenki lazsálhat kicsit, nem igaz?

Pénteki húsmentes: lencseleves és palacsinta

Vannak szokások, hagyományok - főként étkezéssel kapcsolatosan -, amikről nem tudok, vagy inkább nem szeretnék lemondani. Ilyen például a farsangi fánk, Márton napi libacomb, a Húsvéti sonka, a Karácsonyi halászlé, s - elképzelhető, hogy egyeseknek furán hangzik - a böjti időszakban tiltott pénteki húsevés. Úgy vagyok ezzel, hogy bár mi egyébként sem eszünk kifejezetten sok húst, senkinek nem árt, ha beiktat néhány húsmentes napot hetente. Erre remek alkalmat szolgáltat bárkinek ez az időszak, hiszen sok újságban, magazinban terítékre kerül ilyenkor ez a téma.

Szerettem volna valami laktató, finom ételt készíteni. Sárgaborsó és lencse jutott eszembe, mert mindkettő remek alapanyag lehet, végül a lencse mellett tettem le a voksomat. Abban biztos voltam, hogy nem az ecetes, babérleveles módon áll majd össze, de a lencsének mindenképpen jót tesz egy kis "savanyítás", ezért tejfölben gondolkoztam. Második fogásnak pedig palacsintát sütöttem.

Lencseleves

1 bögre lencse (2,5 dl)

1 fej vöröshagyma

2 kisebb sárgarépa

2 dl tejföl

1 ek. olaj (én mindig repceolajat használok, mert koleszterin csökkentő hatású)

1 csapott ek. liszt

1 kk római kömény (egész)

só

őrölt bors

pirospaprika

petrezselyemzöld

A lencsét átválogattam, alaposan megmostam, majd a megpucolt, egész hagymával együtt az olajon elkezdtem pirítani. Ráhintettem a lisztet, átkevertem vele a zöldségeket, majd a tűzről levéve megszórtam pirospaprikával és beletettem a vastag karikára vágott sárgarépát is. Átforgattam az egészet, felöntöttem vízzel, fűszereztem, majd készre főztem. Amikor a lencse megpuhult, lehúztam a lángról és belekevertem a tejfölt. (Mindenképpen le kell venni a tűzről, különben a tejföl összefut, csomós lesz.) Legvégül belekerült az apróra vágott petrezselyemzöld is. Jöjjön a tőlem jól megszokott mondat: egyet rottyan és kész is!

Másodiknak pedig palacsinta készült. Van ugyan a hűtőben egy kis túró, de azt meghagytam Múzsnak, aki ma ér haza vidékről, a magamét Mara isteni baracklekvárjával kentem meg. Palacsintát sütni mindenki tud, ezért a receptjét nem írom le. Egy titkot azonban elárulok: nem ízesítem a tésztát, ugyanis a megmaradt, kisült palacsintákat le is lehet fagyasztani, s nem tudhatom előre, hogy mikor előveszem édes vagy sós lesz-e majd a töltelék! 

A képen látható tekerést az üzemi konyháról loptam. Szerintem nagyon jól mutat.

Ma ajándék gyártás lesz este - egészen pontosan bonbon készül majd -, mert Hildus névnapját ünnepeljük hétvégén. Még sosem csináltam "formába öntőst", csak "kigolyózóst". Izgulok. Szorítsanak, hogy sikerüljön!

Hónap végi krumplileves

Azért nem volt egész nap bejegyzés, mert bár megírtam, a fényképezőgépem sztrájkba kezdett. A mellékelt fotóért elnézést kérek, a telefon csak ennyire képes. Igyekszünk mielőbb orvosolni a problémát, Múzs már bújja a netet - hála neki.

Igyekszem viszonylag spórolós konyhát vezetni, azaz felhasználok mindent, ami van, szinte semmit nem dobok ki. Ettől függetlenül ügyelek arra, hogy minőségi alapanyagokból dolgozzak, lehetőleg megfizethető áron, ergo nem a biopiacon vásárolok, azt nem engedhetjük meg magunknak. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szüleim és nővéremék kertes házban laknak, így könnyen juthatok a nyár folyamán friss zöldséghez, gyümölcshöz, amiket ilyen-olyan módon elraktározunk télire. Ez - bizony - hatalmas segítség. A csirkét vidékről rendelem - erről olvashattak már nálam korábban ITT - a disznóhúst és az abból készült késztermékeket Szultánéktól és Múzs szüleitől kapjuk, vagy néha rászánjuk magunkat és saját kezűleg gyártunk kolbászt. Ha halat szeretnénk enni, akkor pedig elmegyünk a halpiacra, mert az a tapasztalatom, hogy friss halat igazán csak ott kapni.
Most joggal mondhatja a kedves olvasók, hogy ezek után könnyen beszélek a minőségi alapanyagokról. Elismerem, igaza is van, hiszen sokkal kevesebbet költünk így élelmiszerre, különösen úgy, hogy a termelés költségeit sem mi viseljük. Nagyon remélem, mihamarabb megoldódik a kérdés, s beszállhatunk Múzzsal a családi élelmiszer láncba, úgy is, mint termelők.
Mindettől függetlenül spórolós konyhát viszek. Hónap végén igyekszem abból főzni, ami a hűtőben van. Jó előképzés volt erre a tíz év kollégium.

