Eltűntem kicsit, amit őszintén sajnálok, de sűrű hetem volt. Főztem, sőt Múzs és Szultán is, valahogy mégsem jutottam el a számítógépig. Íródjon most egy beszámoló az elmaradt időszakról - fotók nélkül:
Készült kelkáposzta főzelék, mert ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy egyek. Úgy látszik, így tavasz kezdetén különösen elhatalmasodik rajtam a "zöldek" iránti sóvárgás.
Múzs hihetetlenül finom és hasonlóan nagy mennyiségű paprikás krumplival lepett meg csütörtökön. Kezdő szakács létére nagyon lelkes, s igazán ügyes is!
Pénteken szüleim érkeztek. Meg is telt a kamra - az ő jóvoltukból - Húsvéti sonkával, füstölt csülökkel, kolbásszal, vadpörkölttel, gombóccal, tojással, s egyéb, igencsak számottevő mennyiségű finomsággal. Ezúton is még egyszer köszönjük nekik! Érkezésükkor - lévén péntek volt, tehát nem eszünk húst - zöldborsóleves készült, s az utolsó bejegyzésemben szereplő sajtos tallér, ezúttal valóban keményebb tésztából, s kicsivel több köménnyel, mint a múltkor. Azt kell hogy mondjam, ez a változat inkább az ínyünkre való volt mind ízre, mind pedig állagra való tekintettel.
Szombaton Hilduséknál tettünk vettünk Szultánékkal a kertben, a tomboló szélviharban. A családban, szombatonként mindig valami egytálétel készül (lecsó, paprikás krumpli, rakott krumpli, stb), így volt ez most is. Miután nem szóltam Hildusnak, hogy mi a héten már letudtuk a paprikás krumpli adagot, így nem tudott megkímélni egy újabb lehetőségtől, hogy egyek belőle, de azt kell, hogy mondjam, kár lett volna kihagyni, mert nagyon finom volt. Ő bő lére ereszti, s szokott bele tenni nokedlit is, ami a szüleink miatt most nem került bele. Ők kissé nehezen viselik a megszokottól való eltérést.
Valakit viszont be kell mutatnom! Új családtag, Hildusék örökbefogadott cicalánya, nevezett Kamilla.
Rövid ideje tartózkodik csak Náluk, de már bátorodik. Gyönyörű, beszélgetős, hízelgős, fiatal, kedves, egyelőre azonban még kissé távolságtartó. A fejlődéseiről a későbbiekben is beszámolok. Sőt, azt hiszem, az esetleges gaztetteiről is. :)
A vasárnapom és hétfőm azzal telt, hogy összeállítottam a Húsvéti menüt, majd a hozzá tartozó bevásárló listát. Szeretem a készülődést. Írok képeslapot. A 67 e-mail mellett IGAZIT is. Papírosat. A locsolókat is várom, nem menekülök el otthonról. Fontosnak tartom a hagyományőrzést ilyen formán. Kedves gesztus a locsolkodás, s remek alkalom, hogy jöjjenek a barátok. Én nem adok alkoholt feltétlenül, s a gyerekek sem kapnak pénzt. Ez megegyezés a társaságban. Ne a pénzért csinálják. Tojás van, anyának és hugicának is lehet vinni belőle, s mellette persze ennivaló és sütemény borítja az asztalt.
A lista: ishler (4 adag), sajtos tekercs (2 adag), répatorta (2db), kalács (2db), cipóban sült csülök, vagy szajhák kenyere (még nem dőlt el, de nagyjából ugyanaz a végeredmény), sült retek saláta, sonka, tojás és végül babgulyás a sonka főzőlevéből.
Felajánlottam Hilduséknak, hogy nekik is sütök, így meglehetősen tetemes mennyiségek jöttek ki a hozzávalók összeadásának végén. Szépen beírtam a naptárba, hogy melyik nap mit fogok csinálni, hogy a takarítás és sütés-főzés is meglegyen. Persze, ahogy az lenni szokott, a hétfői terveim - külső tényező miatt - dugába dőltek, helyette azonban pihentem egy nagyot. Azt hiszem, rám fért. Vagy inkább rápihentem az elkövetkezendőkre.
Tegnap végre sikerült megvennem az ipari mennyiségű alapanyagot, s estére az ishler tésztája kisült, a sajtos rudak pedig - szeletelésre és sütésre várva - a hűtőben pihennek. Jól esett késő este leülni a kanapéra a diós, fahéjas illattal teli lakásban.
Haladok. Lassan, de biztosan. Ígérem, lesz majd recept, sőt kép is, ha szusszanásnyi időt engedélyezek magamnak. Jó készülődést mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése