Tegnap este ragasztgattam, s mártogattam a kedden kisült, s dobozba zárt ishler karikákat. Gondolkoztam rajta, hogy milyen lekvárral történjen a tészták egyesítése. Ribizli lekvár nem jó, mert magos, az eper lekvár túl édes, a meggy nagyon savanyú, viszont a szilva- és barackíz szóba jöhetett. Feláldoztuk hát magunkat Múzzsal, s kóstolásra bocsájtottuk a dolgot. Jó lett volna egy harmadik tesztelő is, mert kettőnktől kétféle döntés született. Végül sikerült meggyőznöm őt arról, hogy a keserű csokoládé ellensúlyozni fogja a baracklekvár édes ízét, így - mint az előbbiekből kiderült - a kajszi lett a nyerő.
Aki a Húsvéti listát olvasta, az tudja, hogy négyszeres mennyiséget csináltam. A negyed adag valóban elég kevés, viszont kis vendégség, vagy többféle édesség mellett érdemes készíteni, mert ez a sütemény nagyon finom, sokáig eláll (ha van ideje), s nem igényel drága hozzávalókat. A negyed adagot írom le, egy próbát mindenképpen megér! Sajnos, már nem emlékszem, hol olvastam a receptet, az biztos, hogy most a füzetemből származnak a mennyiségek, s mi nagyon szeretjük.
Ishler
14 dkg liszt
5 dkg dió
5 dkg cukor (porcukor a legjobb, de ha nincs, az sem baj)
10 dkg vaj
pici só
fél tk fahéj
kissé savanykás lekvár
1 tábla étcsokoládé és egy evőkanál olaj (én Boci étcsokoládét szoktam használni)
A diót ledaráltam, s minden összetevőt egy tálba öntöttem és alaposan összegyúrtam. Azt írtam a füzetembe megjegyzésként, hogy nem szabad túlgyúrni, mert törni fog nyújtáskor - erre bizony érdemes odafigyelni!
A sütőt előmelegítettem 180-200 fokra. Amikor a tészta összeállt, betettem egy kis időre a hűtőbe - mintegy fél órára -, így könnyebb volt később dolgozni vele. (Akinek nem áll össze semmiképp, az tehet bele egy pici tejfölt.)
Fél óra múlva kivettem a tésztát a hűtőből, s - a hatalmas mennyiség miatt - kisebb darabokat vágtam belőle, s azokat egyesével nyújtottam ki, körülbelül 2 mm vastagságúra. A kinyújtott tésztából kis - körülbelül 4 cm átmérőjű - karikákat szaggattam. Igyekeztem figyelni arra, hogy párban meglegyenek. (Ha nem sikerül, nem baj, a végén úgyis meg kell kóstolni, hogy finom lett-e.)
A tepsit most sem kentem ki, sütőpapírt sem használtam, viszont teflon a sütőlapom. Lehet szorosan egymás mellé tenni a darabokat, nem fognak nagyon megnőni. Körülbelül 15-20 perc alatt készre sütöttem. Figyelni kell, mert könnyen odaég!
A kihűlt karikákat aztán lekvárral, kettesével ragasztgattam, majd a csokoládét gőz felett felolvasztottam, s elkevertem benne egy evőkanál olajat. A süteményeket egyesével az olvadt csokoládéba mártottam, kissé lecsepegtettem, s tálra helyeztem.
A képen ugyan egymásra vannak téve (ez a dupla adag végeredménye), de ezt a műveletet már a csokoládé dermedése után végeztem el. Látszik, hogy nem voltam elég ügyes, mert helyenként összefolyt a csoki, ezáltal összeragadtak a karikáim, s szembetűnő a szétválasztás helye. Sebaj, azt hiszem, azért így is el fog fogyni!
A négyszeres adagból kóstolás után 53-53 db lett, igazságosan és testvériesen elosztva.
Ma este készítem a két répatortát narancslekvárral és fehér csokoládéval. Terveim szerint holnap közlöm a receptet, addig is kellemes Nagy Pénteket! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése