A múltkori bejegyzés elég tárgyilagosra sikerült, ezért most bővebb lére eresztem a mondandómat a tisztelt Olvasó szíves engedelmével.
Rengeteg minden történt, mióta nem íródott a blog. Két hétre száműztem Nagylábot és magamat a szüleimhez, hogy Múzs tudjon készülni az egyetemi megmérettetéseire. Remek volt a tudat, hogy nem nekem kell kitalálni, mit főzzek, de nem irigyeltem anyukámat. Jókat ettünk, amikor épp nem esett - mert Murphy barátunk közbeszólt, s esőt és hideget küldött a büdös székesfővárosból érkezők fejére vidéken-, sokat sétáltunk, s napfürdőztünk kora esténként a kertben. De mint minden jónak, ennek is vége lett, s elkezdtünk visszaszokni családilag a hétköznapokhoz.
Voltunk azóta egy isteni, ercsi bográcsoláson, s vendégeket is fogadtunk. Nem értem miért, de valahogy nem került mostanában a kezem ügyébe a fényképezőgép, így ezekről a torokról legfeljebb írásos visszaemlékezésem olvasásával értesülhet az Olvasó.
A legutóbbi vendéglátás izgalmasra sikerült. Nem a vendég, hanem az idő rövidsége miatt. Főzni, takarítani, gyereket ellátni egyszerre úgy, hogy minden a helyére kerüljön, mire a vendég érkezik, nem egyszerű dolog, de nincs előttem lehetetlen, küldetés teljesítve. A menü zellerkrém leves, csirkepörkölt nokedlivel, répával és burgonyával zacskóban sült csirke, csalamádé és ecetes szilva volt. Desszertre már nem futotta. A mennyiség nem volt csekély, a csirke méretben azonban adott volt, nem volt mit tenni, fel kellett használni az egészet. A maradékokat még két napig ettük, s a pörkölt nokedlivel két adagban a fagyasztóban várja elkerülhetetlen sorsát. Bizonyára megértik, ennyi hús után én már csak zöldségre vágytam.
Nagylábbal elmentünk sétálni, s betértünk a zöldségeshez, ahol nem túl friss, de azért használható tojásgyümölcsök sorakoztak a rekeszben. Kiválasztottam a legkeményebbet, s azon gondolkoztam, miképp készítsem el. Muszaka volt már többször, s abba bizony hús kell, ötlet tehát elvetve. S ekkor eszembe jutott, hogy a konyhapolcon ott lapul a kuszkusz! Gyors hűtőmustra után össze is állt a kép. Íme:
Kuszkusszal töltött padlizsán
1 nagy padlizsán (lehet több is, az étvágytól függ)
kb. 5-8 dkg kuszkusz
3 db koktélparadicsom
fél fej lilahagyma
2 kk. kapribogyó
néhány ízesebb sajtforgács (én parmezánt használtam, de márványsajt, vagy edami is lehet)
1 tk. + ízlés szerint só
1 ek. olaj (olíva-, vagy repceolaj)
őrölt bors
víz
Először is egy fontos dolog, amit már nem tudom, hol olvastam, de bevált: a padlizsánt vágjuk hosszában ketté, húzzunk a húsba csíkokat, majd keresztbe is, mintha grilleznénk, sózzuk be, s egy fél órára hagyjuk állni. Ezután mossuk alaposan le őket, így megszabadultunk a keserű létől.
Közben melegítsük elő a sütőt. A megmosott padlizsánokat helyezzük sütőlemezre, s süssük addig, míg puha lesz a húsa. Rácson is lehet, de én az enyémen nem mertem.
Ezalatt a kuszkuszt készítsük el. 5-8 dkg-ot írtam, de csinálják így: egy kávéscsészét töltsenek meg kuszkusszal, öntsék egy tálba, s tegyék félre. Egy edényben két kávéscsészényi vizet, vagy húslevest forraljanak fel egy ek. olajjal és egy tk sóval. A félretett kuszkuszra öntsék rá a forró lét, s fedjék le. Nem kell tovább főzni. Amíg a zöldségeket daraboljuk, szépen megdagad.
A paradicsomokat, s a lilahagymát aprítsuk fel, keverjük hozzá a sajtot, kapribogyót, majd a kuszkuszt. Ha szükséges, sózzuk, borsozzuk, esetleg valamilyen zöldfűszer is kerülhet bele.
Vegyük ki a megsült padlizsánt, kaparjuk ki a belsejét, aprítsuk fel, s vegyítsük a kuszkuszos keverékkel. Egy kanállal töltsük meg a lila "hajókat", majd 10 percre dugjuk vissza a sütőbe. Nem fontos, hogy a zöldségek megpuhuljanak, ropogósan nagyobb az élmény.
Próbálják ki!
