Folytatom a tegnap elkezdett prózai beszámolómat. Az esküvő fáradalmait kipihentük, majd egy hét múlva indultunk a még februárban lefoglalt utunkra, Pécsre, ahol én még sosem jártam. Nagyon vártuk már, ránk is fért. Kellett, hogy egy kicsit kiszakadjunk az otthoni létből, idegenben töltődjünk egy rövid ideig.
Úgy szerveztük meg az utat, hogy az amúgy is hosszú hétvégét még hosszabbá tegyük, azaz pénteken indultunk, s így öt teljes napunk volt a kikapcsolódásra, bár maga a távollét mindössze három napig tartott.
Sajnos az a fajta vagyok, aki utazás előtt - annak ellenére, hogy listát ír a becsomagolandókról - kapkod, ideges, menne már, elkésünk, stb. Biztosan az olvasó is találkozott már hozzám hasonló emberrel. Nos, nem irigylem a környezetem ezért, főleg szegény Múzsnak nem egyszerű, de szerencsére jól bírja! Épp ezért magamat is megleptem, mennyire ráérősen, nyugodtan készülődtünk, s indultunk utunkra az előre becsomagolt "mózsi" (szendvicse, alma, víz), squash ütő, nordic walking botok, s az elengedhetetlenül túlméretezett bőrönd társaságában. Macs felügyeletét a hétvégi kiállításra érkező szüleim vállalták, tehát teljes nyugalomban hagyhattuk el a terepet.
Autópályán mentünk. Nekem mindössze annyi volt a dolgom, hogy nézzem a tájat, a már mindenhol aranyszínben tündöklő repce-mezőket, s szóval tartsam Múzst. Összegezve: élvezzem az utazást.
Egy órával előbb érkeztünk, mint ahogy a szobát elfoglalhattuk volna, így tettünk egy sétát az egyetem környékén. A szállónk fent volt a hegyen, Makáron, ahonnan a kilátás gyönyörű volt még a hirtelen érkezett meleg okozta párafelhőn keresztül is. Annyit azonban megállapítottunk, hogy Pécsett valamilyen okból irtóznak a zebráktól. Olyan helyeken sincs, ahol nagy szükség lenne rá. Gondolok például a kórház- és az egyetem egyes épületeinek elérésére.
Sétánk során felfedeztük, hogy épp a Botanikus kert tőszomszédságában vagyunk, így kaptunk az alkalmon, s egy gyors körutat tettünk a kertben. Miután van némi közöm a növényekhez, egyikről-másikról meséltem is Múzsnak, mint pl. a tiszafa, ezüsthárs, vérbükk, aztán közösen megvitattuk az erdők földrajzi szintezettségét, s a flórák eloszlását, majd visszasétáltunk a szállodába, s elfoglaltuk a szobánkat. Egy kellemes, apartmanra hajazó szobát kaptunk.
A csomagban volt fél óra squash, s 30 perc masszázs mindkettőnknek, így igyekeztünk úgy beosztani az a időnket, hogy minden beleférjen. Már előre elterveztük, miket szeretnénk megnézni, hova fogunk kirándulni a három nap alatt. Úgy döntöttünk, hogy az érkezés napján lemegyünk a városba, megnézzük a belvárosi részt, s ellátogatunk a Zsolnay múzeumba is, majd este egy fél órás fallabda, vacsora, pihenés. Így is lett!
Széchenyi tér
Zsolnay múzeum
Vasarely múzeum
Mintegy négy és fél órás, gyalogos városnéző körút után, a melegtől némileg kitikkadva értünk vissza a szállásra. A squasht egyikünk sem kívánta igazán, de azért mentünk lelkesen. Egy jóleső zuhany után farkaséhesen érkeztünk meg étterembe, ahol ízletes és bőséges vacsorában volt részünk. Korán nyugovóra tértünk, mert másnap reggel hét órára terveztük az ébredést, hogy ne kelljen a legnagyobb melegben megtennünk a túrát.
Úgy terveztem, a beszámolót két részletben osztom meg Önökkel, de annyi az élmény, hogy a többire majd holnap kerítek sort. Remélem, nem bánják!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése