Mert termelni érdemes - paradicsomlé és ketchup a saját kertünkből

Mr. Kardossal egy húron pendülünk, ha a kertről van szó. Persze ennek szerepe van erős kertész vénánknak és végzettségünknek. Minden évben termesztünk friss zöldséget - valahol. Tavaly Hildusék kertje volt a forrás. Az utolsó nagy hajrában az alábbi gyönyörűségek érkeztek:

A paradicsom "téliesítése" volt a fő feladat, mert bár a képen nem látszik, mintegy 30 kg volt. Készült belőle ketchup és paradicsomlé is.

A ketchup receptjét Fűszeres Esztertől vettem, de a korábbi bejegyzésben lévő linken már nem található meg, ezért megosztom most itt, hogy biztosan megmaradjon. A recept kis mennyiségre vonatkozik, tessék arányosítani, ha nagyobb mennyiséggel dolgozunk.

Hozzávalók:

5 kg érett paradicsom

1/2 csokor zeller zöld 

2 fej hagyma

1 fej fokhagyma

2 kk egész bors

2 kk fehér mustármag

10 szem szegfűszeg

2 kk fahéj

ízlés szerint cukor

ecet

Komoly segítségem is akadt az 5 éves Nagyláb személyében.

A paradicsomot megfőztem, majd átpasszíroztam. A feléből lé készült, ízesítés nélkül, a másik feléből lett ketchup. A zellerzöldet, hagymát, fokhagymát felaprítottam és beletettem a paradicsomlébe. Addig főztem, míg a leve jól besűrűsödött, aztán robotgéppel összeturmixoltam az egészet. (Az eredeti recept szerint a zellert, hagymát, fokhagymát a paradicsommal együtt át kell passzírozni, de én nem szoktam.)

Teatojásba tettem a borsot, mustármagot, szegfűszeget és beledobtam a szószba. A fahéjat, cukrot ecetet csak a vége felé tettem bele. Kóstolni kell, nem lehet megúszni.

A főzetet kifertőtlenített üvegekbe töltöttem és száraz dunsztban kihűlésig pihentettem.

Én nem szoktam bele chilit tenni, de aki csípősen szereti, az nyugodtan használja.

Milyen jó is így majdnem tavasszal elővenni egy ketchupot, paradicsomlét, s húsgombócot, pizzát készíteni vele.

Próbálják ki!

A ketchup és a csirke találkozása

Valamikor évekkel ezelőtt vacsorára voltunk hivatalosak. Egy fura párosítás került terítékre Stahl Judit tolla nyomán: ketchuppal sült csirkeszárnyak. Bevallom, akkor nem kóstoltam, de most, évekkel később elkezdett bennem motoszkálni  a gondolat, hogy készítsek valami hasonlót. A receptet nem kértem el és nem is néztem utána, viszont elkészítettem a saját változatom. Az apropó pedig Múzs államvizsgája volt. Ebből az is kiderül, hogy az étek nem most készült, hanem egy hónapja. A tisztelt Olvasónak - gondolom - áll a haja, hogy megint bulgur, de elhihetik, nem eszünk azt minden nap. S ha már szóba került: ez búza, nem különlegesség, nem flancolásból etetem a családom vele, hanem mert szeretjük és mert a töröknél rettentően olcsón hozzá lehet jutni, ha az ember kimérve kéri. Itt leírtam a bulgur elkészítését. Jöjjön hát!

Ketchupos csirkecomb zöldséges bulgurral

4 db csirkecomb
4 ek ketchup
só
4 db egész bors
2 babérlevél

1,5 dl bulgur (pohárban mérem, így könnyű a vizet is kimérni)
1 db kisebb cukkini
1 db sárgarépa
fél fej lilahagyma
1 ek. olívaolaj
só
őrölt bors

Egy fedeles jénai tálba helyeztem a besózott csirkecombokat, rátettem a fűszereket és a ketchupot, alaposan összekevertem, majd lefedve a hűtőbe tettem körülbelül 6 órára. Vacsorára készült és jó, ha pácolódik kicsit.
Este a csirkét egy kis tepsibe tettem, s felöntöttem kb. 1,5 dl vízzel, alufóliával letakartam, s a sütőbe toltam. Míg sült, a bulgurt a kétszeres vízzel és sóval mikróban megfőztem. A zöldségeket felkarikáztam, fűszereztem, s olívaolajon megpirítottam, majd hozzáöntöttem a bulgurt. Pár percig sütöttem őket a serpenyőben.

Múzs örült, bár a dolog pikantériája, hogy én nem ettem belőle, mert az ünnepelt éjfél körül ért haza, a maradékot pedig másnap elvitte ebédre. Azóta már elkészítettem újra, s mondhatom, még fogom is, mert kiváló fogás. Próbálják ki!

Telik a kamrapolc

Meglehetősen dolgos hétvégén vagyunk túl. Savanyúság és ketchup készült télire. Még nem sikerült kipihenni magam azóta sem.

Szombaton megkértem Múzst, kísérjen el a piacra, hogy ne kelljen cipelnem. Rá való tekintettel igyekeztem minél gyorsabban végezni. Egy helyen megvettünk szinte mindent, s négykerekű táltos paripánkat mintegy 20 kilogramm zöldséggel megrakodva indultunk haza. A vásáron beszerzett földi jókon túl Hilduséktól is kaptunk egy kosár paradicsomot, ami szintén befőzésre várt.

Első körben a ketchupot tettem el. 7 kg paradicsomot mostam, vágtam, helyeztem a szép, új lábasomba, s tettem fel főni. Szüleimtől kaptunk egy passzírozót, de használat közben kiderült, nem vagyok passzírozó-kompatibilis. Egyszerűen nem bírtam a húst kipréselni a mag és héj közül, csak a lé folyt le, s sajnáltam volna  a pépes terméket kidobni. Ilyenkor előjön a sufni-tunning és a józan paraszti ész, előkerült egy újabb fazék, majd a nagy, zománcos szűrőkanál és azon passzíroztam le - immáron számomra tökéletes minőségben - a forró, leves paradicsomokat. A receptet Fűszeres Esztertől vettem, évek óta használom. Itt olvashatják.

Természetesen 7 kg-ra átszámoltam a fűszerek és egyéb hozzávalók mennyiségét. Eszter azt írja, hogy a paradicsommal együtt főzzük a hagymát, fokhagymát, zellert, s úgy passzírozzuk át. Én nem így csináltam, a paradicsom lényegének kinyerése után visszatettem a fazekat a tűzre, akkor kerültek bele a pépesített hagymafélék és a zeller. Így főztem meg őket. Ez - szerintem - azért is jobb megoldás, mert még több vizet veszít a lé és sűrűbb lesz a ketchup. Összesen 5,5 üveg lett belőle. 

Készült még káposztával töltött csípős almapaprika és csalamádé. A receptjüket nem írom, mert ezer változat van. Mindenki máshogy szereti, ki édesen, ki nagyon savanyún. Egyet azért elárulok: nem használok tartósítószert, ellenben fehérborecet adja a felöntőlé ecet-tartalmának nagy részét. 

Sajnos, rossz holdállásban álltam neki az eltevésnek, s meglehetősen meleg volt a kamrámban, így az almapaprika beopálosodott, de amint észrevettem, kinyitottam a kamra ajtaját, s jelentem, a helyzet nem romlott tovább, sőt javult, minden rendben van. 

Vár még ránk egy édesebb répa-káposzta saláta eltevése és még ugyanennyi ketchupot szeretnék befőzni.

Önök hogy állnak? Telik már a kamrapolc?