Villámgyors pizza

Bevallom, nem az én érdemem, a fuszereslelek.hu-n olvastam, mikor még a régi "helyén" volt. Picit módosítottam az eljáráson, azóta sütőt is váltottam, s most leírom a receptet, hogy ne kelljen linkelgetni - ellenőrzés: forrásmegjelölés megtörtént. Ott a cím valami olyasmi, hogy 99%-os pizza rendelési idő alatt. Ezt nem tudom megcáfolni, valóban így van!

Villámgyors pizza (Fűszeres Eszter nyomán)

35 dkg liszt (szerintem mindegy milyen, nem vacakolok vele sosem)

1 dl tej

1,5 dl meleg víz

1 tk só (ha nem elég sós a só, akkor picit több)

1 kk cukor

2 ek olívaolaj

2 dkg élesztő

A lisztet tálba mérem, a tejet a vízeel együtt megmelegítem, majd a tálba öntöm, s mehet hozzá a többi hozzávaló - nem kell élesztőt futtatni(!). Egy fakanalat ragadok, amivel alaposan összekeverem, s azzal dagasztom kicsit a tésztát, de nem viszem túlzásba.

Előmelegítem a sütőt 230 fokra (mert tud ilyet és van külön pizzasütő funkció, ha nincs légkeverjenek, s legyen jó meleg a sütő, végső esetben csak az utóbbi.

Míg melegszik a sütő, összevágom a feltétnek szánt dolgokat (sonka, brokkoli, hagyma, paradicsom, paprika, olívabogyó, meg amit találok a hűtőben). A képen látható a Húsvéti maradékokból készült.

A tepsibe sütőpapírt teszek. Bizony ám! Aki ismer, tudja, hogy nem (volt) barátom a sütőpapír, de - ez itt a reklám helye - édesanyám felhívta a figyelmem a Tesco-s márkájúra, s kérem szépen, bevált!

A tésztát a levegőben gyorsan széthúzkodom, vigyázva, hogy ne szakadjon, majd a tepsiben "formára igazítom". Megkenem vagy fokhagymás tejföllel, vagy házi ketchuppal, oregánót hintek rá, majd jöhetnek a feltétek kedvem szerint. 15 perc alatt mesül. 

50 perc alatt tokkal vonóval kész a pizza.  Próbálják ki, ez valóban megéri!

Pizza és fagyi

Bizony, két étel is terítékre kerül ma. Mindkettő elkészítését baki hegyek övezték, de a végeredmény finom lett, megettük. Ezúton kívánom megemlíteni, hogy egy rendszeresen sütő-főző háziasszonynak is lehet, sőt van - az nem kifejezés -, rossz napja!

A pizza nem az én érdemem, már ami a receptet illeti. A Fűszer és lélek blogon olvastam, még a régi helyén. Itt találhatják. Valóban 99%-os pizza, de a kivitelezéssel meggyűlt a bajom. Történt ugyanis, hogy a sütőt - mert az én Karancs típusú, nem e századból származó villanytűzhelyemnek NINCS kelesztő programja - kissé túlmelegítettem, ezért a kelő félben lévő tésztám külseje kemény lett, a többi része pedig több, mint ragadós. Azért igyekeztem menteni a helyzetet, ki is nyújtottam, kentem, pakoltam a feltétet, majd nem tudtam átenni a forró sütőlemezre. Szerencsére Múzs épp hazaért a munkából, így ketten átügyeskedtük az akkor már félbe vágott pizzát - mert egyben nem hagyta magát -, s az első felét meg is sütöttük. Hihetetlenül finom lett, de mint a képen is látszik, a lisztezett tepsi által okozott túlzott lisztmennyiséget le kellett kaparni evés előtt. A második adag is elkészült, s maradt belőle másnapra is. Mindenképpen próbálják ki, érdemes! Feltétnek lilahagymát, sonkát, paradicsomot, paprikát, kapribogyót sajtot és olívát használtam, de mindenkinek szíves ízlésére van bízva, hogy épp mit kíván, vagy mit talál otthon.

A fagyi a történet másik mulatságos része. Hilduséknál süttettük a hasunkat Nagylábbal a hétvégén, akik - mint a helyszínen kiderült - vettek egy fagyigépet, ami már túl volt a próbaúton, s beválni látszott. Hildus kitalálta, hogy készítsünk egres fagyit bodzaszörppel (jujj, ha tudnák, hogy az milyen isteni finom!). Meg is szedtük a piszkét, hűtőből előkerült a bodzaszörp, amit a házigazdaasszony készített, s elővettük az említett készüléket is. Megmostuk, megtisztítottuk a gyümölcsöt, öntöttünk rá porcukrot, tejszínt, bodzaszörpöt, felaprítottuk, majd megállapítottuk, hogy a gyümölcsöt meg kellett volna főzni, mert elég darabos. Sebaj, így esszük meg. Nekem az volt a feladatom, hogy a gép tetejét tegyem majd a helyére, s az éles bevetés előtt tettünk egy próbát. Rátettem, aztán nem tudtuk levenni. Franco aludt, mi röhögtünk (ezt nem lehet szebben fogalmazni), de nagyon, s mintegy 10 percünkbe telt, míg közös erővel levarázsoltuk a tetőt a készülékről, majd megbeszéltük, hogy mikor elindul a fagyigyártás, óvatosabbak leszünk. A fagyi végül elkészült és elmondhatatlanul finom lett. Ezután készítettünk friss málnából is egy keveréket, ami szintén ízletesre sikerült, bár elfogult vagyok, mert a málna fagyi a kedvencem. Ennél a fagylaltnál pedig nem találtam elsőre bele a betöltő nyílásba és mindenhol folyt a málnapüré. Ez volt az a pont, ahol mindketten könnyes szemmel, ultrahangon kacagtunk. A bakikat a melegre fogom, más magyarázat nem lehet, de tény, hogy nem voltunk a helyzet magaslatán.
A képen egy már itthon készült mentás eperfagyi látható. Fagyasztott eper, 2 mentalevél, tejszín, porcukor az aprítóval darálva, keverve.

A konklúzió: zűrös helyzetekből is lehet igazán jól szabadulni. Mindegyik étel finom lett, elfogyott, sőt ismétlésre vár. Próbálják ki!