Zöldségdömping

Hú, több, mint egy hete írtam ezt a bejegyzést, csak nem jutottam a végére. Sok minden történt, igyekszem bepótolni. Köszönöm azoknak, akik töretlenül olvasnak! Igyekszem nem visszaélni a bizalommal és gyakran jelentkezni.

Most, hogy végre friss, roppanós zöldségekbe botlik az ember a piacon, egyre inkább érzem, hogy zöldség KELL! Szegény Múzs jól tűri, bár néha ki-ki szalad a száján a "nemlehetneegykishúúúús?" kérdés is. Önöknek elárulom, lesz majd az is, de a hétvégén zsákmányolt zöldségeket nem hagyhatom veszni.

A gombából egy egyszerű, mezei gombaleves készült, míg a többi zöldségből egy nagy adag zöldséges rizs. Két napi menü. Hurrá. Leírom ma a levest, bár arról nem született kép, s mutatok néhány képet a zöldséges rizsről.

Egyszerű gombaleves

15-20 dkg gomba (én csiperkét és szárított vargányát használtam)

1 vöröshagyma

1 csokor petrezselyemzöld

1 sárgarépa

1 tk pirospaprika

1 csapott ek liszt

1 ek repceolaj

1 l víz

só

őrölt bors

A gombát megpucoltam (ez elmaradhat, ha friss a gomba, akkor elég csak megmosni), felszeleteltem, a répát felkarikáztam, a hagymát apró kockákra vágtam, s az olajon a répával együtt megdinszteltem, majd ráöntöttem a gombát, pirospaprikát, lisztet, alaposan elkevertem, felöntöttem vízzel, sóztam, borsoztam és fedő alatt megfőztem. Anyukám nem tesz bele répát, de én nem bírom kihagyni. Egy tojásból készített, víz nélküli nokedlit szaggattam bele levesbetétnek, kiskanállal. Az utolsó percben beledobtam a petrezselyemzöldet is, hogy sz íze friss maradjon.

Gyors és finom leves, bár én a korábban már posztolt citromos-tejszínes változatot jobban szeretem.

A zöldséges rizshez a zöldségeket két részletben pirítottam. Első körben a spárga, sárgarépa, szárított paradicsom került a wokba, majd a lágyabb, kevesebb főzést igénylők. Nem írok pontosan semmit. Főzzék meg rizst, majd mindenféle zöldséget pirítsanak  meg olívaolajon, amit szeretnek, vagy még inkább, amit találnak a hűtőben, spejzban, fagyasztóban. Só, bors elég, az egyéb fűszerezést pedig meg lehet oldani újhagymával, új fokhagyma szárával, fokhagymával, póréval, vöröshagymával, kiegészítve szójaszósszal, vagy kókusztejjel, tejszínnel, vagy bármivel. Én, személy szerint nem szeretem a "túlfűszeres" ételeket, de ne hallgassanak rám, hisz' ízlések és pofonok!

Az elkészült zöldségeket és rizst alaposan összekevertem.
Leves és második. A Hildus-féle szárított paradicsom hihetetlen gazdag íze feledtette Múzzsal is a hús hiányát, ez úton is hála nővéremnek.
Egy igazi húsmentes ebéd. Két napra. Egészségünkre!

Hal és fokhagyma - vasárnapi ebéd

Mint említettem, gazdagon megrakott kosárral érkeztem haza szombaton a piacról. A vasárnapi ebéd terve is ott volt a fejemben, így könnyű dolgom volt. Borsóleves maradt még, főételnek pedig halat gondoltam, mert már rég' volt, s mindezt rengeteg zöldséggel képzeltem el, valamint egy megunhatatlan, igazi tavaszi finomsággal: sült új fokhagymával.

Párolt tőkehalfilé sült fokhagymával és burgonyás zöldségkörettel

2 tőkehal szelet (más is lehet)
2 dkg vaj

2 db babérlevél

kevés friss petrezselyemzöld

só

bors

4 db burgonya

2 db hónapos retek

2 db zöld spárga

10 cm új fokhagyma szár

1 zöldhagyma

2 ek tejföl

1 ek joghurt

2 dkg vaj

0,5 dl víz

só

bors

2 fej új fokhagyma szár nélkül (ez utóbbiból kiváló fűszer lesz még a héten!)

Először is a fokhagymák szárát levágtam, eltávolítottam a gyökeret is, megmostam, majd alufóliába csomagolva egy tepsiben 200 fokra betettem sülni. Nem vettem le a külső héjat!

A burgonyát héjastól megfőztem. (Ezt időnyerés miatt úgy csinálom, hogy az alaposan megmosott burgonyákat egy fedeles jénai edénybe teszem, s tíz perc alatt megfőzöm 750 W-on a mikróban.) A retkeket nem túl apró cikkekre vágtam, a spárgát megpucoltam, majd egy centiméteres darabokra vágtam, kivéve a csúcsát, az egyben szép. A hagymaféléket (a zöldhagyma szárát is, ám!!) felkarikáztam. A burgonyát meghámoztam, majd nagyobb cikkekre vágtam. A wokban felhevítettem a vajat, s rádobtam a spárgát és a hónapos retket, mert ezeknek kell a legtöbb idő. Pici só is került rájuk, s a fél deci vizet is hozzáöntöttem, majd fedő alatt 10 percig pároltam. Hozzáöntöttem a  hagymákat, megpirítottam, majd az egészet összekevertem tejföllel és joghurttal. Átforgattam, -melegítettem az egészet, aztán beleborítottam a krumplit. Ízlés szerint só és frissen őrölt bors került még hozzá. Én szeretem, ha a zöldségek még roppannak.  Így az az illúzió is megmarad, hogy nem főztem ki belőle az összes hasznos tápanyagot. Lefedtem, s félretettem. Egy serpenyőben felolvasztottam a vajat, majd beletettem a babérlevelet, borsot, s a két halszeletet, amiket kissé megsóztam. Hagytam, hadd képződjön kis pirosas kéreg az alján, majd egyetlen mozdulattal megfordítottam a filéket, megszórtam friss petrezselyemmel, s mintegy 5 perc múlva el is készült a fogás. A köret még meleg, a hal elkészült, a fokhagymákat kikapkodtam a fóliából, s már lehetett is tálalni!

Nagyon finom volt, igazán gazdag ízeknek örülhettünk. Legnagyobb meglepetésemre Múzst a sült retek varázsolta el igazán. Még másnap is emlegette. Próbálják ki! Bizton állíthatom, nem fognak csalódni!

Mikor a kísértés győz..

A hétvégén rengeteg időm volt, mert Múzs nagyon dolgozott, ki sem lehetett robbantani a monitor mögül. Igyekeztem elfoglalni magam, s olyan dolgokat csinálni, amiben ő egyébként sem venne részt szívesen. Elmentem hát piacra. Elterveztem, hogy miket fogok főzni hétvégén és a hét elején, s azokhoz bevásároltam némi zöldséget, gyümölcsöt.

Tavasz van, s ez jól látszik a kofák kínálatán is: friss sárgarépa, petrezselyem, újburgonya, zöldhagyma, új fokhagyma - na ennek nem bírtam ellenállni - spárga és még sorolhatnám a tengernyi áruféleséget. Egyszer csak elkapott a kísértés. Ahogy álltam a sorban, a paprika és paradicsom láttán összefutott a számban a nyál, s közben lelki szemeim előtt megjelent egy kondér gőzölgő, friss lecsó. Nagyot nyeltem, s bár meglehetősen drága most a paprika és paradicsom, vettem pár darabot, s szombaton az volt az ebédünk.
Lecsót mindenki tud készíteni, nagyjából ugyanazt értjük alatta, s mégsem lehet két egyformát enni belőle. Aputól mindig kérünk, ha találkozunk, Hildus tojással csinálja, én meg úgy, ahogy eszembe jut: gombásan, tojásosan, natúran, virslivel, szafaládéval, kolbásszal, nagyjából bármivel, a rizses lecsó azonban kikerült a listáról. Az egyik nagy kedvencem a tejfölös változat, amit még egyetemistaként egy kedves, szabolcsi  évfolyamtársamtól tanultam, most azonban nem ez készült.

Lecsó, ahogy én készítem

8 db paprika

2 db paradicsom

1 db vöröshagyma

3 szelet apukám féle füstölt szalonna

1 kk pirospaprika

só

pici víz (ezt nem szoktam beletenni, de most muszáj volt)

3 db virsli

A szalonnát apró kockákra vágtam, megolvasztottam, s megpirítottam rajta a vöröshagymát. A paprikát vékonyan felkarikáztam, a paradicsomot kis kockákra vágtam, s mikor a hagyma megpirult, a lábasba öntöttem őket. Só, pirospaprika került bele, s mivel a burgonyaféléim nem eresztettek elegendő levet, körülbelül másfél dl vizet borítottam az edénybe.

Mikor a paprika és paradicsom megfőtt, beletettem a felkarikázott virslit is, egyet rottyan és kész is!

Az illatok kicsalogatták a konyhába a munkáját végző Múzst is, aki az ajtófélfának támaszkodva várta, hogy végre nekiláthasson egyik legkedvesebb, s most sokáig nélkülözött kedvencének.

Abrosz, tányér, villa, pohár, szalvéta, kenyér, éhes szájak, s azon kaptuk magunkat, hogy az üres tányér aljáról próbáljuk kitörölgetni a maradék szaftot. Így ért véget egy hirtelen jött kísértés.

A melegszendvics

Pénteken kentem Múzsnak egy szendvicset reggeli gyanánt. Ahogy baktattam utamon a munkahelyem felé, eszembe ötlött egy régi kép: átutaztuk az országot, s megálltunk - csóró egyetemistaként közel egy fillér nélkül - egy étteremnél, még dél előtt, mert nagyon éhesek voltunk. Mondtuk a kiérkező pincérnek, hogy nem szeretnénk sokáig maradni, nincs-e valami melegszendvics, vagy bármi, amit hirtelen meg lehet enni, s mégis meleg, mert mennénk tovább, s már így is hosszú utat tettünk meg. Én életembe ilyen jó fej étteremben nem voltam! A pincér cinkosan kacsintott, majd azt mondta, megkérdezi a konyhán, mit tehet az ügy érdekében. Csodák csodájára tíz perc múlva két óóóóóriási melegszendviccsel a kezében érkezett meg. A kenyeret két kilósból szelték, vastagon megkenték tejföllel, ujjnyi sonkaszelet és temérdek, pirosra sült sajt borította. Nem tudom az éhség, vagy más miatt volt-e, de egyrészt könnybe lábadt a szemünk a látványtól és az illattól, másrészt őszinte, kimondhatatlan hála öntötte el a szívünket, s nem győztük megköszönni a jótéteményt. Viszonylag gyorsan befaltuk a hihetetlenül jóízű fogást, majd rohantunk tovább, kézcsókunkat küldve a szakácsnak.

Nos, visszatérve a témához, a Múzsnak szánt reggeli kenését követően szöget ütött a fejemben ez a kép, vagyis az, milyen klassz lenne feleleveníteni az élményt, persze otthoni kertetek közt. Nap közben beszéltünk, mire, ő is mesélte, pont ez jutott eszébe. Hazafelé vettem párizsit, kenyeret, s mire az ember hazaért, épp csak be kellett tennem a sütőbe a tejföllel megkent, párizsis, sajtos kenyereket.

Párizsi sosincs itthon, kenyeret sem tudom, mikor ettünk utoljára, most azonban kitört rajtunk az őrület! Én két szeletet tudtam magaménak, Múzs végül kikönyörgött még egy kört, s ő felturbózva ette.

Házi ketchup és lilahagyma jelentette számára a plusz hozzávalókat. Én jobban szeretem érezni az ételek tiszta, egyszerű ízét.

Isteni volt. Megérte! Még most is összefut a számban a nyál, ha rágondolok! Önöknek is van hasonló élménye étellel kapcsolatban?

Csak röviden

Múzs a minap vacsora tájban éhségre panaszkodott. Ilyenkor természetesen jön a háziasszonytól megszokott kérdés, melyben nevezett érdeklődik, hogy a másik fél mégis miféle étket kíván. Erre - általában hímneműnek feltéve a kérdést - érkezik is a megfontolt válasz, miszerint fogalma sincs, a(z) - általában - nőnemű készítsen "valamit". Bedobtam a dzsókert: szalonna jó lesz? Nos, húsimádóm csillogó szemét látva elégedetten a konyha felé vettem az irányt. Csak egy kérdés merült fel: nyers, vagy sült formában kéri-e?! Mélyen elmerült a tudomány dzsungelében, gondoltam, nem fárasztom holmi halandó kérdésekkel. Tudtam ugyanis, hogy a hűtőben bevetésre készen pihen egy kis darab kövesztett (abált) szalonna, s egy nagyobb darab füstölt szalonna is. Mindkettő házi, azaz Szultán és Mara áldásos tevékenységének köszönhető. A végső döntésem tehát: mindkettő.

A fokhagymával vastagon tűzdelt, sóval, pirospaprikával, darált fokhagymával bedörzsölt főtt tokaszalonnát nyersen, míg a kolozsvárit bevagdosva, sütve tálaltam Múzsnak. Némi paprika és egy szál újhagyma került még a tányérra, a nehéz étkeket ellensúlyozandó. Kenyér híján zsemlével tálaltam.

A csillogó szempár még inkább ragyogott a gyors és egyszerű, ámbár erősen laktató, inkább reggeleinek szánható menü láttán, én pedig elégedetten néztem, ahogy éhes másik felem mohón, mégis különös gonddal, minden ízt külön kiélvezve falja be az elé tett lakomát.

Nos ennyi mára. Így röviden. Remélem, azért nem pártolnak el tőlem!

Mikor az időjárás megviccel...

Hatalmas lelkesedéssel, s a kosaramban szalonnával, hússal, burgonyával, s egyebekkel megrakodva indultunk útnak szombat kora reggel kiskertünkbe. A remek kánikulaidőre való tekintettel természetesen fürdőruhát is csomagoltam mindkettőnknek. Azt terveztük, míg Múzs kertészkedik, én rendbe rakom a vityillót, aztán este szalonnasütés, csillagnézés, tücsökciripelés hallgatása a hintáról. A tervet tett követte, azaz Múzs elkezdett fűnyírót szerelni, mert szinte azonnal kiderült, hogy a gép - az életkorára hivatkozva - nem adja könnyen magát, nehezen fűlik a pengéje a munkához. Kedves szomszédunk felajánlotta, kölcsönadja a sajátját, de mi bíztunk az öreg masina feltámadásában. Gyertya és egyéb alkatrészek megtisztogatása után egy határozott mozdulatot követően nem volt tovább kérdés, jöhetett a kölcsön fűkasza, fűnyíró, ugyanis Múzs kitépte a berántó zsinórt. Ezt követően mintegy 4-5 órás harc után sikerült is megszabadulnunk a derékig érő mezőnktől.

Én a takarítás végeztével kertészemnek egy amolyan vérbeli menzás ebédet készítettem: paprikás-virslis-rántottás zsemlét. Éhes volt, örült, megette.

Az egyéb kertészeti teendők elvégzése közben hatalmas szél támadt, mely egyértelművé tette számunkra, hogy a szabad ég alatt estére tervezett tűzrakás és szalonnasütés az elemek hatalma által megvétóztatott. Zuhanyozás, csomagolás, majd fogtuk a cókmókunk, s hazakormányoztuk táltos paripánkat.  A nagy sietség miatt fotó sem készült, s fűszernövényeket sem csomagoltam magamnak a kertből. Szomorú vagyok, de megyünk még.

A telekről megmaradt csirkehúst vasárnapra, s még néhány napra terveztem. Nem volt kedvem a hagyományos pörkölthöz, azonban a kezembe került a napokban említett török boltban vásárolt curry. Azt még nem tudtam, mi lesz belőle, de a kombináció adta magát: csirke+curry.

Zöldséges currys csirke rizzsel

fél csirke feldarabolva

2 db újhagyma

1 db sárgarépa

15-20 dkg zöld hüvelyű zöldbab

1,5 dl víz

1,5 dl tej

1,5 tk étkezési keményítő

2 kk currypor
só
1 ek olívaolaj


1 bögre rizs
2 bögre víz
1,5 tk só

Az olajon a csirkedarabokat kicsit megpirítottam, megsóztam, majd kevés vizet hozzátéve fedő alatt wokban pároltam. Az újhagymát, répát felkarikáztam, a zöldbabot nagyobb darabokra vágtam, majd a kissé már megpuhult húsra öntöttem, s együtt főztem tovább az egészet. Mikor a zöldségek is majdnem készek voltak, a keményítőt csomómentesre kevertem pici tejben, majd a tűzről lehúzott húsételre öntöttem, s hozzákevertem a maradék tejet is. Összeforraltam, s a zöldségek elkészültéig pároltam. Ilyenkor már érdemes figyelni, mert a tej leéghet, gyakran kell keverni.
Gőztől homályosan:

Míg a ragu elkészült, a rizst kétszer öt, majd egyszer négy perc alatt mikrohullámú sütőben megfőztem.
Múzs nagyon dicsérte, nekem is ízlett, s szerencsére sikerült három napra elosztanom, tehát, ráérek csak holnap főzni, úgyhogy ma jöhet az elmaradt takarítás!

Mindent bele tészta

Igazából az elnevezés Hildustól származik. Az alapötlet pedig: főzz ki tésztát és tegyél bele ezt-azt, amit a hűtőben/kamrában/bárhol találsz és ehetőnek minősítesz. Miután nem volt túl sok időm főzni, ezért fordultam ehhez az ételhez, kiegészítve egy tejfölös brokkoli levessel.

Mindent bele tészta

fél csomag spenótos tészta (sima is jó, ízre, formára pedig mindenki olyat válasszon, amit szeret)

1 brokkoli szára

1 sárarépa

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

5 db szárított paradicsom

1 doboz paradicsomos tonhal (sima nem volt otthon)

fél ek olívaolaj

szójaszósz ízlés szerint

só

A tésztát kifőztem és szűrőkanálban a sorsára hagytam a bevetésig. A zöldségeket megpucoltam, a brokkoli szárat és a sárgarépát félkörökre vágtam, megsóztam, s az olívaolajon elkezdtem wokban pirítani, majd kis vizet hozzáadva fedő alatt pároltam, míg kissé megpuhultak, de még ropogósak voltak. Belekevertem a szárított paradicsomot, a csíkokra vágott fokhagymát, a halat, ráöntöttem a szójaszószt, picit összesütöttem, majd a tésztát is hozzáöntve az egészet megpirítottam.
Íme porciózva:

Bár nem szép látvány - nem is szoktam ilyen ronda képeket felrakni - a doboz-befőttesüveg kombináció, de nem bánjuk. Így házi ízeket viszünk Múzzsal hétköznap is a munkahelyre. Olcsóbb, s legalább tudjuk, mi van benne. Nem utolsó szempont.

Most pedig eleget teszek az ígéretemnek, miszerint bebizonyítom, ehető termények is élnek szüleim kertjében, s bizony igencsak bontogatják virágaikat előrejelezve azt, hogy lassan friss, roppanós zöldségek és gyümölcsök kerülhetnek a konyhába.

Birsalma

Zöldborsó

Ribizli

Szamóca

Holnap kis kertemben is körülnézhetek végre! Úgy tervezem, készül majd valami szabad tűzön sütős finomság, remélem jó idő lesz hozzá. Hmmmm.. az év első grillezése. Már alig várom!

Irány a kert!