Mindennapi kenyerünk

Nem sok kenyeret eszünk. Mr. Kardos szokott szendvicset vinni magával a munkahelyére, s vacsorára egy zsemlét ketten megeszünk Nagylábbal, ha nem főtt ételt készítek. Miután lassan fogy a péksütemény, s nem járunk minden nap boltba, egyre több bosszúság ért minket, hogy kiszárad, penészes lesz, szivacsos, a szöget be lehet verni vele és az íze sem az igazi. Már régebben kipróbáltam Hugh F. W. hamis kovászos kenyerét, s ennek mintájára készült már teljes kiőrlésű, rozsos és sima zsemle is. Na meg főtt kifli, de ezt majd később.

Hamis kovászos zsemle (kenyér) Hugh nyomán

a kovász:
250 g liszt - én most kenyérlisztből csináltam, a teljes kiőrlésűnél a negyede legyen teljes kiőrlésű
10 g élesztő - én mindig frisset használok
325 ml víz

Ezt egy éjszakára, de legalább 6 órára folpackal lefedve szobahőmérsékleten tartom.

10 g só
250 g liszt 

kerül még bele. Összegyúrni, keleszteni, 250 fokon sütni lsiztezett sütőlemez úgy, hogy a sütés előtt a sütőlemezt felforróstíjuk a sütőben 5 perc alatt, majd meglisztezzük, ráejtjük a zsemlét/kenyeret, megspricceljük hideg vízzel - ettől ropogós lesz a héja - és készre sütjük.

Közben kenyér is készült, íme:

Próbálják ki, megéri!

Kenyeret nem dobunk ki, avagy a száraz kenyér újrahasznosítása

A cím alapján a kedves Olvasó előtt bizonyára felmereng egy daráló, s a frissen aprított prézli képe. Nos, ez esetben ki kell ábrándítsam, ugyanis nem erről van szó! Meglehetősen utálok panírozni, ezért nálunk - Múzs legnagyobb bánatára - meglehetősen ritka vendég a rántott hús. Azért elő szokott fordulni, volt már róla bejegyzés itt a BK-n is. Na de térjünk a lényegre.

Nagyon kevés péksüteményt eszünk ismét, hogy már nekem sem kell a spártai diétát tartanom, kenyeret meg még ritkábban, de az elmúlt időszakban mégis azt kívántuk inkább. Van a közelünkben egy kiváló pékség - ritkaság, de így van -, ami késő este is nyitva van. (A "minden áron rendelkezésre állásnak" nem vagyok híve, de ez egy főzős blog, majd egyéb fórumokon kifejtem ezzel kapcsolatban a véleményem, alkalomadtán.) Ezen felül isteni kenyeret árulnak. Pontosítok: bizonyos termékeik valóban remekek. Nos, ennek ellenére sikerült belefutnom egy kevésbé sikerült termékbe, ami ránk száradni készült, de kenyeret nem dobunk ki, így ki kellett valamit találnom, hogy mentsem a helyzetet. Gúgli mester a barátom, beírtam az első hülyeséget, ami eszembe jutott: rakott kenyér. A legnagyobb meglepetésemre özönlött az információ a képernyőről, s végül megalkottam a saját verziómat. Talán úgy jellemezhetném a legtalálóbban, hogy "bundásrmelegszendvics".

Rakott kenyér, avagy bundásmelegszendvics

8 szelet szárazabb kenyér

10-12 szelet felvágott

fél lila hagyma

fél paprika

5 dkg sajt (mindegy milyen, nekem trappista volt)

5 db tojás

só

bors

zöldfűszer kedvünk és ízlésünk szerint

tej

zsiradék a tepsi kikenéséhez

Előmelegítjük a sütőt a melegszendvics készítéséhez alkalmas hőfokra. (Nem, most nem grillezünk.)

A kikent tepsi aljára helyezünk szorosan 4 szelet kenyeret, amiket meglocsolunk tejjel, majd rátesszük a felvágott felét, sajtot reszelünk rá, jöhetnek a zöldségek, majd újra felvágott, kenyér, tejjel locsolás, s végül a sózott, borsozott felvert tojásokkal leöntjük az egészet. A tetejére tehetünk még zöldséget, reszelt sajtot, vagy ami eszünkbe jut, majd mehet a sütőbe!

Gyors, finom, s nem utolsó sorban - megmentettük a kenyeret!