Egy valamiben megegyeztünk Múzzsal: vasárnap rántott csirke lesz! Köretként két dolog jöhetett szóba vagy újhagymás krumplipüré, vagy petrezselymes burgonya. Végül az utóbbi mellett voksoltunk mindketten.
Igen ám, de mi legyen a leves? Ez bizony kisebb fejtörést okozott. A hüvelyesek egész tárházát felsorakoztattuk, kimerítettük az utóbbi időben. Krumpli nem lehet, mert az lesz a köret, fokhagymát most nem kívántuk, azonban a spejzban, a polc alatt, a zsomporban néhány enyhén rügyező vöröshagymára bukkantam, akik ezzel hívták fel magukra a figyelmet: tessék felhasználni! Eszembe jutott, hogy a tojásfestés után egy egész fej lecsupaszított példányt is rejt a hűtő gondosan becsomagolva, tehát a kérdés eldőlt: tejszínes hagymaleves lesz!
A fotón látszik, hogy nem a hagymalevestől elvárható-, hanem kissé pirosas szín mutatkozik. Köszönhető ez Hildus házi vegetájának, azon belül a pritaminpaprikának. Nem szép így, de finom!
Hagymaleves
3 fej vöröshagyma
0,5 ek repceolaj
2 ek friss, házi vegeta (vagy só, de azt ne evőkanállal mérjék!)
1 kk őrölt bors
1dl száraz fehérbor
1,2 l víz
1 ek liszt
1,5 dl tejszín
A hagymákat megpucoltam, majd Múzs szeletekre vágta, aztán az olajon, a vegetával együtt megpirította. Innentől átvettem a fakanál-stafétát. Felöntöttem vízzel, borral, megborsoztam, majd fedő alatt puhára főztem. A lisztet egy csészében elkevertem a tejszínnel, s a tűzről levett levesbe kevertem. Ezután az egészet robotgéppel elturmixoltam. Mi szeretjük, ha maradnak benne darabok. Egyet rottyan és kész is!
Tálaláskor a tányérba reszeltem egy kevés sajtot, s arra mertem rá a forró levest. Ha valaki nem szereti így, akkor pirított zsemlekockát javasolok hozzá.
Míg a leves főtt, a besózott csirkerészekkel foglalkoztam, egészen pontosan a panírjukkal. Csináltam egy sűrű palacsintatésztát, amibe sót, őrölt borsot, őrölt köményt, s egy szál - zöldjével együtt - picire felaprított újhagymát kevertem. Ebbe mártottam a húsokat, majd frissen reszelt kenyérmorzsába forgattam. Egy fél kg-os kenyerünk maradt Húsvétról, így legalább nem ment veszendőbe.
A sütőlemez aljára fektettem a szilikonlapot, majd ráhelyeztem a panírozott csirkedarabokat. Megspricceltem egy kis repceolajjal, s a sütőben megsütöttem, félidőben forgattam, s a felülre került oldalt is megolajoztam.
Múzs közben krumplit pucolt lelkesen, megfőzte, én pedig a végén összeforgattam a kissé megfuttatott petrezselyemzölddel. Igazi összedolgozós ebédfőzés volt.
Nagyot nevettünk, mikor leültünk enni. Sikerült ugyanis igazi vendéglő hangulatot teremteni a terítéssel. Kockás terítő, virág az asztal sarkán, pohár bor, pohár sör kinek-kinek, s az ételek.
Délután pedig sétáltunk egy hatalmasat. Kell ennél több?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése