Nemrég levelet kaptam, melyben egy kihagyhatatlan ajánlat lapult, azaz, ha én is akarom, egészen friss borjúhús kerülhet az asztalunkra. Aki olvas engem, tudja, hogy mennyire fontosnak tartom egyrészt a háztáji termékek beszerzését, másrészt a hazai gazdák, termelők támogatását, így hát kapva kaptam az alkalmon, s kértem is némi ellátmányt. Az ígéret úgy szólt, hogy hétvégére érkezik az áru. Péntek délután a hűtőtáskámban egy takarosan becsomagolt adaggal vígan felszerelkezve siettem haza, hogy mielőbb szemügyre vehessem a húst. Kibontva a szürke szatyrot hihetetlen meglepetés ért: gondosan porciózott, tömegre és alkatrészre vonatkozó címkével ellátott tasakokra bukkantam!
Ezúton is még egyszer köszönöm a gondos kezek csodás közreműködését!
Dolgom végeztével - mondom ezt nagyképűen, hiszen dolgom imigyen már nem volt - a hűtőbe tettem a rám eső csodaszép, halvány rózsaszín borjúdarabokat, a többit pedig elszállítottam Franconak, hogy ők is részesülhessenek a nem mindennapi kincsben.
Régóta szerettem volna már elkészíteni belőle valamit. A fotó nem most készült, de az étel emléke még élesen él bennem. Kértem egyebek közt oldalast is. Első nekifutásra vasárnapi ebéd készült belőle. Először megfőztem a húsból a húslevest, majd elkészítettem a sült oldalast.
Borjúból sült oldalas fejes salátával
6 db nagyobb burgonya
1 fej fokhagyma
só
őrölt bors
1 dl száraz fehérbor
1,5 dl húsleves
A krumplit megpucoltam, felkarikáztam, sóztam, borsoztam. A húslevesből kihalásztam az oldalast, s a megpucolt, csíkokra vágott fokhagymákat a hús rostjai közé csúsztattam, majd a burgonyára helyeztem az így előkészített darabokat. Ráöntöttem a bort, s rámertem a friss húslevesből is megfelelő mennyiséget. Nem kell, hogy a köretet ellepje a lé, mert lefedve sütöm kis ideig, s úgy remekül megpuhul. Persze, érdemes főzni való burgonyát használni. Picit megsóztam a húst is - ha lett volna kakukkfű ágam, az is került volna rá -, majd alufóliával lefedtem, s készre sütöttem. Az utolsó tíz percben levettem a fóliát, hogy megpiruljon picit a hús.
A szüleim által hozott fejes salátához készítettem ecetes felöntőlét, s így lett kerek a vasárnapi ebédünk.
Voltunk azóta Móváron is. A kert gyönyörű, minden tele illattal, friss zölddel, s a világ legcserfesebb, legpletykásabb, legveszekedősebb fecske-szomszédasszonyaival. Kár, hogy utóbbiak nem hagyták magukat képileg megörökíteni.
Hej menta, menta! Már készítem a csatos üvegeket Hildusnak, hátha szörppel töltve kapom majd vissza. Remélem, érti a célzást. ;)
Ma virágokat mutattam, holnap pedig bebizonyítom, hogy ehető dolgok is nőnek abban a kertben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése