Pácolt sajt és medvehagyma

Nem bírunk betelni a kecskesajttal. Amikor csak lehet, kérek J.-től kecsketejet. Legutóbb natúr sajtot készítettünk, s rozmaringos olajban, lilahagymával, fokhagymával, koktélparadicsommal bepácoltuk. 1 hét és lehet is fogyasztani. Pár nap alatt elfogy, ez biztos.

Nem kell ám feltétlenül kecskesajtból készíteni. Ha camambert sajtból készül, akkor hermelinnek hívják. Bármilyen sajttal érdemes kipróbálni a pácolást. Pirítóssal, vagy friss kenyérrel - utóbbival az olívaolajat is ki lehet tunkolnia  tányérból - isteni reggeli, vagy vacsora. Tessék, csak tessék!

Azóta készítettünk csak hagymás verziót is, chilis olajban eltéve. A megajándékozott még nem nyilatkozott, bízunk benne, hogy elnyeri a tetszését.

A címből eredően biztosan várja az olvasó, hogy medvehagymás sajttal is előrukkoljak. Nos, nem erről lesz szó! Egyik este valami gyorsat szerettem volna készíteni. Előkaptam egy kis csirkemellet, amit csíkokra vágtam, majd egy kevés olívaolajon megpirítottam. Feldaraboltam a hűtőben bujkáló cukkinit (amit főzőtöknek árultak), amit a húsra téve összepároltam, s fűszerként medvehagymát és sót tettem az ételbe. A végén kanyarítottam rá néhány evőkanál telfölt, s masni tészával tálaltam. Én rizst szerettem volna, de Mr. Kardos és Nagyláb a tészta mellett tette le a voksát. A kész ételt nem sikerült lefotózni, mert hipp-hopp elfogyott.

A medvehagyma fokhagymás ízét nagyon szeretem. Nem szabad belőle túl sokat használni, mert mindent elnyom. Ez alól kivétel, ha valaki pesto-t készít belőle.

Próbálják ki mindkettő, érdemes!

Boldogok a sajtkészítők!

Az történt, hogy kedves Kolléganőm J. hozott nekem frissen fejt kecsketejet, miután kecskéket tenyésztenek. Sokat. Persze, kóstolónak kaptunk sajtot is, ami isteni volt. Az itt lakók szerint is, így vettem a bátroságot, hogy magam is készítsek.

Valaha régen tehéntejből már alkottam sajtot, de ez egészen más állagú, sokkal krémesebb.

Annyit érdemes tudni, hogy laktózérzékenyként nem igazán iszom tejet és sajtot sem eszem - ritkán laktózmenteset -, mert ha eszem, az fáj. Ettől a sajttól kutya bajom sem volt.

Az alaprecept így szól:

1 l tej

2 ek almaecet

1 ek só - én tengeri sót raktam bele, de a maiba parajdi sót fogok

A tejet elkezdjük melegíteni, 84-92 Celsius közt érdemes tartani - én ehhez húshőmérőt használtam. Hívtam is Hildust, hogy felavattam, ugyen nem húsre. Nevettünk.

Persze nem muszáj, hőmérőt használni, de gyöngyözésen túl ne engedje senki, mert akkor túró lesz, túlforr. 

Amikor elérte a kívánt hőt, akkor lehúztam, beletettem az almaecetet, elkevertem. Izgalmas volt látni, ahogy kicsapódik a fehérje. 

Hozzátettem a sót, majd visszatettem picit még a lángra, hogy újra elérje a 85 fokot. Beletettem a kaprot is, majd textilpelenkába helyeztem és lecsepegtettem. A savót egy üvegbe tettem, abból még lesz rikotta s a maradék savót fogom a tökfőzelékbe elhasználni ízesítőként.

Két deszka közöttt súlyoztam a sajtot. Elvileg 5-6 órát kell így maradnia szobahőmérsékleten, de nekem kb. 11 órát volt így. Annyi a különbség, hogy így keményebb lesz a sajt.

Mr. Kardos szerint isteni de nagyon sótlan, szóval, a só mennyiségén lehet változtatni, vagy a kész, natúr sajtot sófürdőbe kell rakni.

Ma este lesz még egy menet, mert Nagyláb is szeretne saját sajtot és kíváncsi a műveletre. Izgulok!

Érdemes kipróbálni, jó móka! Sok szerencsét kívánok!