Tegnap este nagyon fáradtnak éreztem magam, őszintén szólva gyorsan szerettem volna letudni a főzést. Eszembe jutott, hogy anyukám hozott nekünk szilvás gombócot. Szeretem a gombócot - bár a nudlit sokkal jobban -, de nálam édesség számba megy. Egy levessel párosítva - gondoltam - remek ebéd lesz mindkettőnk számára. Gyors leves kellett, így adta magát, hogy az alap a burgonya lesz, mert az hamar megfő. Körülnéztem, mit rejt még a kamra és a hűtőszekrény, s így született meg a kefires burgonyaleves.

Kefires burgonyaleves

3 db nagyobb krumpli
1 pici fej vöröshagyma
kb. 10 cm-es kolbász
só, őrölt bors, egész fűszerkömény (ízlés szerint)
1 babérlevél
fél doboz kaukázusi kefir
1 csokor petrezselyemzöld
fél ek repceolaj

A kolbászt felkarikáztam, a hagymát megpucoltam és félbe vágtam, a burgonyát tisztítás után felkockáztam, s az egészet egy fél ek. repceolajon picit átforgattam. Én staubolni szoktam, azaz a zöldségeket meghintettem egy csapott kanál liszttel, kicsit pirítottam, s felöntöttem vízzel. Sóztam (vagyis Hildus vegetájával ízesítettem), borsoztam, majd beleszórtam a fűszereket, kivéve a petrezselyemzöldet. Mikor a krumpli megfőtt, levettem a tűzről, s belekevertem a fél doboz kefirt. A lángra visszatéve beleszórtam az apróra vágott petrezselyemzöldet. Én mindig a végén teszem bele ezt a zöldfűszert, így különösen élénk marad az aromája. S a szokásos mondat következik: egyet rottyan és kész is!

Szerettem volna a gombócról is képet feltenni, de a technika ördöge közbeszólt. Annyit megoszthatok viszont az olvasóval, hogy isteni volt! Anyukám, köszönjük szépen, s ezúton felkérünk még egy adag gombóc készítésére. Szigorúan a fotó kedvéért! ;)

Vendégváró gombalevest vacsorára

Úgy alakult, hogy nyolc év után végre sikerült rábeszélnem a szüleimet, hogy végre vacsorázzanak nálunk. Mert hogy pénteken jöttek. Felbatyuzva, hogy mindenféle földi jóval lássanak el minket. Mondanom sem kell, sikerült!

Ugyan nem volt hűvös az idő, de nekem még téli a hangulatom, ezért arra gondoltam, egy kellemes, meleg leves biztosan jól esne mindannyiunknak. 

Őszintén szólva mindig egy kis aggodalommal tölt el, ha a szüleimnek kell főznöm, mert nehéz őket eltéríteni a megszokott ízektől. Egy bejáratott receptre volt tehát szükség, amit ugyan ők még nem kóstoltak, de sokszor, sokaknak megfőztem már, s ízlett. Így esett a választásom a tejszínes gombalevesre.

Tejszínes, citromos gombaleves

50 dkg gomba (mindegy milyen, most csiperkét használtam)

1 fej vöröshagyma

2 db sárgarépa

fél doboz főzőtejszín

1 csomag petrezselyemzöld

1 ek olaj

1 ek liszt

só, bors ízlés szerint

A  hagymát felaprítottam, a sárgarépát megpucoltam, felkarikáztam, meghintettem egy kávéskanál sóval, s elkezdtem pirítani az olajon. A gombát megtisztítottam, nagyobb darabokra vágtam, majd a megpirult hagyma és répa tetejére öntöttem. Sóztam, borsoztam, s tettem rá a Hildus által készített "házi vegetából". Mikor a gomba levet eresztett, felöntöttem körülbelül másfél liter vízzel, s fedő alatt megfőztem. Amikor a répakarikák megpuhultak, a levesbe facsartam egy fél citrom levét és az apróra vágott petrezselyemzöldet, majd elkészítettem a habarást. Egy kevés tejszínben simára kevertem a lisztet, ezután felöntöttem a maradék tejszínnel - így elkerülhető, hogy a liszt csomós legyen. A tűzről lehúztam a lábost, s hozzáöntöttem a keveréket. Egyet rottyan és kész is!

Legnagyobb örömömre a leves nagy sikert aratott! Próbálják ki! Melegen ajánlom! ;)

Melegítő "egytál-leves"

Szombaton vidéken voltunk, hazafelé megmutattam Múzsnak az egyik kedvenc éttermemet, mert együtt még nem voltunk ott. Ez itt a reklám helye, s azt gondolom, hosszú évek töretlen pozitív tapasztalata után bátran leírhatom a nevét: Üllői úti Bécsiszelet vendéglő. Nem linkelem be a honlapot, mert szerintem nem kifejezetten vendégcsalogató. Akit érdekel, járjon utána, Gúgli Mester segít! 

Ugyan nem egy kifejezetten étterem kategóriás létesítmény, de a kiszolgálás szuper, a pincér hölgyek ugyanazok - legalábbis ketten - az adagok rendben, az ízek olyanok, amiket az ember elvár. Tudni kell, hogy bizony ez is egy úgynevezett "étteremlánc", azonban, aki még nem próbálta - vagy próbálta, de csalódott -, annak IDE és csakis ide szabad eljönnie!

A menü - részemről a szokásos - kis rántott szelet (18dkg) kis salátával. Ez utóbbi maga a tökély! Lila és fehér káposztasaláta fokhagymás burgonyasalátával, s valami felismerhetetlen dresszinggel. Ezek egyvelege a friss, ropogós, nem túl vékony, ízletes rántott hússal olyan ízorgiát idéz elő az ember szájában, ami leírhatatlan. Elfogult vagyok, tudom. Elfogultságomon felbuzdulva Múzs óriás bécsit kért (30 dkg), ugyanúgy kis salátával. A tányérnyi húsok fele elfogyott, a másik fele vasárnapi ebédként végezte, immáron saját lakunkban. Sült sütőben krumplit csináltam hozzá s ecetes uborkával kínáltam. Isteni volt. Kép nincs.

Lévén a vasárnapi ebédet letudtuk a szombati maradékkal, gondoskodnom kellett a hétfői menüről is. A srácoknak az irodában még pénteken megígértem, hogy hétfő reggel friss buktát kapnak. Kép alább, recept később.

Ehhez nem nagyon tudok mást elképzelni, mint egy melengető téli levest, ami jelen esetben kolbászos bablevesként manifesztálódott.

Kolbászos bableves

50 dkg fejtett bab (Mara kertjéből)

1-2 sárgarépa

1 petrezselyem gyökér - ez most nem volt otthon

1 kisebb fej hagyma

1 szál kolbász (Szultán mester kezei közt készült)
2 gerezd fokhagyma

só, bors ízlés szerint

1 kk fűszerkömény

1kk római kömény

Az alapanyagoktól eltekintve ez most egy leves-light lett. Miért? A válasz egyszerű: nem rántottam be. A felesleges lisztfogyasztást igyekszem mellőzni az étkezésünkből. Pirospaprika sem került bele, mert úgy láttam, a gyönyörű, skarlátvörös kolbászból épp elég szín és íz oldódott a lébe.

A fejtett babot kivettem a mélyhűtőből - soha nem használok konzervet a tartósítószer és egyéb adalékok miatt, s nem tudom, tudják-e, ha mélyhűtőben tárolják a babot, akkor elmaradhat az áztatás. Megmostam, majd beletettem a fazékba. A sárgarépát (petrezselyemgyökeret), hagymát megpucoltam, a répákat fél centiméter vastag karikákra vágtam, a hagymát egészben hagytam, majd a bab tetejébe öntöttem. A kolbászt 5 centiméteres darabokra vágtam, szintén a fazékba került, majd az egészet sóztam, borsoztam, s felöntöttem annyi vízzel, amennyi bőven ellepi, s fedő alatt elkezdtem főzni. Mikor a zöldségek megpuhultak, belenyomtam a levesbe 2 gerezd fokhagymát, s egy percig még forraltam, majd lekapcsoltam a gázt. Tejföllel ettük.

Laktató, ízletes, nehéz, mégis könnyű.
Meglepő benne a római kömény? Tapasztalatom szerint a "fújatós" ételek legjobb ellenszere! Nekem/nekünk bevált. A végeredményben észrevehetetlen az íze, azonban annál hatásosabb. Próbálják ki!