Mindig izgalommal várom a május végét, mikor is érésnek indul az első tavaszi gyümölcs, a szamóca. Ha hivatalos akarok lenni, valóban így kell hívnom, hiszen az eper fán terem, a szamóca pedig földön. Azt pedig csak időlegesen sikerül eldönteni a dinnye-szamóca esetében, hogy ők most gyümölcsök, vagy zöldségek. A növénytani besorolás szerint zöldségek, a dinnyén nem vitatkozom, így tanultam. Nos, harcoljanak meg érte a tudósok! A szamóca egyelőre gyümölcs.
Szombat reggel nyolckor már Lupa szigeten voltunk a Szedd magad eperföldön. Nagyon kevés volt a termés, s akik ott locsoltak mondták, hogy Pomázra, vagy Solymárra érdemes menni. Egy óra múlva, mindössze másfél kilogramm eperrel a ládában feladtuk, s áthajtottunk Pomázra.
Már rengetegen voltak. Ameddig a szem ellát, gyümölccsel gazdagon megrakott szamócaágyásokat figyelhettünk meg. A gyerekzsivaj és folyamatos duruzsoló beszélgetés miatt úgy tűnt, mintha nem is szántóföldön, hanem strandon töltöttük volna az időnket.
Néhány óra alatt összesen mintegy húsz (!) kilogramm gyümölcsöt gyűjtöttünk be, s boldogan indultunk haza.
Ebédet egy kifőzdéből zsákmányoltunk, mert főzni már nem lett volna energiám. Ebéd után néhány kilogrammot megtisztítás után lefagyasztottam, három kisebb mennyiséget pedig félretettem, hogy maradjon frissen Hilduséknak, nekünk, s egy tortába való krémnek - erről majd később, de azt hiszem, igazán remekül sikerült. Mielőtt nekiálltam volna a lekvárfőzésnek, körülnéztem a spejzban, hogy megnézzem, minden hozzávalót megtalálok-e. Először az tűnt fel, hogy nincs elég cukor. Irány a bolt, majd haza. Némileg összeszedetlen voltam - ezt Múzs is megjegyezte -, amit mi bizonyítana jobban, mint hogy hazaértem után ötlött fel bennem, hogy bizony a befőzőfólia sem lesz elég. Ismét cipőt húztam, s vissza a boltba. Minden készen állt immáron, hogy nekikezdjek, eddigre azonban elhagyott a kedv. Vacsorát főztem, majd alvás.
Másnap kora reggel elkezdtem megtisztítani a megmaradt mennyiséget. Minden "adagot" háromszor megmostam, majd lemértem. A kis cetlire jegyzetelt mennyiségeket összeadva megtudtam, végül 12,4 kg került a lábasba.
Az üvegeket alaposan elmostam, s hagytam száradni őket, közben a dunsztnak is elővettem a plédet, s megágyaztam az ízzel teli üvegeknek az éléskamrában.
Mi a titok? Nos, igazában nincs ilyen. Kilónként 40 dkg cukrot használok minden gyümölcsnél - beleértve a meggyet, barackot, szamócát is. Nem befőző cukrot, hanem sima kristálycukrot teszek bele. A befőzőcukorban ugyanis pektin, s még ki tudja mi van, én pedig törekszem arra, hogy minden szükségtelen adalékanyagtól mentes dolgokat együnk. A gyümölcsöket sok-sok órán keresztül főzöm, az utolsó 1 órában teszem hozzá a cukrot, majd üvegekbe merem, s két celofánnal - köztük szalicillal -, s kupakkal zárom le őket, s azonnal teszem a dunsztba. Nem mikrózom, nem teszem sütőbe az üvegeket, s töltés után sem állítom őket fejre.
Mikor minden üveg a helyére került, alaposan megigazgatom a plédet, hogy a meleg sehol se tudjon kiszökni a dunsztból. Egy-két nap múlva, mikor az üvegek teljesen kihűltek, szép sorban kirakom őket a polcra.
Idén 23 üveg lekvárom lett. Hű kóstolóm - Múzs - nagy élvezettel kanalazta, különösen néhány gombóc vanília fagylalt tetejére.
Próbálják ki! Megéri és nem ördöngösség.
Ebédet egy kifőzdéből zsákmányoltunk, mert főzni már nem lett volna energiám. Ebéd után néhány kilogrammot megtisztítás után lefagyasztottam, három kisebb mennyiséget pedig félretettem, hogy maradjon frissen Hilduséknak, nekünk, s egy tortába való krémnek - erről majd később, de azt hiszem, igazán remekül sikerült. Mielőtt nekiálltam volna a lekvárfőzésnek, körülnéztem a spejzban, hogy megnézzem, minden hozzávalót megtalálok-e. Először az tűnt fel, hogy nincs elég cukor. Irány a bolt, majd haza. Némileg összeszedetlen voltam - ezt Múzs is megjegyezte -, amit mi bizonyítana jobban, mint hogy hazaértem után ötlött fel bennem, hogy bizony a befőzőfólia sem lesz elég. Ismét cipőt húztam, s vissza a boltba. Minden készen állt immáron, hogy nekikezdjek, eddigre azonban elhagyott a kedv. Vacsorát főztem, majd alvás.
Másnap kora reggel elkezdtem megtisztítani a megmaradt mennyiséget. Minden "adagot" háromszor megmostam, majd lemértem. A kis cetlire jegyzetelt mennyiségeket összeadva megtudtam, végül 12,4 kg került a lábasba.
Az üvegeket alaposan elmostam, s hagytam száradni őket, közben a dunsztnak is elővettem a plédet, s megágyaztam az ízzel teli üvegeknek az éléskamrában.
Mi a titok? Nos, igazában nincs ilyen. Kilónként 40 dkg cukrot használok minden gyümölcsnél - beleértve a meggyet, barackot, szamócát is. Nem befőző cukrot, hanem sima kristálycukrot teszek bele. A befőzőcukorban ugyanis pektin, s még ki tudja mi van, én pedig törekszem arra, hogy minden szükségtelen adalékanyagtól mentes dolgokat együnk. A gyümölcsöket sok-sok órán keresztül főzöm, az utolsó 1 órában teszem hozzá a cukrot, majd üvegekbe merem, s két celofánnal - köztük szalicillal -, s kupakkal zárom le őket, s azonnal teszem a dunsztba. Nem mikrózom, nem teszem sütőbe az üvegeket, s töltés után sem állítom őket fejre.
Mikor minden üveg a helyére került, alaposan megigazgatom a plédet, hogy a meleg sehol se tudjon kiszökni a dunsztból. Egy-két nap múlva, mikor az üvegek teljesen kihűltek, szép sorban kirakom őket a polcra.
Idén 23 üveg lekvárom lett. Hű kóstolóm - Múzs - nagy élvezettel kanalazta, különösen néhány gombóc vanília fagylalt tetejére.
Próbálják ki! Megéri és nem ördöngösség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése