Az történt, hogy kedves Kolléganőm J. hozott nekem frissen fejt kecsketejet, miután kecskéket tenyésztenek. Sokat. Persze, kóstolónak kaptunk sajtot is, ami isteni volt. Az itt lakók szerint is, így vettem a bátroságot, hogy magam is készítsek.
Valaha régen tehéntejből már alkottam sajtot, de ez egészen más állagú, sokkal krémesebb.
Annyit érdemes tudni, hogy laktózérzékenyként nem igazán iszom tejet és sajtot sem eszem - ritkán laktózmenteset -, mert ha eszem, az fáj. Ettől a sajttól kutya bajom sem volt.
Az alaprecept így szól:
1 l tej
2 ek almaecet
1 ek só - én tengeri sót raktam bele, de a maiba parajdi sót fogok
A tejet elkezdjük melegíteni, 84-92 Celsius közt érdemes tartani - én ehhez húshőmérőt használtam. Hívtam is Hildust, hogy felavattam, ugyen nem húsre. Nevettünk.
Persze nem muszáj, hőmérőt használni, de gyöngyözésen túl ne engedje senki, mert akkor túró lesz, túlforr.
Amikor elérte a kívánt hőt, akkor lehúztam, beletettem az almaecetet, elkevertem. Izgalmas volt látni, ahogy kicsapódik a fehérje.
Hozzátettem a sót, majd visszatettem picit még a lángra, hogy újra elérje a 85 fokot. Beletettem a kaprot is, majd textilpelenkába helyeztem és lecsepegtettem. A savót egy üvegbe tettem, abból még lesz rikotta s a maradék savót fogom a tökfőzelékbe elhasználni ízesítőként.
Két deszka közöttt súlyoztam a sajtot. Elvileg 5-6 órát kell így maradnia szobahőmérsékleten, de nekem kb. 11 órát volt így. Annyi a különbség, hogy így keményebb lesz a sajt.
Mr. Kardos szerint isteni de nagyon sótlan, szóval, a só mennyiségén lehet változtatni, vagy a kész, natúr sajtot sófürdőbe kell rakni.
Ma este lesz még egy menet, mert Nagyláb is szeretne saját sajtot és kíváncsi a műveletre. Izgulok!
Érdemes kipróbálni, jó móka! Sok szerencsét kívánok!
