Most már itt a kánikula, amit én bevallom egyáltalán nem vártam és nem is szeretem. Jól esik ilyen időben visszagondolni a tavaszra, s az egyik első zöldségre, amit ilyenkor be lehet szerezni. Ez nem más, mint a medvehagyma.
Gyerekkoromat a Mosoni-Duna partján töltöttem, ahol az ártéri erdőkben rengeteg medvehagyma terem. Tavasszal mindent elárasztott az aljnövényzetből áradó hagyma szag. Nagyon szerettem ilyenkor az erdőben sétálni. Biciklire pattantunk a nagybátyámmal és az unokatestvéreimmel, s 4 csokor hóvirágot is szedtünk. Szépen megkötöttük mindet, majd sorban egy botra kötöztük a csokrokat, s vittük haza anyukáinknak, nagymamának.
Sok minden változott azóta. Nagymamám, nagybátyám már nem élnek, az unokatestvéreim, akikkel felnőttem eltűntek az életemből, hiába próbáltam velük tartani a kapcsolatot, s nem utolsó sorban a hóvirág gyűjtése is büntetendő. Más világ van. Azért, ha Nagylábbal erdőn-mezőn járunk mindig megbeszéljük, hogy melyik növénynek mi a neve, mire lehet használni akár a csalánt, vérehulló fecskefüvet, csipkebogyót, s igyekszem megtanítani rá, hogy a mezei virágok nagy része nem sokáig marad meg vázában, fotózzuk inkább le, s hadd éljen tovább a mécsvirág, pipacs, lednek és társai.
Idén nem voltam gyűjteni medvehagymát, megvettem a boltban, s abból készült a következő peszto.
Medvehagyma peszto
10 levél medvehagyma
5 dkg kesudió (bármilyen olajos mag megteszi, én kaptam egy hatalmas adag kesudiót)
5 dkg fűszeres sajt (én edamit használtam, de legjobb a parmezán)
3 gerezd fokhagyma
2-3 ek olívaolaj
1 kk só
Mindent beledobáltam a késes aprítóba, s krémszerűre daráltam, majd egy üvegbe került. A hűtőben 2-3 hétig is eláll.
Kiváló kenőke pirítóshoz, illetve - mint a fenti képen is látszik - húsok töltelékének is használható.
Gyors, egyszerű és finom. Próbálják ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése