Lemaradtunk egy születésnapi buliról, azonban az ünnepeltet nem akartuk ajándék nélkül hagyni, így megbeszéltük vele, hogy egy hét múlva átadjuk neki, amit szántunk. Egy vacsorát, s egy tortát.
Nem egyszerű az illetőnek a kedvében járni, mert bár tagadja, de meglehetősen válogatós. Feltettük tehát a kérdést lehet-e epertorta? Miután a válasz igen volt, így már csak a személyre szabott megjelenésén kellett gondolkoznom. Vacsorának pedig - amiből végül ebéd lett - hosszas egyeztetés után chilis babot készítettem.
A torta személyre szabásának művelete nem volt egyszerű feladat. Mint a társaság nagy része, a szülinapos is informatikus, azonban a laptop, xbox, ps3 elkészítéséhez valahogy nem fűlött a fogam. Valami mást kellett kitalálnom. Segítségül hívtam Gúgli mestert, s átnéztem a neten fellelhető több száz formatorta képét. Egy sonkán akadt meg a szemem. Dzsí húsevő, ami némileg látszik is rajta, hát miért ne lehetne ez az ajándék? Megmutattam Múzsnak a képet, aki hatalmasat nevetett, de azt hiszem, nem hitte, hogy komolyan gondolom a dolgot. A képet mindenesetre elmentettem. Pénteken vásárlás, rohanás haza, majd neki a tortának.
Sonka torta
2 db 24 cm-es, kerek, kakaós piskótalap
25 dkg szamóca
1 ek barnacukor
2 cs. vaníliapuding
3 ek cukor
25 dkg Rama
1 dl eperlekvár
60 dkg fehér marcipán
piros és barna természetes alapú ételfesték
A szamócát megtisztítottam, alaposan megmostam, majd feltettem főni, s mikor kissé összeesett, rátettem a barnacukrot, s még 10 percig főztem. Sűrű szövésű szitán átpasszíroztam az epret. A 2 pudingot egy lábosba öntöttem a cukorral együtt, hozzáadtam az eperlét (kb. 2-2,5 dl), simára kevertem és felfőztem. Sűrűnek kell lennie. Mikor kihűlt, jöhetett a margarin, s kevés cukor - csak óvatosan, nehogy túl édes legyen -, s habosra kevertem. Azt, hogy mennyi cukrot tegyen bele, mindenkinek az ízlésére bízom. (Szerintem kicsit így is édes lett, de volt, aki nem értett velem egyet.)
Felvágtam a tortakarikákat, kivágtam a körülbelüli formát, majd két réteget megkentem krémmel, egyet az eperlekvárral, majd újabb kettőt krémmel. Kifaragtam a kép alapján a végleges formát, majd kívül is megkentem krémmel a tortát, s a hűtőbe tettem.
Egy kis darab marcipánt félretettem, a többihez piros és barna ételfestéket csepegtettem, s alaposan összegyúrtam. Egy réteggel befedtem a tortát, majd a megmaradt marcipánba gyúrtam még barna festéket, hogy a "bőrnek" szánt réteg sötétebb legyen. Ezt a réteget is felfektettem a tortára úgy, hogy előbb a helyét megkentem olvasztott, vízzel elkevert marcipánnal, hogy jól tapadjon. Ezután a "csontok és a vékony zsírréteg" elhelyezése következett a félretett, fehér marcipánból, majd jöhetett az ecsettel való végleges színezés.
Nekem nagyon tetszett, Múzs teljesen el volt ájulva, az ünnepelt meglepődött, s úgy tűnt, örült is. A sonka átment a kóstolási teszten is, úgy tűnt, mindenkinek ízlett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése