Tegnap este kisütöttem a sajtos tekercseket, amiket már - ahogy az előző bejegyzésben írtam - előző nap este gyúrtam-tekertem, s a hűtőbe tettem. A receptet valamikor nagyon régen a No Salty-n olvastam, s nekem nagyon bevált. Az a tapasztalatom, hogy a vendégek jobban szeretik, mint a sima sajtos rudat.
Szeretném megkövetni az olvasót, s ezúton bepótolom az eddigi elmaradást - képekben -, így most kvázi fázis-fotókkal készültem. Íme egy kép - kedvcsinálónak - a végeredményről:
Sajtos tekercs
50 dkg liszt
20 dkg vaj
2 dl tejföl
fél sütőpor
2 tojás sárgája
őrölt kömény
1 kk só
töltelék:
25 dkg sajt (én trappistát használtam, de füstölt sajttal vegyítve a legfinomabb)
20 dkg vaj
só
Tetejére mehet még egész kömény. Én most nem tettem, bár mi nagyon szeretjük, de tudom, az érkező vendégek közül sokan nem rajonganak érte.
Elkészítéskor a töltelékhez felolvasztom a vajat (ne legyen meleg), s belekeverem a reszelt sajtot, s ízlés szerint sót.
Mindent egy tálba öntök és alaposan összegyúrom. Ha nagyon sok időm van, akkor először elmorzsolom a lisztet a vajjal, s csak utána öntöm hozzá a többi hozzávalót. A tésztát négy részre osztom, majd egyesével nagyon vékony téglalapokat nyújtok belőlük, amiket megkenek a töltelék aktuális negyedre eső részével. Az így előkészített téglalapokat szorosan feltekerem, majd a hengereket frissentartó fóliába csomagolom, s egy éjszakára - jelen esetben egy munkanap is hozzáadódott - beteszem a hűtőszekrénybe.
Másnap deszkát és éles kést készítek, előmelegítem a sütőt, majd a sütés ütemében fordulok a hűtő-konyha tengelyen, kezemben a szeletelésre váró tekercsekkel. Fél centiméteres kis karikákat vágok, s szorosan helyezem őket a tepsibe. Kikenésre nincs szükség, mert a töltelékben lapuló vaj sütéskor megolvad, kissé szétterjed megkenve a tésztákat, s ezáltal segítve minket a kiszedésnél. Sütőpapírt sem használok, mert egyszerűen nem tudom használni, nekem mindig a tésztán marad.
Az előbbiekben még nem említettem, hogy a sütőt 180 fokra kell előmelegíteni. A tepsiket körülbelül 20 percenként lehet cserélgetni. Mikor a töltelék szépen kipirosodik, el is készült a sütemény.
A rudak két végét a sütőből való kiszedés után, még melegében, elégedetten majszoltuk Múzzsal.
A lista sós sütemény részét letudtam tehát. A kihűlt sajtost zárható dobozokba tettem, hogy ne veszítse el frissességét a hétvégééig, s ne legyen szem előtt, mert bizony lenne, aki megdézsmálná a készletet.
Én dupla mennyiséget csináltam, ezért a képen látható nyolc henger, de az olvasók kedvéért készült egy "egy adagos" fotó is.
A tartó edény egy nagy tál, nem tányér. Bízom benne, jól látszik, hogy nem kis mennyiség így sem.
Remélem, Hilduséknak, s a vendégeknek is ízlik majd.
Este vár rám az ishler ragasztgatás és mártogatás. Igyekszem arról is mihamarabb beszámolni. Kíváncsi lennék, az olvasóim vajon hogy állnak?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése