2012. május 10., csütörtök

Kincset érő borjú és látogatás

Nemrég levelet kaptam, melyben egy kihagyhatatlan ajánlat lapult, azaz, ha én is akarom, egészen friss borjúhús kerülhet az asztalunkra. Aki olvas engem, tudja, hogy mennyire fontosnak tartom egyrészt a háztáji termékek beszerzését, másrészt a hazai gazdák, termelők támogatását, így hát kapva kaptam az alkalmon, s kértem is némi ellátmányt. Az ígéret úgy szólt, hogy hétvégére érkezik az áru. Péntek délután a hűtőtáskámban egy takarosan becsomagolt adaggal vígan felszerelkezve siettem haza, hogy mielőbb szemügyre vehessem a húst. Kibontva a szürke szatyrot hihetetlen meglepetés ért: gondosan porciózott, tömegre és alkatrészre vonatkozó címkével ellátott tasakokra bukkantam! 
Ezúton is még egyszer köszönöm a gondos kezek csodás közreműködését! 
Dolgom végeztével - mondom ezt nagyképűen, hiszen dolgom imigyen már nem volt - a hűtőbe tettem a rám eső csodaszép, halvány rózsaszín borjúdarabokat, a többit pedig elszállítottam Franconak, hogy ők is részesülhessenek a nem mindennapi kincsben.


Régóta szerettem volna már elkészíteni belőle valamit. A fotó nem most készült,  de az étel emléke még élesen él bennem. Kértem egyebek közt oldalast is. Első nekifutásra vasárnapi ebéd készült belőle. Először megfőztem a húsból a húslevest, majd elkészítettem a sült oldalast.

Borjúból sült oldalas fejes salátával

6 db nagyobb burgonya
1 fej fokhagyma
őrölt bors
1 dl száraz fehérbor
1,5 dl húsleves

A krumplit megpucoltam, felkarikáztam, sóztam, borsoztam. A húslevesből kihalásztam az oldalast, s a megpucolt, csíkokra vágott fokhagymákat a hús rostjai közé csúsztattam, majd a burgonyára helyeztem az így előkészített darabokat. Ráöntöttem a bort, s rámertem a friss húslevesből is megfelelő mennyiséget. Nem kell, hogy a köretet ellepje a lé, mert lefedve sütöm kis ideig, s úgy remekül megpuhul. Persze, érdemes főzni való burgonyát használni. Picit megsóztam a húst is - ha lett volna kakukkfű ágam, az is került volna rá -, majd alufóliával lefedtem, s készre sütöttem. Az utolsó tíz percben levettem a fóliát, hogy megpiruljon picit a hús.
A szüleim által hozott fejes salátához készítettem ecetes felöntőlét, s így lett kerek a vasárnapi ebédünk.

Voltunk azóta Móváron is. A kert gyönyörű, minden tele illattal, friss zölddel, s a világ legcserfesebb, legpletykásabb, legveszekedősebb fecske-szomszédasszonyaival. Kár, hogy utóbbiak nem hagyták magukat képileg megörökíteni.





Hej menta, menta! Már készítem a csatos üvegeket Hildusnak, hátha szörppel töltve kapom majd vissza. Remélem, érti a célzást. ;)
Ma virágokat mutattam, holnap pedig bebizonyítom, hogy ehető dolgok is nőnek abban a kertben!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...