Először is szeretném hírül adni a világnak, megérkezett hozzánk Nagyláb. Bizony, az, hatalmas lába van, s minden hozzá értő azt mondja, nagyon magas srác lesz. Sebaj, majd eheti mélynövésű anyja fejéről a kását.
Még érkezése előtt igyekeztem mindenféle földi jóval telepakolni a mélyhűtőt, illetve a romlandókat, vagy régóta a fagyasztóban pihenőket kiszabadítani a dermesztő fogságból. Így kerülhetett az asztalra egy jókora harcsa is, Múzs áldásos filézésének köszönhetően.
Ezt az ételt eredetileg a szüleimnek szerettem volna elkészíteni, de említéskor meglehetősen bizalmatlanok voltak - bár szerintem a világ egyik legjobb étele - így magunknak készítettem el. A túrós csuszát nem részletezem, azt hiszem, az mindenkinek megy.
Harcsapaprikás túrós csuszával
1 harcsa kifilézve (lehetőleg folyami)
2 fej vöröshagyma
1 zöldpaprika
1 paradicsom
2 tk pirospaprika
só
őrölt bors
1 csapott ek liszt
fél dl fehérbor
1 nagy tejföl
1 ek repceolaj
víz
A harcsát kockákra vágta nekem Múzs. A hagymát, paprikát, paradicsomot apró kockákra vágtam, majd az olajon megpirítottam egy kis sóval. Én többször fel szoktam ezt a keveréket önteni vízzel, majd újra lesütöm, míg krémes állagú nem lesz. Amikor elértük ezt az állagot, mehet rá a harcsa, amit fehérre pirítottam, majd meghintettem pirospaprikával, sóztam, borsoztam, puhára főztem. A tejfölbe elkevertem a lisztet, majd a lábast a tűzről levéve az ételhez kevertem. Beleöntöttem a fehérbort is, s már csak az maradt hátra, hogy egyet rottyan, s kész is!
A túrós csuszához a tésztát összemelegítettem a túróval, s úgy tálaltam. Kiadós, ízletes, s olyanoknak is bátran javaslom tálalni, akik nem szeretik a halat! A harcsának nincs erős hal íze, nincs benne szálka sem, gyerekeknek is nyugodtan adható a klasszikus tonhal mellett.
Jó étvágyat!
Milyen szép talpacska!
VálaszTörlésGabi