Volt egyszer sok szülinap...

A családunkban, s a baráti társaságban is szeptembertől-márciusig egymást követik a születésnapok. Ennek köszönhetően meglehetősen sok tortát sütök ebben az időszakban. Igyekszem mindenkinek mást készíteni. Idén az a megtiszteltetés ért, hogy kaptam egy megrendelést is. Bizony, van még mit csiszolnom a technikámon, de mindent megteszek ennek érdekében. Ebben a bejegyzésben a három kedvenc tortámat osztom meg az Olvasóval.

Nagyláb januárban lett egy éves. A recept után sokat nyomoztam a neten, mert ahogy tapasztalom, a védőnők és gyerekorvosok "milyen ételt kaphat x korban a gyerek" hozzáállása kerületenként változik. Végül találtam egy receptet, amit egy icipicit átalakítottam, ezzel leptem meg Nagylábat. 

A torta kukorica liszttel készült tésztából áll, amit nagyon kevés porcukorral elkevert joghurttal, meggyel és banánnal töltöttem meg. Az ünnepelt kézzel elfogyasztotta gyakorlatilag az egészet.

A másik januári szülinaposunk Múzs. A torta feliratát muszáj elmagyaráznom. Tudós férjem arra a kérdésre, hogy mit kér születésnapjára azt a választ adta, hogy PS3-at. Ha azt nem kaphat, akkor nem kér semmit. Nos, azt nem kapott, a miértjét most nem részletezem, de magas labdát dobott, így a vicc kedvéért kapott feliratként 3 PS-t. Kapott is, meg nem is ;).

Ez a torta egy egyszerű piskóta tészta volt, s nem mondom, hogy nem készültem, de mégsem, mert csoki és kakaó sem volt itthon, így töltelékkén túrókrém, külső mázként pedig csokoládé puding került bele/rá. Az elronthatatlan piskóta receptjét ITT olvashatják.

A sorban az utolsó torta pedig az volt, amit a barátaink kérte tőlem. Informatikusnak készült, így adta magát, hogy valami eszközt formázzak meg. Laptopra esett a választás. Ha rajtam múlt volna, csukva marad, de Múzs azt mondta, akkor nagyon lapos lenne, így fel volt adva a lecke, hogy állítom majd meg. Sütöttem hát két kakaós piskótát. A nagyobbat bevontam barna fondannal, ez lett az asztal. A kisebbik lett a laptop billentyűzet része. A billentyűket kézzel festettem ezüst színű ételfestékkel és ecsettel. A monitor részt rizsmasszából készítettem. Ezt még tökéletesíteni kell, mert nagyon lágyra sikerült a massza, nem tudtam szépen egyenletesre formázni, így elég girbe-gurba lett a felület, nem lett szép. Azt hittem, a rizsmassza nem lesz ilyen súlyos, nehéz, de sajnos nem állt meg, ki kellett hátulról támasztanom. A neten olvasva sokan egy fém, vagy fa keretet készítettek a nyitott résznek, s egy ostyaképpel díszítették, így megállt. Én bevontam a rizsmasszát fondannal, s lett, amilyen lett. Van még mit tanulnom. A megrendelőknek, illetve az ünnepeltnek is nagyon tetszett az én elégedetlenségem ellenére.

A kakós piskótába gesztenyekrém került. Állítólag a rizsmassza is nagyon finom volt.

Télre érkezett egy felkérés, gyűjtöm az ötleteket. A forma is ki van találva, remélem klassz lesz.

Ha a tisztelt Olvasó szeretné tudni a pontos recepteket, szívesen megosztom, nincs titok!

Töltött háromszögek és a tuti piskótarecept, avagy kókuszkrémes torta

Elgondolkoztam, vajon érdemes-e ezeket a recepteket most, a legnagyobb melegben feltenni, hiszen minden épeszű ember kerüli a sütőt, de miért is ne?! Mindkettő korábban készült, s természetesen a legnagyobb melegben, amiből következik, hogy szerény személyem nem szaporítja az épeszűek táborát. Az egyiket egy kedves ismerősömnél láttam, aki megosztotta a receptet a féjszbúkon, a másik pedig Múzsnak készült a tegnapi bejegyzés apropója desszertjeként.

Vendég érkezett hozzánk. Múzzsal megbeszélték, amolyan férfias, csevegős, iszogatós este lesz, de azért én is beleférek. Múzs nem egy ivós fajta, vacsorára valami olyat igyekeztem kitalálni, ami felszívja a szívni valót, s ekkor  esett meg a szemem az említett közösségi oldalon megosztott recepten. Ugyan meleg volt, de nem kellett ott állni mellette, úgy tűnt, hamar el is készül, hát belevágtam. A receptet itt olvashatják, külön nem kerül fel a BK-ra. Annyit fűznék hozzá, hogy a tésztát én a sütőben kelesztettem, s nem használtam kukoricát, mert mi nem szeretjük. A tetejére pedig köménymag került. 

A bejegyzés másik tárgya pedig egy kakaós piskótatorta a kókuszos bonbon töltelékével (meg még egy kis vajjal) megtöltve, étcsokival (nem tortabevonó) leöntve, mézeskalács író mázzal megrajzolva. Nos, az ünneplés napján ebből sem ettem, ahogy a tegnap említett vacsorából sem. Múzs másnap bevitte a kollégáinak és hazamentett nekem egy kisebb darabot, hogy én is megkóstolhassam. Hmmmmm, isteni lett! Az édes tölteléket az omlós tésztában épp megfelelően ellensúlyozta a tejszínes keserű csokoládé.

A piskóta receptjét gondoltam belinkelem, de nem találom. Ha valaki rátalál, kérem küldje el, hadd oszthassam meg itt, s a szerző neve szerepelhessen mellette. Évekkel ezelőtt nyomtattam ki, most begépelem, hogy az Olvasó is elkészíthesse a cukrászati minőségű piskótát. Nekem mindig sikerül, a recept tökéletes. 

Íme:

Piskóta recept

1 tojás + 2 dkg cukor + 2-2,5 dkg liszt - ez az alaprecept, ezt kell a tojások számával arányosan növelni!

Tortakarika (23 cm)

7 db tojás

14 dkg cukor

15 dkg liszt (kakaósnál/diósnál ez 12 dkg liszt + 3 dkg kakaóra/darált dióra módosul)

Az elkészítés pedig (nekem elhihetik, ezt MUSZÁJ betartani, így lesz tökéletes):

A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgákat a cukor kétharmadával fehéredésig habosítjuk. A tojás fehérjét elkezdjük felverni, s mikor már majdnem kész, hozzáadjuk az előbbi lépésből kimaradt cukrot, majd folytatjuk a hab keményítését húzópróbáig.

A fehérjehab harmadát óvatosan, fakanállal a kikevert sárgákhoz adjuk, amikor ez megvan, a többi fehérje is mehet bele, szintén vigyázva. Ebbe a könnyű keverékbe forgatjuk bele a szitált(!) lisztet.

Aki nem bízik magában, vagy a sütőjében, tehet bele sütőport, de szerintem nem kell.

A tortaformát kivajazzuk, kilisztezzük (aki képes sütőpapírt rendeltetésszerűen használni, helyettesítheti azzal, de nekem nem megy), majd miután beleöntöttük, a közepétől húzzuk ki a forma szélére a tésztát, hogy homorú legyen, így elkerülhető, hogy a közepe púpos legyen.

S ami a legfontosabb, a sütés, ami mindig két lépésben történjen:

160 fokra melegítsük elő a sütőt, majd ezen a hőmérsékleten süssük 10-15 percig. Ezután vegyük vissza 150 fokra a hőmérsékletet. Látom magam előtt, ahogy a kedves Olvasó épp húzza ki hüvelyéből a kardját, hogy beledőljön a hőfokok láttán. Én is ezt tenném, de nyugalom, van megoldás! Az én erősen a végét járó Karancs típusú villanysütőmnél ez a következőképpen alakul: először 7-esre teszem, aztán leveszem 6-osra.

Onnan tudjuk, hogy a tészta még nem sült meg, hogy ha megnyomjuk a tetejét, zizeg. Én fa nyárssal szoktam ellenőrizni, hogy átsült-e. 

Még egy dolog: nem illik a piskótára rányitni a sütőt, mert összeesik és szalonnás lesz.

Ha kivettük a sütőből, rácsra kell borítani, hogy kihűljön.

Ezelőtt többször sikerült vacak piskótákat csinálnom, de ez mindig sikerül. Próbálják ki, nem fognak csalódni!